Múmiával szelfiznek a mexikóiak

Szelfizz múmiával! – bátorít a plakát a múmiamúzeum bejáratánál

Mexikó közepén, Guanajuatóban jártunk, ahol egykor a világ ezüsttermelésének kétharmadát bányászták. A dimbes-dombos városban a föld alatt haladnak az autóutak, mert a felszínen olyan szűkek a sikátorok, hogy akár csókot is válthatunk az erkélyről a szemben lakóval. Itt kapott lángra a függetlenségi forradalom, és itt tudtuk meg azt is, hogyan szelfiznek a mexikóiak a múmiákkal.

A mexikói Guanajuatóba (ejtsd: gvanahuató) helyi barátaink tanácsára látogattunk el, és nem bántuk meg. Még fel sem fedeztük a várost, couchsurfinges (ez egy ingyenes szállásmegosztás) vendéglátónk máris nagyon érdekes történeteket mesélt a helyről. Lisa fiatal ausztrál nő, aki azért jött Guanajuatóba, hogy a gyarmati időkben virágzó, most is üzemelő helyi ezüstbányák munkafolyamatait korszerűsítse.

Növelni kellene a hatékonyságot

A mexikóiak 2006-ig kizárólag két dimenzióban, papíron térképezték fel a bányákat, melyek egykor a világ ezüsttermelésének kétharmadát, de még manapság is nagyjából a 20 százalékát adják. Ennek ellenére, mint Lisától megtudtuk, a bányák borzasztóan kaotikusan működnek, olyan rosszak a munkakörülmények, hogy egy hasonló bányát Ausztráliában már rég bezártak volna.

Guanajuatóban nemcsak a bányák, az utcák nagy része is a felszín alatt található Forrás: Harkányi Árpád

A Mexikóban szokásos heti hat munkanapon emberek százai dolgoznak ezekben a bányákban. Tonnában fizetik őket. Na nem ezüsttonnában, hanem a kitermelt nyersanyag tonnájában, függetlenül attól, hogy abban mennyi a nemesfém. Így aztán az amúgy derék és szorgos mexikóiak hiába kapnak Lisától instrukciókat, általában arra ásnak, amerre könnyebb.

A bánya minden vasárnap és nemzeti ünnepen leáll, plusz minden munkás büntetlenül ellóghat havi három napot, így nem csoda, hogy az amúgy is korszerűtlen és csekély hatékonysággal működő bányák a csőd szélén állnak, és a bezárás veszélye fenyegeti őket. Könnyen lehet, hogy a városnak ma már több bevétele van a turizmusból, mint a bányákból. Belföldi és külföldi turistákból legalábbis nem volt hiány, míg ott jártunk.

Mexikói Rómeó és Júlia

Guanajuato autóforgalma nagyrészt a várost körülvevő dombok gyomrába épített alagutak keszekusza hálózatában halad. Mi is egy ilyen alagúton átsétálva érkeztünk meg a város központjába, ahol egészen más kép fogadott minket. Szűk, meredeken felfelé törő, lépcsős sikátorok sokasága vett körül minket. Bármerre néztünk, egymás hegyén-hátán álló, színesre festett házakat láttunk.

A mexikóiak bolondulnak a bogárhátúért, az autót 2003-ig gyártották az országban Forrás: Harkányi Árpád

A város nemcsak bájos utcácskákkal van tele, hanem történetekkel is. A Callejón del Beso, vagyis a Csóksikátor például onnan kapta a nevét, hogy egykor egy leányzó élt itt, aki beleszeretett egy helybéli bányászfiúba. A lány apjának nem tetszett a választás, és megfenyegette a lányát, hogy kolostorba zárja vagy hozzáadja egy gazdag spanyol nemeshez.

A bányászfiú azonban túljárt a szigorú atya eszén. Megvásárolta a szemközti házat, melynek első emeleti erkélyét csupán 68 centiméter választotta el szerelme erkélyétől. Egy nap a lány apja rajtakapta őket az erkélyjeleneten, és dühében szíven döfte a lányát egy tőrrel, aki még holtában is az utca túloldalán lakó kedvese kezét szorította.

