Egybugyis túra Horvátországba

Egyre népszerűbbek a nonstop utak a közeli országokba, így a horvát tengerpartra is. Ezek az úgynevezett egybugyis túrák: éjszaka buszozás, reggeltől estig tenger, éjjel vissza. Kíváncsi voltam, kik vállalkoznak egy ilyen útra.

Egy tisztességben megőszült emeletes Neoplan buszon ülünk, mindjárt indul Horvátországba, a Krk szigetének déli végében megbúvó egykori halászfaluba, Baskára. Éjjel startolunk, reggel érkezünk, az egész napot ott töltjük, aztán este 10-kor indulás vissza, hazaérkezés reggel.

Rúgunk az asztal alatt

Baska? Itt, a szomszédban Forrás: Origo

Budapest, este 11 óra, tele a busz, a többség ilyenkor már aludni szokott. A földszinten, egy asztalnál kapunk helyet, szemben is ülnek már ketten, fél perc alatt összerugdossuk egymás lábát az asztal alatt, sűrű bocsánatkérések, minden rendben. Egy pánikbeteg asszony rosszul lett, az egész család leszáll, felszabadul három hely az emeleten, az első sorban. Ott sem komfortosabb, a szárnyaló képzeletű dizájnerek szép lekerekítésekkel formázták meg a busz elülső részét, így a szokásosnál is kisebb hely van a lábamnak, pedig nem jegenye volt a becenevem a gimiben.

Bő fél óra késéssel végre elindulunk, közel az éjfél. A magyar helyközi viszonylatokon edzett utasok kötelességtudóan előveszik a szendvicseket, egészben lesütött kacsákat. Ez kötelező gyakorlat, evés után mindenki aludni próbál. Nem most fogom megtudni, ki miért jött.

Welcome, drink!

Ide álmodjuk magunkat. Aztán ide is érkezünk Forrás: Grimm Balázs - Origo

Bemondják, hogy háromóránként fogunk megállni szükségleteinket elvégzendő, közben az utaskísérők körtepálinkával kínálnak. Kedves gesztus, jól is esik, de engem nem csapnak be. Egyszer diákként már voltam ilyen úton, tudom, mire számíthatok. Eszembe jut A bosszú börtönében című film, amelyben a magánzárkába utalt Sylvester Stallonét azzal kínozzák, hogy nem hagyják aludni: rendszertelen időközönként felébresztik, ilyenkor Stallonénak fel kell állnia és bemondania a nevét, azonosító számát, ami egyre jobban kikészíti. Csoda, hogy a dolgok odáig fajulnak, hogy szökni próbál? Itt is valami hasonló várható: a végén majd úgy nézek ki, mint akit a macska hozott be az udvarról, miután egy betonkeverő megcsócsálta. Elhatározom, hogy szökni azért nem próbálok.

„Nagyot koppan akkor, azután elhallgat”

Mostan színes tintákról álmodom. Meg könnyű ágyakról Forrás: Grimm Balázs - Origo

Kilencvenes tempóval csorgunk az autópályán, a 12 ezer köbcentis busz 1500-as fordulaton mormogva énekel monoton altatót. Már majdnem el is alszom, de fáj a lábam, amin csak úgy segíthetek, ha kinyújtom, ehhez viszont fel kell állni. Nagyot csattan a fejem a plafonban, végképp felébredek.

Pisiszünet és éjszakai bevásárlás

Siófoknál az idegenvezető ébreszti a csapatot: kötelező pisiszünet. Illetve nem kötelező, csak hát számolgat az ember, ha ezt kihagyja, legközelebb hat óra múlva lesz rá lehetősége, ezért gatyába rázza magát, és félálomban beáll a vécé előtt kígyózó sorba. Egy éjjel-nappali hipermarketnél álltunk meg, többen is vásárolnak, egy nyugdíjas hölgy például esernyőt vesz, hogy majd napernyőként használja.

