A gyerekeknek az egész világ egy nagy játszótér

05_A gyerekek imádnak fotózni

Szabad-e, érdemes-e elindulni gyerekkel távolabbi tájakra? Mik a tanulságok, milyen tanácsokkal tudnak szolgálni a gyakorlott utazó szülők a hezitálóknak? Olyan szülőkkel beszélgettünk, akik nem akarták feladni kedvenc hobbijukat a gyerekek érkezése után sem.

Gabi és férje világéletükben nagy utazók voltak, és ezen a szokásukon a gyerekek megszületése után sem változtattak. Az első néhány évben itt maradtak Európában, és főleg tengerparti országokba, illetve síterepekre mentek a gyerkőcökkel, általában olyan baráti családokkal, amelyekben hasonló korú gyerekek voltak. Legutóbb azonban egy merészebb útra vállalkoztak kilencéves kislányukkal és hétéves kisfiúkkal: három hétig Thaiföldön, Vietnamban és Kambodzsában portyáztak.

A fizikai határok feszegetése segíti a gyerekek fejlődését

A két gyerkőc remekül bírta és nagyon élvezte az utazást. Bár ezekben az országokban nem voltak kifejezetten gyerekeknek szóló helyeken (játszótéren, gyerekekre specializálódott múzeumban), úgy látták,

az egész terep érdekes játszótér volt a számukra:

a színek, a szagok, a forgatag, a furcsa feliratok ámulatba ejtik a gyerekeket. A piac nemcsak a szülőknek, de a kicsiknek is mindenhol nagy élmény volt, imádták a különleges gyümölcsöket nézegetni, kipróbálni, és persze lefényképezni. De a legnagyobb élményt az jelentette, hogy három héten keresztül

nonstop együtt volt a család,

ami a budapesti hétköznapokon nehezen valósul meg.

Hatéves kortól már bátran elindulhatunk távolabbi vidékekre is Forrás: Varjas Gabriella

Hasonló utat járt be Panka és Gergő is. Mindketten szenvedélyes utazók voltak, és első gyerekük még csak négy hónapos volt, amikor először elutaztak vele síelni. Több kisgyerekes család ment együtt, úgyhogy mindig volt egy anyuka, aki a szálláson maradt a kicsikkel, így a többiek addig nyugodtan sportolhattak. Azóta már eltelt hat év, még egy fővel bővült a család, de minden évben elutaznak néhány helyre, már csak azért is, mert a feleséget időnként a munkája is külföldre szólítja.

Igyekeznek mindig úgy szervezni, hogy vagy kisgyerekes baráti családok vagy nagyszülők is velük tudjanak menni, hogy legyen a házaspárnak néha egy kis ideje kettesben lenni. Panka azt tartja a legfontosabbnak, hogy a gyerekek már a kezdetektől úgy nőjenek fel, hogy részesei legyenek a szülők életvitelének, azaz

ha nekik fontos az utazás, jó, ha gyerekek is korán hozzászoknak.

Bea, aki három kiskamasz gyerek anyukája, azzal kezdte, hogy minden hétvégén és közös nyaraláson, telelésen eleve a fizikai aktivitásra fókuszált. Egyrészt a szülők irodai munkát végeznek, így nekik is jól esik a mozgás, másrészt már kutatások is alátámasztják, hogy az ésszerű kockázatvállalás, a fizikai határok feszegetése jót tesz a gyerekek fejlődésének.

A gyerekek jól bírják a túrázást, hiszen közben rengeteg érdekes dolgot látnak Forrás: Kolláth Klára

Ezért minden télen két hetet síelnek, nyáron pedig bicajjal járják körbe valamelyik hazai tájegységet. Kislánya négyévesen kapta meg első sílécét, és először úgy bömbölt a sípályán, hogy zengett a hegyoldal, de hamarosan rákapott az ízére, és ma már ő mutatja az anyukájának a helyes testtartást. Hétvégeken mindig kompromisszumos megoldás van: elmennek túrázni, bicajozni, de aztán nem szólnak bele a szülők, hogy délután a gyerekek hány számítógépes játékot játszanak.

Hagyják, hogy a gyerek döntsön arról, hová utazzanak

Hasonlóan nyilatkozott Klári is, aki férjével és 12, 15, 19 éves gyerekével szintén a síelős-kirándulós vakációk híve. Fiai kifejezetten szeretik a várakat, erődöket, ahova imádnak felmászni. Hozzátette, hogy ahogy nőnek a gyerekek, egyre fontosabb, hogy a szálláson legyen wifi.

