Zágráb utcáin a szemét ismeretlen fogalom

A horvátországi utazások elsődleges célpontja általában nem Zágráb, hanem az Adria vagy a Plitvicei-tavak, pedig igazán megér egy kis időt a horvát főváros felfedezése is. Egyetlen rövid hétvégébe belefér egy kis városnézés, egy kis falusi turizmus, és még fél nap természetjárás is. Horvátország lenyűgöző.

Ritkán fizetek be szervezett kirándulásokra, mivel jobban szeretem, ha a saját terveim szerint alakíthatom az programomat. Ennek ellenére mégis úgy döntöttem, hogy a Plitvicei-tavakat egy utazási iroda szervezésében keresem fel, hiszen egyedül, autó nélkül, tömegközlekedés igénybevételével szinte lehetetlen feladatnak ígérkezett megjárni ezt az útvonalat.

A főváros, ahol a szemét ismeretlen fogalom

Sokan úgy tartják, hogy egy fővároshoz teljesen hozzátartozik az utcán szanaszét heverő szemét látványa. A horvát főváros utcáit róva viszont sehol nem láttam se elejtett csokoládépapírt, se fel nem szedett kutyaürüléket. Ha pár szóval kéne jellemeznem Zágrábot, biztos, hogy a tisztaság és a rendezettség ugrana be először. Bár a legközelebbi tengerpart még legalább 150 kilométerre van, mégis mintha érezni lehetett volna a levegőn a tenger közelségét, sokkal frissebbnek tűnt, mint otthon.

Zágrábban sehol sem láttam szemetet az utcán, még a forgalmas tereken sem Forrás: Darányi Zsófia

Megérkezésünkkor először úgy tűnt, mintha el sem hagytuk volna Magyarország határait. Zágráb épületei egy magyar város látképébe is tökéletesen beleillenének. De nem csak az építészetben, a történelemben is lehet közös vonásokat találni, hiszen a város alapítása Szent László nevéhez fűződik, továbbá Károly Róbert megkoronázási szertartására is itt került sor.

Félnapos városnézés után, ahogy elhagytuk Zágrábot, lassan kirajzolódtak a fejemben a Budapest és Zágráb közötti különbségek is. A fővárosokra jellemző folyamatos rohanásnak itt nyomát sem találtam. Az emberek nyugodtnak, békésnek tűntek. A piac melletti kifőzdékben olyan ráérősen sütötték ki nekünk a Balkán nemzeti hamburgerét, a csevapot, hogy majdnem lekéstünk a találkozót csapatunk tagjaival. A halpiac is nagyon különleges élményt jelentett, hiszen olyan friss tengeri halakat árultak, melyekkel itthon biztosan nem találkozhatunk.

Azt is észrevettem, hogy egy büszke nemzet országában járok, hiszen lépten-nyomon nemzeti színű lobogóba botlottunk, sőt a Szent Márk téren a horvát parlament mellett álló Szent Márk-templom tetejét borító cserepek is a horvát címert ábrázolják.

Az egy főre jutó nemzeti lobogók száma versenyen Zágráb biztos előkelő helyezést érne el Forrás: Darányi Zsófia

A fő nevezetességek egy kupacban vannak

Mivel szorított az idő – még sötétedés előtt oda kellett érnünk száz kilométerre lévő szállásunkra –, csak a fő nevezetességek fértek bele a programba. Ez nem jelentett különösebb gondot, mivel Zágráb kötelező látványosságai egy helyre, a felső városrészbe összpontosulnak, így aztán egyáltalán nem kell semmilyen tömegközlekedési eszközt igénybe venni ahhoz, hogy valamennyit végigjárjuk.

A város fő találkozási pontjától, a Jelacic térről csak pár lépésre van Zágráb legrégebbi, Szent László által építtetett katedrálisa, a Mária mennybemenetele-székesegyház. A Lotrscak-tornyot a Szent Márk tér felől értük el, ahol épp lekéstük a város törökök elleni sikeres védelmét szimbolizáló, délben hallható ágyúlövéseket. A torony nemcsak a felső-, hanem az alsóvárosból is megközelíthető a világ egyik legrövidebb, 60 méteres szakaszon közlekedő siklójával.

