Mindig is szerettem volna látni egy nagy halom aranyrudat. Erre sajnos New Yorkban sincs mód, de legalább leereszkedhetünk a Federal Reserve Bank pincéjébe, ahol olyan közel kerülünk az aranykészlethez, amennyire csak lehet. A bank egész házblokkot elfoglaló, olasz palotára emlékeztető New York-i épületét több mint 200 tonna vassal díszítették. Nem véletlenül építettek ilyen biztos bunkert, nagyjából hétezer tonnányi aranyat őriznek itt, a világ aranytartalékának 20 százalékát, melynek értéke 360 milliárd dollár. Valószínűleg ez a világ legnagyobb aranykészlete. Biztosat azért nem lehet tudni, mert a svájci bankok nem jelentik a saját adataikat.
Az aranykészlet 98 százaléka más országoké, az USA ugyanis nem itt, hanem Fort Knoxban őrzi saját aranyrúdjait. A 99,8 százalék tisztaságú aranytömböket 122 ketrecben őrzik. Többségüket egy-egy ország bérli, de a gazdagabb országoknak több rekeszre is szükségük van.
Az arannyal teli pincét egyórás, ingyenes idegenvezetés keretében bárki meglátogathatja, de előzetes tervezésre azért szükség van. Online ugyanis egy hónappal előre lehet időpontot foglalni, és a túrák nagyon hamar betelnek. Ha valaki bejut, az aranyat mozgató dolgozók cipőit is érdemes megnézni: ötszáz dolláros speciális magnéziumpapucsokat viselnek, mert nem lenne kellemes érzés, ha egy aranytömb ráesne valaki lábujjára.
Manhattan déli részén, a kis Bowling Green parkkal szemben áll egy hatalmas épület, a U.S. Customs House. Az egykori vámház jelenleg az Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeumának otthona. Ebben a múzeumban kapott helyet a Nemzeti Archívum gyűjteménye is, ahol bárki ingyen utánanézhet, szerepel-e rokona a bevándorlók közt, vagy meg van-e említve bármi egyéb iratban. A számítógépes kutatáshoz mindössze regisztrálni kell az információs pultnál, és szabadon lehet böngészni az archív dokumentumokat az online adatbázisban.
Ha nincs időnk vagy pénzünk áthajózni a turistákra szakosodott State Cruises hajótársasággal a Szabadság-szoborhoz, üljünk fel egy Staten Islandra menő kompra. Ez a Staten Island Ferry Terminal nagy, zöld üvegépületéből indul a Battery Park déli részéről. A kompról remek fotókat készíthetünk a szoborról, ráadásul teljesen ingyen – a korábbi, nevetségesen alacsony 50 centes viteldíjat 1997-ben eltörölték. Ezzel nemcsak a belépőt spóroljuk meg, de a többlépcsős biztonsági ellenőrzést is, amelynek néhány évvel ezelőtti bevezetésével meglehetősen hosszadalmassá és fárasztóvá vált a szobor megtekintése.
A SoHo (South of Houston, azaz a Houston Streettől délre elterülő utcák) a város művésznegyede, megszámlálhatatlanul sok kis galériával, üzlettel néhány háztömbnyi területen. Míg a város nagy múzeumainak többségébe belépőt kell fizetni, ezek a galériák mind ingyenesek. Különösen jó péntek este erre járni, amikor a kiállításmegnyitókat tartják.
Ha galériatúrára megyünk, érdemes kívülről is szemügyre venni az épületeket. A helyi építészet, az amerikai ipari stílus leginkább öntöttvas homlokzatairól ismert. A vasat pusztán gyakorlati szempontok miatt vezették be, hiszen a vasvázakat sokkal gyorsabb és olcsóbb volt felállítani, mint a nehéz falakat. Az építészeket ugyanakkor a vas gyönyörű dekorációkra inspirálta. Furcsa módon az öntöttvas-építkezés divatjának lefutása után a vasdíszítéseket kőből utánozták, amelyek olyan jól sikerültek, hogy ma már csak mágnessel lehet megállapítani a különbséget a kettő között.
