Falra is mászhatunk a hétköznapok elől

Elöl mászás Várgesztesen - a mászó oldalán ott lógnak az expresszek, az ékek és a többi szükséges felszerelés

A tavasz szerencsére nem csak csillagászati értelemben kezdődött el a hétvégén, hiszen süt a nap, vidáman csivitelnek a madarak, és a szabadba merészkedők bőrét most már lágyan simogatja a napfény Ez pedig a téli hidegben terembe kényszerülő mászótársadalom számára egy dolgot jelent: Irány a szikla!

Szép idő lesz, menjünk ki mászni – javasolták az ismerőseim. Menjünk – mondtam én. Ez a párbeszéd feltehetőleg több társaságban is elhangozhatott, mert mire kiértünk a sziklamászó helyként üzemelő rókahegyi kőfejtőbe, a falakat már megszállták az apró színes pöttyök. Kerestünk egy szabad utat, és széles mosollyal konstatáltuk: tényleg itt a mászószezon.

Függő játszmák - színes pöttyök rókahegyi kőfejtő napsütötte falán Forrás: Németh Sarolta

Sziklamászás, falmászás és társai – mi is ez az egész?

A mászás manapság egyre kedveltebb sport, hiszen dinamikus, ügyességfejlesztő, és még a gerincbántalmak ellen is jó. Sokféle módon űzhető: előképzettség nélkül és kontrollált körülmények között célszerű falmászó- vagy boulderteremben mászni – itthon ilyen például a BigWall, külföldön a híres bécsi Kletterhalle, a boulder esetében pedig a nemrég nyílt Monkey Boulder. Az igazi élmény azonban mégiscsak az, amikor az ember a szabadban, sziklán mászik. (A mászásnak egyébként ezeken kívül is számos fajtája van még a via ferratatól a szólómászásig, de ebbe most nem megyek bele.)

Itthoni sziklamászó helyeket Budapesten belül is szép számmal találni például Rókahegyen, Kecskehegyen, vagy Franciabányán, a legújabb új utak pedig tavaly nyíltak a kis-svábhegyi kőfejtőben. Természetesen az ország többi területén is lehet találni jó mászóutakat – például Tardoson, Bajóton, Várgesztesen, vagy Dédesen (a sziklamászó helyek listája egyébként a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség hivatalos oldalán olvasható).

A hazai utak kevés kivételtől eltekintve rövidek (szakzsargonnal élve egy kötélhosszasak, azaz kb. 30 métert kell mászni bennük) Igazi nagyfalak (több, akár tíz-húsz kötélhosszas utak) legközelebb az ausztriai Hohe Wandon és a Raxon, illetve kicsivel vagy sokkal messzebb például a Magas-Tátrában, a horvátországi Paklenicán, vagy az olasz Garda-tónál találhatók. A nehézségi skálákról itt található információ.

Stílszerű utcanév a rókahegyi kőfejtőbe menet Forrás: Németh Sarolta

Egy kis fogalomtár

Nézzük, melyek azok a kifejezések, amelyekkel a mászással ismerkedők jó eséllyel találkozni fognak.
• Top rope, vagyis felső biztosításos mászás: Ez van a mászótermekben, ahol fent van a standban a kötél, a társ pedig lentről biztosítja a felfelé mászót. A tope rope mászásnál nem lehet leesni, hiszen megfog a kötéllel a társ – maximum egy picit jobban beleterhel az ember a kötélbe.
• Elölmászás: Ez az igazi kihívás, amihez már bátorság és sok-sok gyakorlás kell. Az ember itt maga viszi fel a kötelet a standhoz akasztási pontok segítségével. Ez azt jelenti, hogy ameddig a mászó nem éri el az úton elhelyezett következő, úgynevezett köztes pontot, addig visszaeshet az előző pont alá (egészen pontosan annyit, amennyit onnan feljebb mászott, illetve pluszban még a kötél nyúlását).
• Hátulmászás vagy másodmászás: Ha már a társ felvitte a kötelet, akkor biztonságosan utána tudunk mászni a standhoz. Általában a több kötélhosszas utaknál használatos, ahol ugyanazzal a – már felhozott – kötéllel megyünk tovább a következő útszakaszba.
• Ereszkedés: A több kötélhosszas utakból biztosítóeszköz, hevederek és karabinerek segítségével sokszor szokás visszaereszkedni a földig, hiszen van, hogy nem tudunk az út tetejéből kerülőúton gyalog visszamenni a kiindulási ponthoz.
• Stand: Ebben lóg a kötél, vagy ide kell felvinni. Előírás szerint a standnak biztonsági okokból két pontosnak kell lennie, hogy ha az egyik ponttal bármi történik, a másik még tartson, illetve illik kikötni a kötelet egy plusz biztosítási ponthoz, egy úgynevezett tartalékponthoz is.
• Nittek: Falba fúrt biztosítópontok. A mászás során ezekhez lehet kikötni expresszek, hevederek, kötélgyűrűk és egyéb eszközök segítségével a kötelet, amíg el nem érünk a standig. Ha nincs előrefúrt nitt (mint az úgynevezett sportutaknál), akkor nekünk kell ideiglenesen betenni őket a falba (ezt hívják clean mászásnak).
• Biztosítás: A biztosítóeszköz (lapka, reverso, stb.) segítségével tudja az éppen pihenő társ megfogni a falon felfelé igyekvő mászópárját.

