Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A város a chilei Tarpacá régióban található, amely egykor a világ legnagyobb salétromipari termelőhelye volt. Munkások ezrei érkeztek ide egész Dél-Amerikából, sajátos közösséget és kultúrát kialakítva. A település azt a pompát és kontrasztot tükrözi vissza, amelyben Chilének a 19. század végén és a 20. század elején része volt. A veszteséges működés miatt a bányát 1961-ben bezárták, azóta pusztulásnak van kitéve.
A Törökország délnyugati részén található várost eredetileg Livissinek hívták. Anatóliai görögök laktak ott, 1900-ban még 2 ezer lakosa volt. Az 1919-től 1922-ig tartó görög–török háború végére a várost már teljesen elhagyták lakói.
Kaliforniai kísértetváros az Egyesült Államokban, San Franciscótól keletre, Nevada határán. William Bodey 1859-ben aranyat talált a település helyén, majd elment a családjáért, hogy velük együtt termelje ki a természeti kincset. Hazafelé úton hóviharba keveredett, és életét vesztette. A családja megalapította a családfőről elnevezett Bodie városát, de szándékosan másképp írták, hogy elkerüljék a helytelen, bodynak ejtést. 1880-ra már közel 10 ezer lakosa volt. Később hanyatlani kezdett a termelés, mígnem teljesen elnéptelenedett. A ma látható Bodie az 1962-es állapotot tükrözi.
A kanyon egy homokkő táblahegységben alakult ki a Colorado-fennsík közelében, az Egyesült Államokban. A Chaco-kanyon fontos kereskedelmi útvonal volt az anaszázi indiánok idején. A teljes chacói kultúra egy 16 km-es szakasz néhány száz építményéből áll. A kanyon vélhetően a klímaváltozás miatt néptelenedett el, egy 1130-ban kezdődött ötéves aszály idején.
A spanyolországi Zaragozától 40 kilométerre délkeletre található falut 1122-ben alapította Harcos I. Alfonz király. 1937. augusztus 24-e és szeptember 7-e között itt csaptak össze a spanyol polgárháborúban a köztársaság hívei Franco tábornok csapataival. 1939-ben egy új települést építettek a régi romjai mellé, a romokat pedig meghagyták üresen a háború emlékére.
Amerika legnagyobb kísértetvárosa néven is emlegetik az arizonai települést. A Kleopátra-hegy tetején fekvő városkát a rézbányászat hívta életre 1876-ban. A 20-as években érte el a csúcsot a lakosság száma 15 ezerrel. A bányát 1953-ban zárták be, a település pedig elnéptelenedett.
Az ókori Római Birodalom egyik városa volt, a jelenlegi Ercolano város területén, Olaszország Campania tartományában. Pompejivel egy időben pusztult el, időszámításunk szerint 79. augusztus 24-én, a Vezúv kitörése nyomán. A nevét Herkulesről kapta, aki a legenda szerint a város alapítója volt. A pusztulás időpontjában körülbelül 4 ezren lakták. A hely kedvező fekvése miatt több gazdag római itt építtetett nyaralóvillát magának.
Ez is egy elhagyott bányászváros, de ez Namíbia déli részén, a Namib-sivatagban, Lüderitz kikötővárostól néhány kilométerre található. 1908-ban egy Zacharias Lewala nevű fekete munkás egy gyémántot talált ezen a területen, amit megmutatott főnökének, a német August Stauchnak. Miután világossá vált, hogy a terület igen gazdag gyémántban, nagyszámú német bányász telepedett itt le. Az első bányászok nagy vagyonra tettek szert, így falujukat egy német kisváros építészeti stílusában építették fel. Olyan közösségi épületek is találhatók itt, mint kórház, bálterem, erőmű, iskola, színház és sportterem, de volt itt kaszinó, jéggyár és a déli félteke első röntgenállomása, valamint itt épült Afrika első villamosa is. A városka az első világháború után indult hanyatlásnak, ahogy a gyémánt lassan elfogyott, végül 1954-ben hagyták el teljesen. A sivatag karakterének köszönhetően a turisták ma térdig homokban járnak a házakban és a házak között.
A város az indiai Delhi és Dzsaipur között található Radzsasztán tartományban. 1573-ban alapította Bhagwant Das uralkodó a második fia, Sawai Madho Singh lakóhelyéül. Amikor az ő fia, Chhatra Singh is meghalt 1630-ban, Bhangarh lassan hanyatlásnak indult. Az 1783-as éhínség után a város teljesen elnéptelenedett.
A várost 1880-ban alapították az Egyesült Államok Colorado államában. Közel kétezer ember telepedett le itt, akiket az arany- és ezüstbányászat vonzott ide. A 20-as évek elején a bányászat hanyatlani kezdett, 1922-ben pedig a vasúti forgalom is leállt. A postai szolgáltatás 1952-ben szűnt meg, amikor meghalt a postamester.
Az egykori orosz szénbányász-települést a svédek alapították a Spitzbergákon 1910-ben, majd 1927-ben eladták a Szovjetuniónak. Évekig csak amolyan próbaképpen, félgőzzel folytak a munkálatok, a háború előtt pedig, mielőtt elhagyták a terepet, felégettek maguk mögött mindent, hogy a város ne kerüljön az ellenség kezére. A háború befejeztével az oroszok visszatértek, és a nulláról újra felépítették a bányákat és a kiszolgálóépületeket. Lakóházakat, kórházat, iskolát húztak fel, méghozzá kifejezetten magas színvonalon, mintegy megmutatva a világnak, mire képesek. A bánya soha nem volt nyereséges, inkább csak presztízscélokat szolgált. 1998-ban aztán hirtelen teljesen kiürítették a várost. A Spitzbergák területe Norvégiához tartozik, de a norvég szuverenitás erősen korlátozott. Korábbi beszámolónkat itt olvashatja egy pyramideni kirándulásról.
Az Egyesült Államok Massachusetts államában található települést 1693-ban kezdték el benépesíteni. 1750 után élte fénykorát, akkor becslések szerint 100 család lakhatott itt. Amikor új utakat építettek a tengerpartra – és különösen az 1812-es háború után –, a legtöbb farmer elköltözött a városból. Elhagyott házaikba csavargók költöztek be, ami rossz hírűvé tette a helyet. A maradók közül sokan kutyát tartottak, és amikor ők is meghaltak, a háziállatok átvették a hatalmat, innen a város mai neve.
