Nincs jobb a bázeli zűrzavarnál

Sejtelmes reggel a Jura völgyében

Svájc amilyen kicsi, olyan sokféle. Míg a Jura hegyei között tradicionális lövészklubokba járnak a svájci hazafiak, addig Bázel több száz éves díszletei között egy kozmopolita és nyitott város éli mindennapjait.

A Jura-hegység a külföldi turisták körében Svájc egyik legkevésbé ismert része. Persze nem csoda, hisz az Alpok lenyűgöző hegyei mellett kevés esélye van egy lankás középhegységnek. Pedig a Jura gyönyörű erdőivel és különleges formájú mészkőszikláival megérdemelné a nagyobb figyelmet. A hegység Bázel környékétől egészen az ország déli részéig, a Rhone folyóig húzódik, és Genfnél hófehér mészkőtábláival pazar hátteret ad a városnak.

Genf, háttérben a Jura-hegység és a Monte Blanc (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Tóth Judit

Szombatonként puskalövésekre ébredni

A Jura nemcsak szépsége miatt áll közel a szívemhez, de azért is, mert egy ideig éltem itt, és máig hiányoznak a szépségei. Épp ezért időnként visszajárok, és továbbra sem tudom megunni az itteni tájat.

Legutóbbi látogatásom alkalmával egy rövid bázeli kiruccanást is beiktattam, mert a város advent idején különösen szép. Mielőtt elindultunk volna Bázelbe, vendéglátóinkkal beugrottunk egy helyi farmra, hogy frissen sült kenyeret, péksüteményeket, tejet, lekvárt és gyümölcsöt vegyünk. Bár még csak szombat reggel volt, a farmhoz vezető kis mellékúton meglepően sok autó parkolt.

Az élet szép, ha mindenütt ilyen a kilátás (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Tóth Judit

Több férfi és néhány nő sétált egy épület felé, a helyi lövészklub szokásos hétvégi edzésére jöttek. Svájcban nagy hagyománya van a sportlövészetnek, a lövészkluboknak több százezer tagja van, köztük gyerekek is. Emlékszem, mikor itt laktam, szombatonként kora reggel arra ébredtem, hogy a völgy visszahangzik a puskalövésektől. Mit ne mondjak, megrögzött pacifistaként és állatbarátként egyáltalán nem esett jól ez a fajta ébresztő.

Sejtelmes reggel a Jura völgyében (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Tóth Judit

Nem háborúznak, de a katonaság kötelező

Svájcban a fegyverekhez való viszony más, mint Európa többi országában. A hadköteles korú férfiak például hosszú ideig otthon tarthatták fegyvereiket, és hozzá egy adag lőszert is, hogy ha hirtelen támadás éri az országot, meg tudják védeni magukat. Ugyanezen okból vastag páncélajtóval védett óvóhely is van a svájci házakban, amelyet, mivel szerencsére nincs rá szükség, sokan borospincének használnak.

Minden svájci férfi számára kötelező a katonai szolgálat, 19 éves korukban kapják meg az első katonai kiképzést, majd ezután évente egyszer, összesen 7-8 alkalommal, be kell vonulniuk pár hétre gyakorlatozni. A svájci pályaudvarokon vasárnap esténként gyakran látni katonaruhába öltözött fiatalokat, akik jó néhány sörrel a hónuk alatt soros katonai szolgálatukra utaznak valamelyik kiképző központba.

Kultúrából sosem elég

A svájci, német, francia hármas határnál fekvő Bázelnek igazi multikulti hangulata van. Büszkén hirdetik, hogy 160 különböző nemzetiség él itt egymás mellett. A legtöbben a szomszédos Németországból és Franciaországból járnak át dolgozni, ami teljesen érthető, hisz itt jóval többet keresnek, otthon viszont sokkal olcsóbban tudnak megélni.