Ereszkedés a megmászott útból Forrás: Németh Sarolta

Függő játszmák

A sziklamászás átlagsportokhoz szokott szemmel nézve vagány és veszélyes dolognak tűnhet. Amolyan wow-élményes, bevállalásért vállonveregetős fajta, amitől kicsit óvakodik az ember.

Valóban nem gyerekjáték. Komoly fizikája és technikája van, amit nem elég megtanulni, hanem folyamatosan gyakorolni is kell. Ezen a tudáson ugyanis a társunk élete és a sajátunk is múlik. Milyen csomót hogy kötünk meg, tart-e a stand, van-e tartalékpont, mit teszünk vészhelyzetben, illetve hogyan kerülhetjük el azt. Ezeket az ismereteket lehet és érdemes elsajátítani az úgynevezett alapfokú sziklamászó tanfolyamokon (például itt).

Biztosítás a többedik kötélhosszban kb. 200 méter magasan - az úriember a társát figyeli, aki éppen elöl mászik a következő standig Forrás: Németh Sarolta

És igen, veszélyes is lehet, hiszen a fizika törvényeinek ellentmondva függőlegesen lógunk egy falon, a természeti körülmények változásait nem tudjuk előre kiszámítani, és mert itt akár egy apró hiba is végzetes lehet. Ha viszont az ember megtiszteli azzal a sportot, a sziklát, a társát és saját magát, hogy magához képest felkészülten megy oda – felmérve a körülményeket, a saját tudását és határait, majd ezek tudatában vállalja a felelősséget és az esetleges kockázatot, akkor az egyik legjobb, legkerekebb dolog részese lehet, amivel – én legalábbis – valaha az életben találkoztam. Hogy miért? Mert önmagamról tanulok közben.

Ezek már nehezebb, VI-VII-VIII-as falak a várgsztesi mászóhelyen Forrás: Németh Sarolta

Alapfelszerelés a biztonságos függéshez

Ha mászni megy az ember, jó néhány dologra szüksége van. Először is kell egy sisak és egy beülő (ebbe bújunk bele, és ennek segítségével kötjük magunkat a kötélre). Jól jön egy mászócipő, amelynek speciális talpkialakítása és anyaga miatt a láb jobban megtapad a falon. A hagyományos (clean, vagyis tiszta) sziklamászásnál szükség van ezen kívül még úgynevezett expresszekre, karabinerekre, biztosító-eszközökre (pl. lapka vagy reverso), hevederekre, kötélgyűrűkre, ékekre, friendekre, hexekre, illetve egyéb eszközökre. Ezek azért fontosak, mert itt az ember magának építi ki a biztosítópontokat a szikla repedéseiben, tehát egy esetleges esésnél az fogja majd megtartani, amit ő maga tett oda.

Az úgynevezett sportutaknál előre befúrt nittek vannak a falban, így oda a feljutáshoz elég az expresszsor (a standoláshoz és az ereszkedéshez ettől függetlenül azért ugyanúgy kellenek a karabinerek, a hevederek és a biztosítóeszköz). Az eszközökről itt olvasható bővebb információ. Ha pedig valaki látott már mászót, akkor azt a bizonyos fehér port is látta a kezén; ez a zia, vagyis a magnéziumpor, ami segít a tenyérnek megtapadni a sziklán. Parapornak is szokás nevezni, mert sokszor tényleg csökkenti a félelemérzetet.