A fiúk szeretnek várakat nézni Forrás: Kolláth Klára

Emma általában

tízéves kislányára bízza, hova menjen a család nyaralni.

Idén tavasszal például azért kerekedtek fel Hollandiába, mert a gyerkőc álma az volt, hogy nagy tulipánmezőket lásson. A nyaralások során is hagyják, hogy a lányuk igényei érvényesüljenek, azaz ha a gyereknek mehetnékje van, akkor kirándulnak, ha meg csak fürdene a tengerben, akkor oda vonul a család. Ő is, férje is felsővezetők, akik minden nap fontos döntéseket hoznak, és ilyenkor jól esik egy kicsit hátradőlni, és a kislányuk kedvét követni.

Abban meglehetősen eltértek a vélemények, hogy a szülők elmenjenek-e külön, a gyerekek nélkül is. Vannak párok, akiknek

fontos, hogy néhány napot csak kettesben legyenek,

de beszéltem olyanokkal is, akik egyszer mentek el kisfiúk nélkül pár napra Isztambulba, és mivel egyfolytában csak rá gondoltak, kompenzációként a fél bazárt megvették neki. Voltak azonban pontok, amelyekben mindenki egyetértett, ezeket gyűjtöttük össze az alábbiakban.

A gyerekeknek az egész világ egy játszótér Forrás: Varjas Gabriella

Praktikus tanácsok azoknak, akik gyerekkel akarnak utazni

Egész kicsi (hatévesnél fiatalabb) gyerekekkel érdemesebb kevésbé jövős-menős nyaralást szervezni. Egy pici ugyanis az első néhány nap épp csak megszokja a helyet, a következő pár nap a felfedezéssel telik, és csak utána kezdi el igazán élvezni. Épp ezért, ha lehet,

minimum két hétre induljunk el.

Azt is tartsuk szem előtt, hogy a gyerekek szeretnek

visszamenni a megszokott helyekre:

legyen az egy tengerpartszakasz, egy étterem vagy játszótér. Lehet, hogy mi minden nap valami újat próbálnánk ki, de ebben kössünk kompromisszumot.

Iskoláskor alatt kár nagyon messze cipelni a gyereket, hiszen nekik akkor még nagyjából mindegy, hol nyaralnak, így nem éri meg beruházni drága repülőjegybe. Hat-hétéves kortól viszont már megmaradnak az élmények, és egész jól vissza tudják idézni, mit láttak, merre jártak. Nagyon egzotikus, távoli vidékre azért sem tanácsolták a szülők elvinni a két-három éves gyerekeket, mert a higiéniai viszonyok is egész mások, mint nálunk.

A gyerekek hamar megszeretik a túrázást Forrás: Kolláth Klára

Egy épp járni tanuló, csúszó-mászó, állandóan rohangászó háromévessel mindenkinek nehéz, mert nem lehet megmagyarázni neki, hogy miért vannak ezen a vonaton ilyen sokan, miért kell öt órát a buszon ülni, miért nem fetrenghet a földön, miért nem kiabálhat, és hogy állandóan kezet kell mosni. Szintúgy a magyarhoz képest teljesen kaotikus forgalomban nagyon könnyen, egy pillanat alatt elveszhet egy kisgyerek, ezt alaposan meg kell beszélni, amit egy óvodás korúval még nem lehet. Egy hatéves már érti, hogy Bangkokban, Hanoiban vagy Bombayben iszonyú nagy a forgalom, és hogy minden körülmények között a szüleivel kell maradnia, nem maradhat le,

nem bámészkodhat el,

és csak akkor léphet le a járdáról, buszról, vonatról, akkor szállhat ki a kocsiból, ha anyukája vagy apukája mondja.

A forgatag is izgalmas Forrás: Varjas Gabriella

A gyerekek rengeteget tanulnak az utazás során. Jó ötlet, ha már hetekkel az utazás előtt elkezdjük felkészíteni őket, minden nap egy-egy új információmorzsával, amelyet meg tudnak jegyezni.

Tudatosíthatjuk bennük, hogy majd a nyaralás alatt más lesz az emberek bőrének színe, másképp öltöznek, más típusú ételeket esznek, és így tovább.