Visszakászálódunk a buszba, a sofőr próbálja belőni a légkondit. Előre szóltak, hogy a jármű belsejében nem mindenhol egyforma a hőmérséklet, az emeleten éppen cikornyás tél van, jól jön az otthonról hozott takaró. Azt hittem, Horvátország tavaly nyári uniós csatlakozása után egy könnyed legyintés, vállveregetős baráti mosoly kíséri a határellenőrzést, de nem. Adnak a romantikának: nem köszönnek, csak odaböffentik, hogy passport, mint a régi szép időkben, amikor minden határátlépés maga volt a gyomorgörcs.

Aludj el szépen, kis Balázs

Hol itt fáj, hol ott nyom. Stallone jobban bírná? Forrás: AFP

Egyre inkább Stallonénak érzem magam, ő talán izmosabb és nagyobb a gázsija, én viszont egyre kábább vagyok az álmosságtól. Hiába, az egyik legjobb kínzás az alvásmegvonás, nem véletlen, hogy az amerikai hadsereg is előszeretettel alkalmazza. Néha percekre elszunnyadok, de mindig történik valami. Hol itt fáj, hol ott nyom, aztán valaki a közelben horkolni kezd, egy telefon álmában csönget egy picit, aludj el szépen, kis Balázs.

Vidáman, kisimultan, fiatalosan indultam útnak éjjel, reggel egy megfáradt, görbe hátú aggastyán érkezik a krki hídhoz, amelyről a hangosbeszélőn minden fontosat megtudunk. 1430 méter hosszú, az átadásakor – 1980. július 19-én – ez volt a világ legnagyobb beton ívhídja, 85 méterrel megelőzve a Gladesville hidat Sydneyben.

Strandoljunk, amíg bírunk!

Nem jó, itt billegne a svédasztal Forrás: Grimm Balázs - Origo

Végül megérkezünk Baskába, leszállás előtt gyorsmérleget vonok: összesen négyszer álltunk meg, legutoljára terven kívül, mert egy utasnak sürgős dolga akadt. Reggel fél kilenc van, a csapat fele mély kómában száll ki a buszból, hogy élvezze a szabad programot. Az utazásvezető tanácsa: strandoljunk, amíg bírunk, aztán estefelé érdemes megnézni a várost és elkölteni egy kellemes vacsorát. Az este 10-es indulásig ez mind bőven belefér.

Szállásunk nincs, pedig jólesne egy zuhany és egy kiadós alvás a svédasztalos reggeli után. De nem ezért választottuk az egynapos utat, így a strand felé vesszük az irányt. A két kilométer hosszú, félhold alakú plázson homokos és kavicsos szakaszok váltakoznak. Nagyon klassz, és ez nem csak nekünk tűnt fel, 1999-ben elnyerte a kiváló minőségű európai strandok kék zászlaját.

Álom, álom, édes álom Forrás: Grimm Balázs - Origo

Szétszóródunk, mint utóbb megtudom, többen délig alszanak. Próbálok olvasni, de leragad a szemem a kialvatlanságtól. Hűs a tenger, az felébreszt néhány percre. Délben már olyan nagy a forróság, hogy muszáj árnyékot keresni. Van, akit ez nem zavar, a németek és a csehek elszántan küzdenek az extrém UV sugárzással.

Mesébe illő, festői, idilli

Baska ugyanolyan, mint minden tengerparti horvát falucska, éppen ezért gyönyörű. Zegzugos sikátorok, templomok, múzeum, akvárium, konobák, éttermek és bazárosok. Az utazási irodák ilyen jelzőkkel csábítanak Baskára: mesés, festői, idilli. És valóban, a sziesztát sikerül egy lélegzetelállító látványt kínáló, pazar teraszon tölteni.

Sétálni is bőven van időnk. Az egyik elegáns étterem terasza tele van jómódú német turistákkal. A drága fogásokkal, exkluzív italokkal megrakott asztaloknál ülőkre a nyomorgók istápolója, kalkuttai Teréz anya mosolyog egy fotóról.