A világ egyik legrövidebb utat megjáró siklója Zágrábban közlekedik Forrás: Darányi Zsófia

A dombról nagyon szép kilátás nyílt az óvárosra. Egész messze el lehetett látni, a távolban már modern irodaépületek tornyai magasodtak. Sajnos a toronyba már nem volt időnk felmenni, pedig úgy hallottam, onnan még szebb a panoráma, hiszen semmilyen épület nem takarja a látképet egyik oldalról sem.

Plitvice még borongós időben is lenyűgöző

Zágrábi városlátogatásunk után egy kis falu, Rastoke felé vettük az irányt, amely a Plitvicei-tavakhoz nagyon közel fekszik. Itt foglaltak nekünk szállást egy apartmanban, amelyet helyi idősek üzemeltetnek. A környék elragadó szépségét és a kis falu természetközeli hangulatát szinte lehetetlen szavakba önteni.

Rastoke látképét kisebb-nagyobb vízesések uralják, a házakat pedig a patakok mentén építették fel. Néhány épület alá talpazat is került, nehogy elvigye a házat egy nagyobb áradat. Ebben a festői környezetben és végtelen nyugalomban este úgy aludtunk, mint a bunda. Másnap reggel pedig azon tanakodtunk, hogy akár egy hetet is el tudnánk tölteni ebben a festői faluban.

Rastokéban a falusi hangulat a vízesések látványával vegyítve különleges élményt nyújt Forrás: Darányi Zsófia

Izgatottan vágtunk neki a Plitvicei-tavakat körülölelő nemzeti parkban való túrázásnak, ahol fél napot bóklászhattunk. Sajnos, az időjárás nem igazán kedvezett nekünk. Borongós, szürke égbolt borult fölénk az április eleji hétvégén, de a hatalmas víztömeg által alkotott tavak és vízesések látványa így is rabul ejtett minket.

A növényzet még nem nagyon ébredt fel téli álmából, de a tavak smaragdzöld színe megtörte szürkeségüket. Csak képekről tudom, milyen gyönyörű ez a táj tavaszi és nyári köntösben, de szerencsére nincs olyan messze Magyarországtól, hogy ne lenne esélyem rá, hogy egyszer teljes pompájában is megnézhessem.

A smaragdzöld tavak és a hatalmas vízesések az egész csoportot lenyűgözték Forrás: Darányi Zsófia

A túra így is érdekes volt a barlangokkal és a nemzeti parkban kialakított ösvénnyel, amelyen keresztül-kasul sétálhattunk a tavakon, és közelről tapasztalhattuk meg a nagy víztömeg hangját és erejét. A belépőjegy árába beletartozott még egy ingyenes sétahajókázás is. Bár kicsit hideg volt az idő a hajózáshoz, szerencsére a park éttermében egy hatalmas kandalló működött, ahol hazaindulás előtt mindenki fel tudta melegíteni magát. A park túraútvonala amúgy nem megterhelő, a csoport idősebb tagjai is tartani tudták velünk a tempót.

Ezen a fából készült ösvényen sétáltunk végig Forrás: Darányi Zsófia

Szombat reggel indultunk Budapestről, és vasárnap este már otthon is voltunk. Ebbe a rövid időbe belefért egy kis városnézés, egy kis falusi turizmus, és még fél nap természetjárás is. Horvátországot pillanatok alatt megkedveltem. Lenyűgözött az emberek kedvessége, segítőkészsége, a főváros rendkívüli tisztasága, a vidék mesés szépsége. Nem is volt kérdés, hogy folytatom az ország felfedezését. A plitvicei kiruccanás után nem sokkal újra visszatértem az országba, és most már bizton állíthatom, hogy Horvátország az egyik kedvenc kirándulóhelyem.