Már épül a miniszterelnök monumentális lázálma

A Vardar-parti Párizs

Nem túlzás azt állítani, hogy a volt Jugoszlávia utódállamai közül Macedónia a legsötétebb ló a mezőnyben. Sokak szerint az országról összesen annyit lehet és érdemes tudni, hogy keresztül kell rajta hajtani Görögország felé. A kuriózumokra vadászó utazókat azonban pont az ilyen helyek villanyozzák fel.

Európán belül manapság nehéz igazi egzotikumra lelni. Macedónia is eléggé távol esik attól, amire ezt a jelzőt rá lehetne aggatni. Ettől függetlenül az ország felkeresése sok midnen miatt erősen ajánlott, de leginkább azért, mert itt található az egész kontinens egyik legvarázslatosabb üdülőparadicsoma, amelyről itthon lefogadom, hogy csak kevesen hallottak.

A görögök és a bolgárok sincsenek oda Macedóniáért

A szerencsétlen sorsú Jugoszláviából kisarjadt országok közül Macedónia volt az egyetlen, amely fegyveres konfliktus nélkül kiáltotta ki függetlenségét 1991. szeptember 8-án. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az azóta eltelt 24 év sikertörténet lett volna. Szegény Macedóniának még a nevét is vitatják, mivel Görögország hallani sem akar róla, hogy egy balkáni délszláv népcsoport Nagy Sándor leszármazottjának vallja magát, s országának nevét használja az állam elnevezéseként.

Egy igazi balkán gerilla, Vaszil Csakaralov méretes lovas szobra Szkopjében Forrás: Németh András

A sorozatos görög tiltakozás miatt született az eléggé elmebeteg módon hangzó Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság elnevezés (angol rövidítése FYROM), melyet az országnak a hivatalos nemzetközi kapcsolataiban használnia kell. Mellesleg, ha be akarunk vágódni a helyieknél, akkor ne c-vel, hanem k-val ejtsük az ország nevét.

Szintén a görög tiltakozás miatt kellett lecserélni a macedón zászlót, amely Nagy Sándor egyik jelképét, a verginai csillagot ábrázolta. A mostani lobogón már egy felkelő nap látható, ami – valljuk be – szintén enyhén plágiumgyanús, és egyáltalán nem illeszkedik a szokásos európai zászlótrendekbe. Ami engem illet, jobban el tudnám képzelni egy buddhista kolostor oromzatán, de ez már csak szubjektív vélemény.

A nem túl szlávos macedón lobogó Forrás: Németh András

Mindez azonban nem elég, a keleti szomszéd, Bulgária magának a macedón népnek a létezését is kétségbe vonja. Szerintük a macedónok egyszerűen csak nyugat-bolgár dialektust beszélő bolgárok. Az ország egyik legnyomasztóbb terhét mégsem ez jelenti, hanem az a tény, hogy a 2,1 milliós lakosság 26 százaléka albán nemzetiségű, akik jelenleg nem Európa legnyugisabb népcsoportja hírében állnak.

Koszovó Szerbiától való leválása sem igazán segítette elő a többségi macedón lakosság lelki békéjének helyreállását. Sokan tartanak attól, hogy a nyugati régió albánlakta tartományai is valami hasonló akcióra készülnek. Szóval van itt egy kis etnikai kavarás, talán az sem véletlen, hogy a különféle színű gyümölcsökből összekevert salátát egész Dél-Európában macedoniának (vagy franciásan: macédoine-nek) hívják.

Minaretben nincs hiány Macedóniában sem Forrás: Németh András

Szkopje bőven tartogat kellemes meglepetéseket

Rövid, négynapos országjárásunk során csupán két helyszínt terveztünk felfedezni, a fővárost (Skopjét), illetve a leginkább turisztikai bombának tűnő Ohridot. Mindez nem azt jelenti, hogy nincs több érdekes hely, de négy napba több nem fér bele, és egyébként is, mindig kell helyszíneket hagyni a következő túrákra. Budapestről körülbelül 10 óra alatt lehet eljutni autóval Skopjébe, ami egyáltalán nem vészes, és az út nagy részét autópályán lehet megtenni.

Manapság már elképesztően kényelmesen lehet autókázni a Balkánon. Szinte teljesen eltűntek a külföldi rendszámú autókra utazó országúti rendőrök, az utak jó minőségűek, a benzinkutak felszereltek, sőt wifisek, és mindenhol van bankkártyás fizetési lehetőség. Szóval, ha valakit a rossz útviszonyok tartanak vissza, annak üzenem, hogy minden ilyen félelem alaptalan. Röszkét azért kerüljük el, ha tehetjük.