Kiépített kétpontos stand általunk berakott plusz tartalékponttal arra az esetre, ha valami történne a falba fúrt standpontokkal - így biztonságos a mászás és az ereszkedés Forrás: Németh Sarolta

A fal pszichológiája

Az élet a komfortzónán túl kezdődik – ennek a megtapasztalására pedig a mászás is tökéletes választás – nekem legalábbis. Mászom, mert jó. Energiát ad, felvidít és felszabadít, miközben a testet-lelket edzek vele (és nagy hangsúly esik ez utóbbira). Az ugyanis, hogy hogyan tudunk mászni, az nemcsak az ügyességtől és a technikai tudástól függ. Legalább ugyanennyit nyom a latban az, hogy a határainkon innen és túl mennyire merünk mászni. Nekem például ez a legnehezebb dolog, de egyben a legnagyobb kihívás is – legyőzni a félelmemet és elengedni a teljes biztonságot (ami a falon eleve lehetetlen).

A biztosító emberek lent állnak, a falon függők pedig vagy elölmászással, vagy top rope másszák a választott utakat Forrás: Németh Sarolta

Amikor néhány éve a sziklamászó tanfolyamon azt mondták, ott a fal, mássz elöl (ez azt jelenti, hogy én vagyok az, akinek fel kell vinnie a kötelet a standba). Dehogy megyek, hiszen bármikor leeshetek – volt az első rekcióm (egyébként nem tudom, mit gondoltam, mit fogunk csinálni egy mászótanfolyamon, ha nem mászunk, de erre biztosan nem számítottam). Hát igen, de azért vagy itt, hogy megtanuld, hogy kell. Oldalamra csatoltam tehát az expresszeket, az éksort meg a többi eszközt, magamra kanyarintottam a hevedereket, és ránéztem a biztosítótársamra: Ugye vigyázol rám? A kék szempár megnyugtatóan mosolygott: Hát persze. Én pedig tudtam, hogy ez csak az egyik dolog, hogy ő figyel arra, hogy én mit csinálok; a falon nekem kell vállalnom a felelősséget saját magamért. Nekem kell tudni, hogy mennyire vagyok felkészült, és mennyiben lesz az út fokozatos határtágítás és mennyiben esztelenség.

Az utak neve és nehézsége fel van festve a sziklára, így jó eséllyel nem megyünk bele olyan útba, amit nem tudunk kimászni - a Mozaik az újonnan nyílt Kis-Svábhegyi Kőfejtő egyik számomra kedves útja Forrás: Németh Sarolta

Adrenalinfüggőség vagy stratégiai bizalomjáték?

A mászás számomra bizalomjáték. Bizalom a falban, a társban, az eszközökben és legfőképpen magamban. Olyan helyzetek sokasága, amelyek megtanítanak a pillanatra koncentrálni, és amelyekben magamat ismerem meg (meg persze a társamat). Nincsenek sallangok, nincs hezitálás, csak tiszta érzések és egyértelmű döntések. Ez pedig a legtöbbet adta és adja a mai napig: önmagam fejlesztésének a lehetőségét.

Nem adrenalinfüggőség ez, hanem komoly stratégiai meccs, amelyben a test és a psziché együtt játszik lehetőségeket keresve és határokat feszegetve. A mindezekkel együtt járó félelem leküzdésének pedig egyetlen módszere van: maga a mászás.

Elölmászás Várgesztesen - a mászó oldalán ott lógnak az expresszek, az ékek és a többi szükséges felszerelés Forrás: Németh Sarolta

Nemcsak haladóknak, hanem természeteszerető és bevállalós kezdőknek is irány tehát a szikla, mert aki ki meri próbálni önmagát, az előtt fizikai és lelki élmények tárháza nyílik meg. Persze érdemes könnyebb utakkal és egy ideig mindenképpen felső biztosítással próbálkozni, illetve megfelelő felszereléssel, és gyakorlott társsal menni.

Közben pedig nem elfelejteni: mindegy mit és meddig mászik az ember, ha csak egy métert is megtesz, magához képest már fejlődött valamit. Mindenkinek van mit gyakorolni, nem csak annak, aki most kezdi kóstolgatni a mászást.