Rajna-parti hangulat (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Tóth Judit

Bázelt Svájc kulturális fővárosának is nevezik, a város világszerte ismert pezsgő művészeti életéről. Elég csak a hagyományosan júniusban tartott Art Baselt, a világ egyik legismertebb képzőművészeti vásárát említeni, amely Svájc top eseményeinek egyike a Locarnói Filmfesztivál vagy a Montreux-i Jazz Fesztivál mellett.

De a városban az év többi részében is pezseg az élet. Bázelben közel negyven múzeum működik, nincs még egy város Európában, ahol ilyen kicsi területen ennyi színvonalas múzeum lenne. És akkor a kortárs építészetről még nem is beszéltünk.

Bázel óvárosában több száz éves házak között sétálhatunk (Galériához kattintson a képre!) Forrás: www.media.basel.com

Egyik kedvenc múzeumom a Rajna partján álló Tinguely Múzeum. Az egyik leghíresebb svájci művész, Jean Tinguely gépszobraihoz hasonlót korábban még soha nem láttam. A kisebb-nagyobb, fémből készült, mozgó műalkotások alapanyagát mindennapi tárgyak alkotják, kidobott csavarok, bicikliküllők, szeméttelepen talált csövek, drótok. Tinguely szobraival Svájc több városban is lehet találkozni, Bázel leghíresebb, mozgó elemekből álló szökőkútja, a Carneval Fountain is az ő alkotása.

Tinguely életének nagy szerelme és egyben alkotótársa Niki de St. Phalle volt. A múzeum kertjében az ő jellegzetes, színes női figurái is felbukkannak. Az én kedvencem, a L'ange protecteur azonban sokkal rendhagyóbb helyet kapott, a zürichi pályaudvar plafonjáról lóg alá hatalmas testével, és vigyáz az utazókra, ahogy az egy védőangyalhoz illik.

A zürichi pályaudvar védőangyala, Niki de St. Phalle alkotása (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Tóth Judit

Bázeli zűrzavar

Bázel belvárosát az év minden szakában belengi valami mesebeli hangulat, de advent idején különösen. A városban több helyen is belefuthatunk karácsonyi vásárokba. Mind közül a legszebb a katedrális melletti vásár. A Rajna parti magaslaton álló, egykor katolikus, ma protestáns, monumentális, vörös homokkő templom több száz évig épült. A székesegyház tornyába mindenképpen érdemes felmenni, mert a kilátás pazar. A környékbeli utcákon pedig több száz éves házak között sétálhatunk.

Ahogy az ország számos részén, Bázelben is sajátos, a többitől jól megkülönböztethető dialektusban beszélnek. A svájci német, a swiizerdütsch tulajdonképpen az irodalmi német nagyon-nagyon leegyszerűsítve, erőteljes helyi tájszólással megspékelve. Az egyes dialektusok között jelentős különbség van kiejtésben, és ezek egyikét sem nevezhetjük éppenséggel szépnek.

A Rajna-kanyar Bázelben (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Tóth Judit

Természetesen minden svájci a sajátját tartja, ha nem is a legszebbnek, mert önkritikájuk nekik is van, de mondjuk a legmenőbbnek. Számos vicc születik abból, hogy a szereplők különböző nyelvjárásokat beszélnek, és ebből mókás félreértések adódnak. A bázeliek és a zürichiek például előszeretettel poénkodnak egymás dialektusán, és ez nem véletlen, hisz a két egymáshoz közel fekvő nagyváros mindig is rivalizált egymással.

Tél végén a város életében újabb jeles időszak köszönt be, a februári karnevál. A bázeliek legalább annyira büszkék karneváljukra, mint a város híres szülötteire, Paracelsusra, Erasmusra vagy Roger Federerre. A bázeli Fasnacht Svájc legnagyobb farsangi mulatsága, amely meghatározott menetrend szerint három teljes napig tart. A helyiek nagy lelkesedéssel vetik bele magukat a farsangi forgatagba, a turisták számára pedig a karnevál újabb nyomós ok, amiért tél végén is érdemes Bázelbe jönni.

Bázelről és környékéről korábbi beszámolónkat itt olvashatja.