Macedón dinárt válthatunk a határon is, 1 euró 60-62 macedón dinárt ér, ami azt jelenti, hogy nyugodtan számolhatunk úgy, hogy 1 MKD (mi makinak hívtuk) az 5 forint. Én a négy napra 150 eurót váltottam át, ami bőven elég volt mindenre. Így utólag nyugodt szívvel kijelenthetem: Macedónia olcsó hely.

Maga Gábriel arkangyal óvja Macedóniát az 50 dínáros bankjegyen Forrás: Németh András

Szkopje első blikkre egyáltalán nem kelti bájos, élhető város benyomását, inkább koszos, szmogos, kátrányszagú betondzsungelként lehetne jellemezni. Alászállva a város bugyraiba azonban hamar kiderül, hogy ez elkapkodott vélemény, Szkopje bőven tartogat kellemes meglepetéseket. Annyit mindenképp érdemes tudni, hogy a várost 1963. július 26-án egy 6,1-es erősségű földrengés szinte leradírozta a föld színéről. Az épületek 75-80 százaléka összedőlt, kb. 200 000 ember vált hajléktalanná. Így tehát nem csoda, hogy a város nem bővelkedik több száz éves építményekben.

Szerencse ugyanakkor a tragédiában, hogy pont Szkopje leghangulatosabb része, a régi török bazár (Stara Čaršija), illetve a 6. században épült bizánci erőd túlélte a földrengést, és szinte érintetlenül megmaradt. A Čaršija amúgy az isztambulin kívül a legnagyobb bazár Európában, magával ragadó atmoszférája felidézi a 15. századi oszmán időket, és számtalan turistaszempontból is érdekes látványosságnak ad otthont. Ilyen az albán piac, a régi óratorony, több török fürdő (talán a Çifte Hamam a legjelentősebb), a Vardar folyón átívelő középkori kőhíd (Kamen Most), több mecset és karavánszeráj (ez utóbbiak közül a Kurşumli Han mindenképpen felkeresésre érdemes).

A szkopjei Öreg-híd, előtérben bolgár anarchisták szoborcsoportja Forrás: Németh András

Már jártam a szarajevói bazárban, a Baščaršijában, de azt kell, hogy mondjam, a versenyt mind látnivalókban, mind hangulatában a szkopjei nyerte. Ebben persze az is közrejátszik, hogy ez utóbbinak jobbak a földrajzi adottságai, mivel dimbes-dombos terepen terül el, így jóval zegzugosabb hatást keltenek az összevissza kígyózó macskaköves utcácskák.

A Stara Čaršija nem turistáknak szánt múzeum. Tele van élettel, nappal és éjjel is folyamatos a nyüzsgés. Ahogy lemegy a nap, előtűnik Szkopje másik oldala, kiderül, hogy sok középkori házacska valójában éjszakai mulatót rejt, ahol DJ-k keverik a helyi balkáni turbófolkot a jónépnek, de a buli nem reked meg a falak között, hanem gyakran kiköltözik az utcákra is.

A miniszterelnök monumentális Szkopjét vizionált

Bármennyire hozza a törökös-balkános color localt a Čaršija, a legmellbevágóbb építészeti sokkhatást mégsem ez jelenti, hanem az a gigantikus építkezés, amely a Vardar folyó partján zajlik. A projekt neve "Szkopje 2014". Nikola Gruevszki miniszterelnök fejéből pattant ki a felismerés, hogy a földrengés óta Szkopje nem igazán olyan, mint egy rendes főváros, ezért egy vadiúj, antik-klasszicista vonulatra támaszkodó, monumentális építmények sorozatát felvonultató metropoliszt vizionált.

Nem akarom bántani a macedónokat, de olyan érzésem támadt, mintha valahol Közép-Ázsiában, mondjuk Türkmenisztánban járnék, ahol egy diktátor őrült szeszélyből a sivatagban építtet fényárban úszó épületcsodákat. A Szkopje 2014 projekt építményei mind hatalmasak és bombasztikusak: kupolás, oszlopos, timpanonos paloták, ókori témájú mauzóleumok, pavilonok és diadalívek, a prágai Károly-híd díszítettségét túlharsogó hidak, a folyóból fellövellő szökőkutak, fényorgonák, valamint köztéri szobrok olyan koncentrációja, melyet még soha, sehol nem láttam.

Egy átlagosan díszített szkopjei híd Forrás: Németh András

A legújabb kori macedón szobrászművészet mindkét csúcsalkotását állítólag Olaszországban gyártatták. Az egyik Nagy Sándor közel 25 méter magas lovas szobra, mely az éjszakai órákban a neonzöldtől a karmazsinvörösön át a hupililáig minden lehetséges diszkófényben úszik, a másik a Vardar túlpartján II. Philipposz macedón király (igen, az előbbi apukája) hasonló méretű emlékműve.