Az erős vasvázas szerkezet feleslegessé tette a tömör falakat, így hatalmas ablakokat, nagy, szellős szobákat tudtak kialakítani. Eredetileg gyárak települtek az épületekbe, de úgy négy évtizede a művészek vették át a terepet, hiszen a rendkívül világos szobák kiváló műtermeknek, galériáknak bizonyultak. A környéken bóklászva egyszerre gyönyörködhetünk a nagyszerű építészetben és a modern művészi alkotásokban.
Jó tudni, hogy a nagy múzeumokban is vannak olyan időpontok, amikor ingyenes a belépés. Ezekről az intézmények honlapján tájékozódhatunk. Csak néhány példa: a Museum of Modern Art (MOMA) péntek esténként 16 és 20 óra között, az International Center of Photography péntekenként 17 és 20 óra között, a Guggenheim szombatonként 17.45 és 19.45 között, a Frick Collection vasárnap 11-től 13 óráig, a Morgan Library péntekenként 19-től 21 óráig ingyenes. Arra viszont számítani kell, hogy ilyenkor nagyobb a tömeg a szokásosnál.
Számomra a New York Public Library a világ legszebb könyvtára. Az Empire State Buildingtől néhány saroknyira található épületet 1911-ben építették. Akkor is érdemes körbesétálni a termeket, ha éppen nem akarunk olvasni, már a fennkölt hangulat miatt is. A legszebb az óriási, két háztömböt elfoglaló olvasóterem, ahol első látogatásom idején, húsz évvel ezelőtt, sok-sok kis zöld olvasólámpa előtt bújták a könyveket a látogatók.
Amikor tavaly visszamentem, alig ismertem rá a nagy teremre. A lámpák helyett most már a számítógépek képernyői világítanak. A csodálatos olvasóterem alatt 140 kilométer hosszú polcrendszer húzódik hétmilliónál is több kötettel. A számítógépes rendszernek köszönhetően pillanatok alatt előkeresik a könyveket a nyolcemeletnyi raktárból. A helyi lakosoknak ingyenes a tagság, de átmeneti látogatókártyát külföldiek is igényelhetnek a könyvtár honlapján. Erre csak akkor van szükség, ha olvasni akarunk, ha csak körbe akarunk nézni, azt kártya és belépő nélkül is megtehetjük.
A Bowery 315 alatt, a Bond Streetnél ma egy divatáruüzlet áll. Ha az egyszeri turista elsétál az üzlet előtt, nem is tudja, micsoda koncertek dübörögtek itt éveken keresztül. Itt állt ugyanis a punk legendás koncerthelyszíne, a CBGB, ahol fellépett többet között a Ramones, Patti Smith és Blondie is. Nekem még volt alkalmam itt a 90-es évek közepén koncerteket hallgatni, amikor New Yorkban tanultam.
A klub sajnos egyre nehezebben termelte ki az egekbe szökő bérleti díjakat, és 2006-ban bezárt. Jelenleg férfiruha-szaküzlet van a helyén, de a mai tulajdonosok szerencsére sokat megőriztek a hely szelleméből. A dekoráció abszolút a zenét idézi, sőt a falakon meghagytak több graffitit az egykori hírhedt klubból. Felállítottak az üzletben egy dobfelszerelést is, és legutóbbi látogatásom során az unatkozó eladó épp azt püfölte, miközben szólt a zene. Mint ahogy a klub sem volt szokványos, ez az üzlet sem az.
Az 1913-ban épült főpályaudvar, a Grand Central Terminal a beaux arts remekműve. Művészfotók tucatjai, filmjelenetek sokasága készült a sajátos hangulatú központi csarnokban. Sétáljunk fel a galériára, onnan a legjobb gyönyörködni a csodás csillárokban, festményekben és a hangyabolyhoz hasonlító tömegben. Mint oly sok más épületet, ezt is le akarták rombolni egy új irodaépület kedvéért, de mint sok más esetben is, a New York-iak megmentették.