A guanajuatói Rómeó és Júlia erkélye csaknem összeér Forrás: Harkányi Árpád

Templomból, színházból és étteremből nincs hiány

Guanajuato nemcsak bányászváros, és nemcsak a vele azonos nevű állam fővárosa, hanem a kultúra központja is. Minden évben filmfesztivált és kulturális fesztivált rendeznek ebben a parányi városkában, ahol a számtalan gyönyörű templom mellett három színház is helyet kapott.

Köztük a leghíresebb a több mint százéves Teatro Juarez, amely már kívülről is pompázatos látványt nyújt. Ha nem is nevezünk be egyetlen előadásra sem, a színház melletti terecskét akkor is érdemes felkeresni, mert esténként utcai mutatványosok és produkciók szórakoztatják itt a népet.

A Juarez színház előtti téren esténként mutatványosok szórakoztatják a járókelőket Forrás: Harkányi Árpád

Ha a kultúra mellett mexikói ízekre is vágynánk, nem kell messzire mennünk. Ahogy Mexikóban mindenütt, itt is szinte minden sarkon találunk egy kisebb éttermet vagy utcai árust. Többnyire tacót árulnak, vagy annak különféle verzióit, melyeknek nemcsak az íze, az ára is elég széles skálán mozoghat.

Ettünk tacót öt pesóért és 12 pesóért is, érdemes az egyet fizet, kettőt kap akciókat keresni („2x1” a mexikói jelölésrendszerben), mert elég gyakoriak. Ha igazán autentikus, olcsó ételekre vágyunk, akkor legjobb a helyi piacot felkeresni, ahol szinte mindent meg lehet találni.

Kikérik magunknak a chili con carnét

Nekem egyébként nem az ország legjellegzetesebb étele, a kukoricadarából vagy -lisztből készült vékony lepényekre (tortillákra) pakolt hús, szósz és zöldség kombója, a taco lett a kedvenc mexikói ételem, hanem a torta. Nem azért, mert édesszájú vagyok, hanem mert itt tortának hívják a vajjal pirított, minden jóval megpakolt szendvicseket, melyek közül a legnagyobb kedvencem a kubai szendvics, vagyis a torta cubana lett.

A taco az egyik legjellegzetesebb és legelterjedtebb étel Mexikóban Forrás: Harkányi Árpád

Vicces egyébként, hogy külföldön a chili con carnét tartják a legtipikusabb mexikói ételnek, erről mexikói barátaink felháborodottan jelentették ki, hogy nem létezik. Először is, ők csak carne con chili nevű ételt ismernek, mert nem a chilit eszik hússal, bármennyire is szeretik a csípős paprikát, hanem a húst chilivel.

Másodszor pedig, bár nagy kukoricások, a carne con chilibe soha nem raknak kukoricát, csokoládét meg pláne nem, ahogy Belgiumban szokás. Ellenben minden ételüket jól megpakolják csípős paprikával. Aki nem bírja az ilyesmit, mint ahogy én sem, az jó, ha megtanulja a „no picante por favor!” kifejezést. Ha szerencsénk van, és nem feletkeznek meg a konyhán a kérésünkről, akkor megússzuk lángoló torok nélkül.

Személyes kedvencem, a torta cubana Forrás: Harkányi Árpád

Egy magtárban győzték le a gyarmatosítókat

Ha Guanajuato piacától nyugat felé sétálunk, egy másik nevezetes épülethez jutunk, az Alhóndiga de Granaditashoz. A kívülről nem túl fotogén, több mint 200 éves, négyszög alapú épület eredetileg magtár és gabonapiac volt, de alig két évvel a megépítése után fontos szerepet kapott a helyi történelemben. 1810-ben, a mexikói függetlenségi háború kezdetekor ide menekültek a felkelők elől a spanyol gyarmati vezetők.

Kezdetben úgy tűnt, lehetetlenség bevenni az erődszerű épületet, de aztán egy fiatal hős kőlapot emelt maga elé pajzsként a spanyol puskagolyók ellen, odalopódzott a magtárhoz, és felgyújtatta a kapuját. A felkelők így már be tudtak törni, és lemészárolták a gyarmatosítókat. Ez volt a mexikói függetlenségi háború első és egyben meghatározó győzelme.