De a történelem számos más híres alakjával találkozhatunk bronz- és márványszobor formájában, többek között Jusztiniánusz bizánci császárral, Sámuel bolgár cárral, Cirillel és Metóddal, Szkander béggel, Teréz anyával vagy akár a balkáni Elvis Presleyként emlegetett, 1981-ben született Toše Proeskivel. Mindez az utóbbi négy évben készült, és jelenleg is folynak az építkezések.

Épülőben a macedón metropolisz, az új Szkopje Forrás: Németh András

A Szkopje 2014 projektben főként az tűnik ambivalensnek, hogy egy olyan ország vág bele egy ekkora volumenű építkezésbe, ahol a lakosság egyharmada él a létminimum alatt. Az építkezés a kormányzat szerint összesen 208 millió euróba (65 milliárd Ft) kerül, míg a független szakértők szerint a tényleges összeg valahol a félmilliárd-egymilliárd euró közötti tartományban lehet. Azon is lehet persze vitatkozni, hogy most akkor egy történelmi témaparkot építenek, avagy csak jó sok pénzből hangulatosra pofozzák a belvárost, de ez már legyen az ő dilemmájuk. Mondjuk, a lepattant és nyomasztó szocreálnál minden csak jobb lehet.

Szkopjében enni és kirándulni is megéri

Mindettől függetlenül egy nap sem telt el, és máris nagyon megszerettük Szkopjét. Két dolgot mindenképp érdemes kipróbálni: beülni egy hamisítatlan macedón grillétterembe, illetve utazni egyet a londoni buszok által inspirált – egyébként Kínából rendelt – piros, emeletes helyi buszok valamelyikével.

Ez még véletlenül sem London, ilyenek a szkopjei emeletes buszok Forrás: Németh András

A vendéglői étkezés Szkopjében kiemelten ajánlott, különösen azért, mert a legfelkapottabb helyek kivételével bőven magyar árszint alatt tudjuk degeszre tömni magunkat hatalmas grillhúsokkal, melyekhez emberes méretű salátákat is rendelhetünk. A macedón ember egyébként – a bolgárhoz hasonlóan – nagyon büszke a sopszkasalátára. Nem mondom, hogy nem jó, de sosem értettem, mitől olyan nagy szám, ha összekeverünk egy kis paradicsomot, paprikát és uborkát. Jó, sajt is van rajta. Viszont ami tényleg kitűnő, az a magyar töltött káposztához hasonlatos sarma, amely jóval fűszeresebb az itthoninál, és májat is raknak a töltelékbe.

A szkopjeiek kedvenc kirándulóhelye a várostól nagyjából 10 kilométerre található Matka-kanyon, amely lényegében a Treska folyó felduzzasztásával létrejött mesterséges tó. A kanyon festői szépségű, kékeszöld vize ugyan még augusztusban is jó hideg, de éppen a nagy hőség elől menekülve jól esik csobbanni egyet benne. A tó körül számos kolostort építettek, leglátványosabb talán a közvetlenül a vízparton álló, 14. századi Szent András, amely különösen a túlpartról fotózva meseszép. A kanyon jobb partján kiépített turistaösvény kanyarog, de lehet kajakokat bérelni, és azzal felfedezni a vidéket és a számtalan barlangot.

A szkopjeiek kedvenc kirándulóhelye csupán 10 kilométerre van a várostól Forrás: Németh András

A bal parton csakis vízi járművekkel megközelíthető, cölöpökre épített vityillók bújnak meg a susnyásban. Ezeket állítólag ki lehet bérelni mindenféle vad orgiákra, partikra és egyéb mókákra. Itt se a zenebona, se a résztvevők esetleg túlságosan szabados viselkedése nem zavarhat senkit, ráadásul a rendőrségnek is macerás lenne kiszállnia. Az egyik kajakkölcsönzős srác lelkesen mutatott a telefonján pár videót az egyik ilyen buliról, mit mondjak, eléggé meggyőzőnek tűnt.

Ami mindenképp zavarja az összképet, az az irgalmatlan mennyiségű szemét az ösvények mellett szétdobálva. Eléggé nehéz felfogni, miért nem tudnak megbirkózni ezzel a problémával. Nem beszéltünk egyetlen turistával sem, aki ne említette volna meg, mennyire kiábrándító egy ilyen gyönyörű helyen hulladékhalmokon átgázolni.

Hangulatos halászcsárda a Matka-kanyonban Forrás: Németh András

Ettől függetlenül a Matka-kanyon nagyon jó program a Szkopjébe látogatóknak, az aktív kikapcsolódást kedvelőnek pedig egyenesen kötelező. Legyen szó sziklamászásról, horgászásról, vadászatról, barlangászásról avagy kajakozásról, itt mindenre van lehetőség.

Két nap szkopjei városnézés és egy rövid Szkopje környéki kirándulás után Európa legkevésbé ismert, ám legvarázslatosabb üdülőhelye felé vettük az irányt. Erről azonban majd cikkünk második részében számolunk be.