Többek közt Jackie Onassis vette védelmébe az épületet, melyet 1987-ben emlékműnek nyilvánítottak. Lépcsőházát a párizsi operaház lépcsőfeljárójáról mintázták, ami sokat elárul a vasúti közlekedés fénykoráról. Az állomás tele van érdekes kis részletekkel, például az információs pult feletti, 1913-ban gyártott órához nyugodtan hozzáigazíthatjuk a sajátunkat, ugyanis mindössze egy másodpercet késik 1,4 millió évente.
Néhány épülettel arrébb egy art deco klasszikus vár ránk, a Daily News Building. Persze már rég nem a névadó cég működik benne, de – ahogy az New Yorkban lenni szokott – az egykori bérlő neve ráragadt az épületre. A Daily Newst 1919-ben alapították, és a város első tabloid formátumú (kisebb, könnyebben lapozható) újságja volt. Eleinte nem aratott nagy sikert, de aztán a metrón ingázók megszerették az új formát.
Az újság a kezdetektől nagy hangsúlyt fektetett a nagy fotókra, nem véletlen, hogy a logójában ott a fényképezőgép. Figyelemfelkeltő címek, erős fotók, bulvárhírek, botrányok, sport, képregények – mondhatnánk, a mai bulvárlapok egyik előhírnöke volt, gúnyosan a cselédlányok bibliájának is nevezték. Még ma is az ország negyedik legnagyobb példányszámú lapja.
Az újság 1929 és 1995 között működött az épületben, amely ma egy tévétársaságnak ad helyet. Az előcsarnokban – amely a Superman filmekből lehet ismerős – a világ legnagyobb beltéri földgömbjét láthatjuk. Ezt utoljára 1967-ben frissítették, úgyhogy még az NDK-t is megtaláljuk rajta.
Az 53. utca és a Lexington Avenue sarkán találjuk a különösen naplementében gyönyörű Citicorp Centert. Az épület alatt kapott helyet a picike Saint Peter's Church, amelynek nemcsak az építészeti megoldásai, hanem az atmoszférája is rendkívül modern. Itt sajátos hangulatú miséket hallgathatunk, például minden szombat délután 5 órakor dzsessz-zenészek kísérik a liturgiát.
Ezen alkalmakon a környéken lakó hívők mellett sokan eljönnek a város más negyedeiből, de a turistákat is szívesen látják. Az állandó zenészekhez gyakran csatlakoznak épp a városban tartózkodó külföldi muzsikusok is.
A bátrabbak akár a Harlembe is elmetrózhatnak, amely egyáltalán nem olyan veszélyes, mint ahogy sokan gondolják. Különösen egy vasárnap délelőtt, amikor mindenki a legszebb ruhájában siet a templomokba. A városrészben rengeteg baptista gyülekezet van, ahol énekes-táncos igehirdetéseket tartanak. Az utazási irodák borsos árakon szerveznek túrákat ilyen templomokba, de ez abszolút felesleges pénzkiadás, egyedül is megoldható a program.
A leghíresebb templom az Abyssinian Baptist Church, de hasonlóképp közkedvelt a Canaan is a 132 West 116. utcában. Érdemes valamivel a kezdés előtt érkezni, egyrészt hogy egész biztos legyen helyünk, másrészt hogy végigmustrálhassuk, milyen elegánsan érkeznek a harlemi lakosok. Igyekezzünk mi is megadni a tiszteletet, és ne sortban, papucsban, hátizsákkal érkezzünk. Az idegeneket nagyon szívesen látják, amennyiben tisztelettudóan viselkednek.
Kevés autentikusabb program van New Yorkban, mint csatlakozni a New York-iak tömegéhez, és sütkérezni a Central Park füvén, andalogni a romantikus sétautakon, vagy ha sportosabbak vagyunk, futócipőt húzni, és beállni a kocogók közé. De ami talán a legjobb, bérelni egy görkorcsolyát, és körbegurulni a parkon.
Különösen szombat és vasárnap délutánonként (14.30 és 18.30 között) érdemes kimenni a parkba, a 72. utcához közel eső részhez, ahol minden hétvégen erre a négy órára DJ-k szolgáltatják a zenét, és virtuóz görkorisok táncolnak. Mindig hatalmas a hangulat, és a táncosokhoz – görkorival vagy anélkül – bárki csatlakozhat.