A fáklyás El Pípila uralja a város látképét Forrás: Harkányi Árpád

A fiatal hősnek, akinek beceneve El Pípila volt, szobrot állítottak a város feletti egyik dombon. A belvárosból siklóval lehet feljutni a szoborhoz, de aki sokalja a 12 pesót (220 Ft), az gyalog vagy busszal (5 peso, azaz 110 Ft) is nekivághat. Érdemes, nemcsak azért, hogy saját szemünkkel lássuk a híres idézetet ("…aún hay otras Alhóndigas por incendiar","...van még több égetnivaló Alhóndiga"), hanem a nagyszerű panoráma miatt is.

Ezért a látványért tényleg megéri felmászni a szoborhoz Forrás: Harkányi Árpád

De Guanajuato nemcsak történelmi jelentősége miatt népszerű a mexikóiak körében, hanem mert 15 kilométerre nyugatra található a Cristo Rey, vagyis Krisztus király szobra, amely már-már zarándokhelynek számít a mexikóiak körében. Ennek legfőbb oka az, hogy a 23 méter magas Krisztus-szobor a 2700 méter magas hegy tetején állítólag pontosan Mexikó földrajzi középpontján helyezkedik el.

A mexikóiak a halál megszállottjai

Miközben a várost jártunk, nagyon furcsa dologra lettünk figyelmesek. Először csak a táblákat vettük észre, majd kiderült, hogy az egyik busz is a momiashoz, vagyis a múmiákhoz vezet. Mit keresnek itt múmiák? – néztünk egymásra értetlenül a feleségemmel. Előkaptuk az útikönyvünket, és beigazolódott a gyanúnk. Az őrült mexikóiak múmiamúzeumot rendeztek be a városban.

A mexikóiakról ugyanis tudni kell, hogy a halál megszállottjai. A tévé tele van őrültebbnél őrültebb véres jelenetekkel és szörnyű horrorfilmekkel, melyeknek nem kevésbé véres előzetesei napközben is ott pörögnek a kocsmák, az éttermek és a várótermek képernyőin, gyermek és felnőtt szeme előtt egyaránt.

Ön fagyizna halálfejes cukrászdában? Forrás: Harkányi Árpád

Amikor kiderült, hogy magyarok vagyunk, valamennyi mexikói ismerősünk Drakulát emlegette. Hogy miért érdekli őket ennyire a halál, nem tudjuk, talán a történelmükben keresendő az ok, hiszen már az aztékok kultúrája is tele volt véres emberáldozatokkal.

Ami a szóban forgó múmiákat illeti, a város egyik temetőjéből kerültek elő. A talajban ugyanis annyi a mész és az agyag, hogy nem bomlanak le a testek. Amikor 1865-ben nekiálltak felásni a temetőt, hogy több helyet csináljanak az új halottaknak, nem csontvázakat, hanem szabályos múmiákat találtak. Ezekből hozták létre ezt a bizarr múzeumot, ahol ma már több mint 100 múmia van kiállítva a temető alatti sötét termekben.

Nincs menőbb egy múmiás szelfinél

Újabb meglepetés volt számunkra a múzeum plakátja, ahol az intézmény twitteroldalához hasonlóan arra buzdítottak minket, hogy szelfizzünk a kiállított, alig 150 éves múmiákkal, és osszuk meg a képeket a közösségi hálók múzeumhoz tartozó hashtagjei alatt. És tényleg, miközben végigjártuk az elgondolkodtató, érdekes kiállítást, a mexikóiak egymás után szelfiztek a múmiákkal.

Szelfizz múmiával! – bátorít a plakát a múmiamúzeum bejáratánál Forrás: Harkányi Árpád

Csak remélni mertem, hogy miközben a holttestekkel pózoltak, ők is belegondoltak abba, hogy egyszer ők is – mint valamennyien – így fognak festeni. Tényleg porból lettünk és porrá leszünk, és e két állapot között, a számunkra megadatott időben csak az számít, hogy mennyit sikerül megízlelni, megérteni és hozzátenni e nagyszerű, kerek világunk csodáihoz.

Ezek az emberek nem is olyan régen még ettek, ittak és szerettek Forrás: Harkányi Árpád

Az alábbi térképen végigkövetheti Zita és Árpád útját, valamint az útról készült beszámolókat.