Lenézni a Magas falról nem mindennapi élmény

Kilátás a Skywalkról

A május már a tavaszi túrák és a hüttézések hónapja. A hegyek még hófoltosak, de a zöld, a sziklák és a napfény hívogat a természetbe. Például a Bécshez közeli Hohe Wandra.

Nagy darab, körülbelül ezer méter magas sziklatömb emelkedik a lapos osztrák tájban lankás platóval a tetején – ez a Hohe Wand, vagyis a Magas fal. A terület a hazánkhoz egyik legközlebb eső hely, ahová érdemes kimenni túrázni, mászni vagy via ferratazni – akár családostul és akár egy-egy napra is.

A Hohe Wand egy része szemből, középen a Skywalkkal Forrás: Havasi Boglárka

Hol is járunk?

A mintegy 20 négyzetkilométernyi Hohe Wand Naturpark Alsó-Ausztria déli részén, Wiener Neustadt közelében található Budapesttől mintegy két és fél-három, Soprontól háromnegyed órára. A 800 és 1135 méter közötti magasságban elterülő erdős fennsík egész éven át kényelmesen megközelíthető autóval is, de ha már ott van az ember, akkor érdemes túrázva vagy mászva feljutni a platóra. Mivel természetvédelmi területről van szó, az oda látogatónak egy minimális összeget ki kell fizetnie: a felnőtt belépő (Eintritt) 1,80 euró, az útdíj (Mautgebühr) pedig az autóknak 2, a buszoknak 7 euró. Térkép a területről itt látható.

Útbaigazítás Forrás: Havasi Boglárka

Családdal és gyerekekkel is ideális

A Hohe Wand fennsíkjára számos turistaút, mászóút és klettersteig vezet. Aki szeret erdős, köves terepen mozogni, az több sziklás ösvényen is felmehet – a turistautak és a könnyű steigok még a kicsik számára is teljesíthetőek.

A fal széles, így nem mindegy, hogy honnan indulunk el célunk megmászásához. Aki például az északi részen a Skywalk kilátót veszi célba, annak Maiersdorfból érdemes elindulni. A kilátó egyébként közkedvelt célpontja a Hohe Wandnak; a fémszerkezet ugyanis kilóg a falból, így az ember az elé terülő látványt a levegőben állva csodálhatja meg.

Kilátás a Skywalkról Forrás: Flickr/michal

A gyerekek számára ezen a részen játszótér és vadaspark (Streichelzoo) is épült, utóbbiban lámát, kőszáli kecskét, pónikat és nyulakat is lehet simogatni. Itt található még a siklóernyősök bázisa; jó időben így általában tele is van az ég lengedező színes pöttyökkel.

A fal déli oldala szintén gazdag turistautakban és klettersteigokban, de ez a rész inkább a ferratazóknak és túrázóknak érdekes. Aki ide jön, annak a hegyet Grünbach felől érdemes megközelítenie. A fennsík egyébként nem járható át teljes hosszában fel-és lejövetek nélkül – aki tehát az egészet be akarja járni, annak érdemes beleszámolni a túrába a plusz szinteket és távokat.

Majdnem mintha a Kékesre mentünk volna fel - Hubertushaus 1010 méteren Forrás: Havasi Boglárka

Mit kell tudni a via ferratákról?

A klettersteigok, azaz via ferraták olyan biztosított mászóutak, amelyeken fokozat szerint egyre meredekebben kell felfelé haladni drótkötél és klettersteig szett segtségével. A szett egy sisak a fejünkön, egy beülő a derekunkon és egy energiaelnyelő Y-ferratakantár – ennek a két karabinerét akasztgatjuk a drótkötél biztosítsi pontjai között, és ha esetleg beleesünk, ez tart meg minket.

A vasalt utak besorolása A és E közé esik, de néhol találkozhatunk F-es, extrém nehéz ferratával is.

Az A-s terep még könnyű; nem túl meredek emelkedőn haladunk felfelé, a sziklásabb részeken néhány helyen van drótkötél is.