Hozzávalók a lángoshoz: cukor, lekvár…

Hozzávalók... Forrás: Grimm Balázs - Origo

A gasztrovonal kicsiben is erős: a lángosos magyarul is precízen feltünteti étlapján a hozzávalókat: cukor, lekvár, csokoládé, paradicsom, majonéz, fokhagyma, sajt. Menekülőre fogjuk, de még látunk két nénit, akik ránézésre sajtos-tejfölöset esznek. A lángosról most csak annyit, hogy téglalap alakú. Inni kell valamit a nagy ijedtségre, a boltban ugyanannyiba kerül a cseh, az angol és a horvát sör is.

Nothing from China

Aludj csak, én álmodom Forrás: Grimm Balázs - Origo

Vissza a plázsra, kiélvezzük a tengert az utolsó cseppig, aztán nem tudunk mit kezdeni magunkkal, megint jön a korzózás. Összefutunk néhány magyarral, köztük a Siófokon napernyőt vásárló hölggyel: nyugdíjas, mint mondja, kereskedő volt, régen nagy utazásokat tett, de most már nem futja hosszabb utakra. Viszont imádja a tengert, ha van egy kis pénze, inkább ide jön, nem a Balatonhoz. Van itt egy anyuka, aki két gyerekét hozta az útra, a férje kategorikusan kijelentette, hogy ő ilyen utat nem vállal be, de a srácok még nem látták a tengert, itt a helyük.

Séta közben látunk egy boltot, amely előtt tábla hirdeti: „Nothing from China, Handmade in Croatia” (magyarul kb.: Semmi nem kínai, minden horvát kézműves termék), de a kereskedő nem enged fotózni, ezért aztán meg sem nézzük a tajvani cuccait. Összefutunk két harmincas lánnyal, barátnők, kicsit elszabadultak otthonról, napoznak, élvezik a nyarat, amely idén elkerülte Magyarországot.

A kedvesem még nem látta

Olcsó lehetőségek Forrás: Grimm Balázs - Origo

A csoportban sok a nyugdíjas. Az utat szervező Las Palmeras Travel ügyvezető igazgatója, Szalai Edit szerint kettészakadt a piac: a nagyon drága utak mennek, meg ezek, amelyek olcsó lehetőséget nyújtanak eljutni külföldre. Sokan régi álmukat váltják valóra, megnézik a tengert, azután boldogan utaznak haza.

Ezt erősítik az útitársakkal folytatott beszélgetések is. A csoport javarészt kispénzű emberekből áll. Akadnak persze módosabbak is, egy budaörsi pár például szemlátomást jól él, menő cuccokban, még menőbb telefont villogtatva meséli a férj: "idén már voltunk három hétre Cipruson, ott dolgoznak a testvéremék, de a kedvesem még nem látta az Adriát, ezért vett két jegyet egy kuponos oldalon". Egy másik pár még leszaladt egyet búvárkodni, azért a busszal, mert így olcsóbb, mint kocsival. Számolgatok magamban, ha két ember ül a kocsiban, akkor igen, de ha négy, akkor már nem. Mindenesetre a mostani út 9900 forintba kerül per fő.

„Este van, este van: kiki nyúgalomba!”

Lassan mindenki befut Forrás: Grimm Balázs - Origo

Beesteledik, mi nyolckor már indulnánk haza, fekszünk a parton, a csillagokat bámuljuk. Lassan eljön a tíz óra, mindenki befut, felszállunk a buszra. Mindenki próbál aludni az első pisilős pontig. Erős volt az UV, barna vagyok és elcsigázott, mint az őszi falevél. Azon morfondírozom, hogy jó volt-e ez nekünk. Az tény, hogy a busz tele van, és az idei utolsó utak is teli busszal mennek majd.

Bazár, mint bárhol Forrás: Grimm Balázs - Origo

A hazaút leírásától mindenkit megkímélnék, a mazochisták olvassák el a beszámoló elejét a második bekezdéstől és szorozzák meg kettővel. Egy biztos - erre az érkezés után döbbenek rá -, az emberiség egyik legnagyobb találmánya a vízszintben alvás. Érdemes kipróbálni!