Két nap Szkopje után az Ohridi-tó felé vettük az irányt, amely a macedón–albán–görög hármas határ közelében található. Erre a mintegy 180 kilométerre szánjunk három és fél órát, mert ennél gyorsabban bajos odajutni. Hogy albánok lakta vidéken járunk, abból is kiderült, hogy szinte minden házon fekete sasos, vörös lobogó lengedezett.
Az Ohridi-tó igazi balatoni hangulatot áraszt, a helyiek úgy is hívják: a macedón tenger. Mit is érdemes tudni erről a csodás tóról, amely az UNESCO világörökségi helyszíneinek egyike? Hát például azt, hogy a kontinens egyik legöregebb és legmélyebb tava, átlagos mélysége 155 méter, de a legmélyebb pontja 288 méter. A helyiek állítják, hogy régen az albán hadsereg három tengeralattjárója is cirkált a mélyén, de azért én ezt a bizarr infót fenntartásokkal kezelem.
A türkizkék tó ökoszisztémája egyedülálló. Az állat- és növényvilág nagy része endemikus faj, azaz csakis itt található meg. A két legcsodásabb tulajdonsága viszont az, hogy gyönyörű tiszta, egyes részeken akár 20 méter mélyre le lehet látni, nyáron pedig kellemes a hőmérséklete, akár 24-25 fokos is lehet. Vagyis a szintén tiszta svájci és norvég hegyi tavakkal ellentétben tökéletes a strandolásra.
Ráadásul olyan képeslapra illő városka is feszít a vízparton, mint maga Ohrid, amelynek építészeti és kulturális adottságait leginkább a bulgáriai Neszebarhoz hasonlíthatjuk. A városka a bizánci stílus gyöngyszeme, egykor a bolgár birodalom fővárosa is volt. Nevezték már szláv Jeruzsálemnek is, de a leghihetetlenebb adatot egy 17. századi török utazó írta le róla, ő összesen 365 templomot és kápolnát számolt össze a városban.
A város egyetlen hátránya, hogy felkapott turisztikai célpont, elsősorban a macedónok körében (nyugati turista inkább csak mutatóba akad). Egy augusztusi szombat estén semmivel sem nyüzsögnek kevesebben Ohrid macskaköves utcáin, mint a füredi mólón. Maga az élmény viszont, amit a város és a tó együtt tud nyújtani az utazóknak, egészen mesés.
Az ohridi strandok úgy néznek ki, hogy a városnak szilárd talapzatot biztosító sziklák lábánál kanyarog egy pallókból és cölöpökből összeeszkábált ösvény, amely több kis öblöcskét fűz láncszerűen össze. Ezek az öblök jelentik a strandokat, ahol vízen lebegő stégeken lehet heverészni a nyugágyakon. Minden öbölhöz tartozik egy kis csehó, ahonnan dübörög a Bulgáriából importált, vérpezsdítő csalgamuzsika.
A stégeken csini, lengén öltözött macedón lányok ételt és italt szolgálnak fel barátságosnak mondható árakon. Egy félliteres üveges sört 400–450 Ft-ért, míg egy ínycsiklandozó csevapcsicsatálat 1200–1400 Ft-ért vesztegetnek. Egy jó Skopsko sörrel, egy falat ajváros csevappal ritmikusan hullámozni a csalgazenére, közben hagyni, hogy a lábunkra fel-fel csapjon a tó langyos, de a forró nyári melegben mégis hűsítő vize – ez maga a paradicsom.
Az Ohridi-tavon fejlett a vízisport-kultúra, én például most láttam életemben először élőben űzni a flyboard elnevezésű extrémsportot, amely kb. abból áll, hogy egy vízsugár-meghajtású deszkán egyensúlyozva kell tíz méterrel a víztükör felett akrobatikázni, vagy éppen lebucskázni a víz alá, mint valami táplálékhalra lecsapó albatrosz.
Ohrid belvárosa megőrizte csodás középkori atmoszféráját. A balkáni viszonyokhoz szokott szemnek egészen üdítő az a pedáns rend és tisztaság, ahogyan a girbegurba régi utcácskákat karbantartják. (Ez csak a belvárosra érvényes, a külső részek már egészen más képet mutatnak.) A vallási építészet iránt érdeklődök Mekkája ez a hely, hiszen számtalan kora középkori bizánci templom és kolostor maradt itt fenn szépen restaurált állapotban.
A város és a tó legfőbb ékköve, szimbóluma a kaneói Szent Jovan-templom, amelynek sziluettje a víztükör fölé magasodik. A európai filmművészet rajongói biztosan felismerik az épületet, mivel többször feltűnik az egyik legismertebb macedón filmben, az Eső előtt című alkotásban, amely 1994-ben a macedón–albán etnikai konfliktusok meggyőző ábrázolásával nyert Arany Oroszlán-díjat a Velencei Filmfesztiválon. Nem kevésbé látványos a Szent Pantelejmon-monostor sem, amely szintén a tóval néz farkasszemet.
A szálláskeresés során legfeljebb a bőség zavara okozhat gondot. Lényegében szinte minden kiadó, ezért a nagy versenyhelyzetre tekintettel megdöbbentően olcsón foghatunk ki luxuskategóriájú apartmanokat is. Nekünk öt csillaggal jelölt, a belváros szívében lévő vendégfogadóban sikerült egy zongorával és tóra néző erkéllyel bíró 50 négyzetméteres, kifogástalanul berendezett és tiszta szobát bérelni egy éjszakára 40 euróért. Négy főre, természetesen.
Ohridban pisztrángot illik vacsorázni egy halászcsárda tó fölé nyúló teraszán. Persze választhatunk mást is, például dolmát (hússal és rizzsel töltött szőlőlevél), selsko mesót (agyagedényben főtt pörköltféle, a tetején juhsajttal) vagy a népszerű tavche gravchét, ezt a nem éppen gyomorkímélő macedón specialitást, amely afféle babos-kolbászos-csülkös ragu.
De Ohridban nemcsak heverészni, jókat enni és templomokat becserkészni lehet, hanem esténként kiengedni a fáradt gőzt. Se szeri, se száma a jobbnál jobb tavernáknak, mulatóknak. Nyári estéken egyik lokálból a másikba hömpölyög a tömeg, többségében fiatalok, de azért minden korosztály képviselteti magát. Üdítő meglepetés volt, hogy milyen sok helyen van élő zene. Számtalan zenekar teremtett igazi stíluskavalkádot, a macedón folktól a nyolcvanas évek jugoszláv rockzenéjén át a brites beütésű szláv indie-popig szinte mindenben volt részünk.
A helyiek körében makacsul tartja magát a nézet, mely szerint a volt Jugoszlávia tagállamai közül Macedóniában a legszebbek a lányok. Kezdetben szkeptikusan fogadtam ezt a véleményt, de amikor belemerültünk az ohridi éjszakába, meg kellett állapítanunk, hogy a dolognak van némi valóságalapja, ráadásul a magyar diszkók törzsközönségének többségétől eltérően izgalmas koreográfiákat követve ropták a táncot.
Ohridnál tökéletesebb nyaralóhelyet nehezen tudok elképzelni. Az idő mediterrán, a tó csodás, a hegyek festőiek, a város gyönyörű és izgalmas, az árak barátiak, a helyiek jó fejek, az ételek finomak, az éjszakák pörgősek, ráadásul nincsenek se angol, se orosz turisták. Mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy adjon egy esélyt Ohridnak (és persze Macedónia többi részének), amikor a nyaralását tervezi.