A Kuril-szigetek 56 szigetből és több kisebb sziklából álló, Oroszországhoz tartozó vulkanikus szigetcsoport az Ohotszki-tenger és a Csendes-óceán határán. A szigetcsoport 1300 kilométer hosszan húzódik a japán Hokkaidó sziget és az orosz Kamcsatka félsziget között.
Mielőtt a Kuril-szigeteket benépesítették volna a japánok és az oroszok, ezen a helyen az ainu népcsoport élt. Ők adták a Kuril-szigetek nevét is. Nyelvükben a Kuru szó „embert" jelentett.
A második világháború végén a Szovjetunió katonai erővel visszavette Szahalin déli részét és a Kuril-szigeteket, de Japán fenntartja követelését a négy legdélebbi szigetre, Kunasirira, Itoropura, Sikotanra és a Habomai sziklákra, ezeket együttesen Északi Területeknek nevezik. Ezen területi követelések miatt nem került sor békeszerződésre a két ország között.
Ma a szigeteken kb. 19-20 ezer ember él. Mindössze 2 halfeldolgozó gyára működik, amelyek állami kézben vannak. 2006. augusztus 3-án az orosz kormány elfogadott egy új átfogó fejlesztési programot, amely a szigetek teljes körű felzárkóztatását célozta meg új óvodák, kórházak, iskolák építését tervezik.
A Kuril-szigetek bővelkednek természeti látnivalókban. Körülbelül száz vulkánja közül 40 ma is aktív, és rengeteg temálforrás található mindenfelé. Gyakoriak a földmozgások: 1963-ban egy 8,5-es erősségű rázta meg a szigetcsoportot, 2006-ban pedig egy 8,3-as. Az utóbbi nyomán keletkező cunami 1,5 méteres hullámokat küldött az amerikai Kalifornia partjaihoz.
Szépsége ellenére a szigetcsoport turizmusa elhanyagolható. Látogatásához speciális engedélyre és meglehetősen sok pénzre van szükség. Az engedélyt Juzsno-Szahalinkszkban vagy utazási irodáknál lehet beszerezni (további információ itt olvasható).