A B-s klettersteig már meredekebb, kapaszkodósabb, de még mindenhol van lépés és fogás. A kezdőknek itt javasolt bekötni magukat – már csak azért is, hogy szokják a via ferrata szett használatát.
A C-s ferrata már igazi fal meredek és kitett szakaszokkal, lábunk alatt sokszor a semmivel. Itt már sziklaperemeken kapaszkodunk, és sokszor függőleges falon haladunk felfelé. Mozgáskoordináció, lépésbiztonság és szédülésmentesség szükséges. A falban sokszor van még segítségképpen betéve fémlépés. Itt már kötelező a klettersteig szett használata.
A D-s klettersteig igazi kihívás; erő és ügyesség is kell hozzá. Függőleges, néha áthajló (azaz kifelé dőlő) falszakaszokon át vezet az út. Mesterséges lépés és fogás kevesebb van, és sokszor kell tapadással lépni (tehát nincs lépés, csak a falon támaszkodik a cipő). A D-s szakasz végig kitett.
Az E-s, azaz extrém nehéz ferratak tényleg csak profi, nagyon gyakorlott mászóknak ajánlottak. Itt már nincsenek mesterséges lépesek és fogások (vagy alig), és sok az áthajló szakasz. Végig erő és ügyesség szükséges, pihenni nagyon ritkán lehet (azt is pihenőszárral, vagyis egy plusz karabineres hevederrel).

A ferraták általában nem egységesek, hanem több fajta szakasz van bennük. A leírás (mint például ez) és az úgynevezett topo (falrajz, mint például ez) mutatják, hogy mikor milyen nehézségre, illetve természeti elemekre számthatunk. A saját fizikai és pszichés felkészültségünket pedig mindenképpen érdemes ismerni, mert egy klettersteigba a biztosítás ellenére bele lehet esni; egy alpesi falon pedig, ahol maga a steig több száz méter hosszan megy felfelé, csak a társunk vagy a helikopter tud menteni, ha valamiért nem tudunk továbbmászni.

A Gebirgsvereinssteig alsó szakaszán Forrás: Havasi Boglárka

Via ferratak és mászóutak széltében a falon

A Hohe Wand széles falán az extrémebb kihívásokat kedvelők bőven megtalálják a számításaikat kezdő és profi szinten is; számos steig, klettersteig és mászóútvonal visz fel a plató tetejére – mindenki választhat ereje, kedve és felkészültsége szerint. Jó időben a mászók a levegőben, a siklóernyősök pedig a falban látják a színes pöttyöket.

A Hohe Wand a via ferratak kedvelőinek például azért ideális, mert egy nap alatt meg lehet mászni több utat is. Felmegy az ember az elsőn, leszalad a fal aljába, és kapaszkodik fel a következőn. A klettersteigot kóstolgatók kipróbálhatják magukat például a déli oldalon a Völleringsteigon (A), a Springlessteigon (A), a Wagnersteigon (A), a Frauenluckensteigon (B), vagy fent Hubertushaus közelében a Steirerspuron (C, ebben már van egy izomerőt is igénylő traverz/ oldalirányú, majd felfelé kapaszkodós szakasz).

Létra az A-s Wagnersteigban Forrás: Havasi Boglárka

Közkedvelt nehezebb steigok itt a Wildenauersteig (D), illetve a két éve épült Gebirgsvereinssteig (D); ezek ez már kellemes kihívást adnak annak, aki szereti a kitettséget, a kapaszkodást és a karerő használatát. A Hohe Wand legnehezebb ferratai a Skywalk mellett találhatók – a híres E-s HTL, illetve ennek a variánsa, a Blutspur. Mivel ezek nagyon népszerűek, érdemes figyelni arra, hogy a fal sok helyen már zsíros (például a HTL első, legnehezebb szakaszán).

Jó szélben a siklóernyősök estefelé is rendületlenül szállnak Forrás: Havasi Boglárka

Aki a túra, a via ferrata vagy a mászás után egy jól megérdemelt csúcskólára, csúcssörre vagy csúcslevesre vágyik, betérhet a fennsík hüttéinek egyikébe – például a Wilhelm-Eichert-Hüttébe, a Hubertushausba, vagy a Herrgottschnitzerhausba. Akinek pedig ideje és kedve van, éjszakázhat is a platón, megéri. Hihetetlen élmény feléredni ugyanis a reggeli harmatos fű és az alatta elterülő több száz méteres síkvidék látványára egy – ugyan kissé vizezett, de annál autentikusabb – osztrák hosszú kávé (Verlängerter) társaságában.