Mutathatunk előre képeket a látnivalókról, melyeket aztán örömmel fedeznek fel. Rájuk bízhatjuk a csomagjuk összeállítását (amit persze azért nézzünk át). Már egész kis korban megtanulhatnak

néhány szót a célország nyelvén,

amelyet aztán gyakorolhatnak a helyiekkel.

Adjunk a kezükbe egy olcsó kamerát.

Az összes kisgyerekes család arról számolt be, mennyire élvezték a kicsik a fotózást már néhány éves kortól, és később meglepően jól emlékeztek, milyen látványosságok vannak a képeken. A géppel a kezükben jobban megfigyelik a környezetet, és térdperspektívából meglehetősen vicces fotók születnek.

A gyerekek imádnak fotózni, és így könnyebben megjegyzik, mit láttak Forrás: Varjas Gabriella

Egzotikus helyeken legtöbbször van valami helyi viselet (ruha, ékszer, cipő, sál, kalap), amely megtetszik nekik, mint például Vietnamban a kalap, Indiában a hennatetoválás vagy a szári. Ezekből beszerezhetünk nekik egy olcsóbb darabot. Ha már nagyobbak, abban is megállapodhatunk velük, hogy kiválaszthatnak egy számukra kedves minőségi szuvenírt, legyen az egy selyemsál vagy faragott állatszobor. Szintúgy nagyon jó program nekik a szép képeslapok és bélyegek vadászása, megírása és hazaküldése.

Gyerekekkel utazva jobban oda kell figyelni a higiéniára – a patyolattiszta szállástól kezdve a gyakori kézmosásig. Sokkal gondosabban kell pakolni, hogy ne maradjon otthon az erős faktorú naptej, a kis vászonsapka, minden, ami a nap ellen véd.

Akármennyire vigyázunk, előfordulhat, hogy egy óvatlan pillanatban elkóborol a gyerek. Ehhez persze nem kell távoli tájakra utazni, akár itthon, egy nagyáruházban is előfordulhat. A legkisebbeknek érdemes a ruhájuk zsebébe vagy egy kis szütyőben

a nyakukba akasztva egy névjegykártyát tenni

a szülők elérhetőségeivel, végső esetben tollal a karjukra írni a szülők telefonszámát, nevét, hogy ha elkeverednének, könnyen visszajuttassák a segítőkész helyiek az elveszett bárányt.

Ismeretlen helyen jobban kell vigyázni, nehogy elkóboroljanak Forrás: Varjas Gabriella

Érdemes előre felkészülni esetleges betegségekre. Mindenképp kössünk biztosítást, legyen nálunk a gyerekorvos mobiltelefonszáma, és beszéljük meg vele, hogy elutazunk, és esetleg keresni fogjuk. Vigyünk olyan gyógyszereket, melyekre esetleg szükségünk lehet.

Fontos az alapos előkészület. Nézzünk utána, vannak-e a gyerekeknek szükséges holmik a szálláson, hogy ne cipeljünk semmit feleslegesen, de ne maradjon semmi fontos otthon. Készüljünk fel előre, milyen gyerekek számára szervezett programok, látnivalók vannak a környéken, és ne feszítsük túl az útitervet, hogy legyen elég idő pihenésre.

Szerencsés, ha az étteremben van játszósarok Forrás: Kolláth Klára

Figyeljünk oda a gyerekek megszokott napi ritmusára, különösen picik esetén.

Amikor alvásidő van, azt mindenképp biztosítsuk számukra, akár egy pléden piknikelve a parkban.

Különösen, ha kicsi gyerekeink vannak, érdemes más családokkal összeállni, vagy magunkkal vinni a nagyszülőket, hogy legyen a házaspárnak is egy szusszanásnyi ideje, amikor olyan programra is benevezhetnek, amely gyerekkel nyűg lenne.

Kombináljuk a városnézést kifejezetten gyerekbarát programokkal. Ha végigvonszoljuk a gyereket egy múzeumon, akkor utána töltsünk egy kis időt a játszótéren, fürödjünk a tengerben vagy menjünk el fagylaltozni. Ne érezzük azt, hogy ez elvesztegetett idő, hanem mi is élvezzük ki, hogy újra gyerekek lehetünk – például egy vidámparkban.

A városnézés után jöhet a strand Forrás: Varjas Gabriella

Az egyik legnagyobb kihívás az, hogyan kössük le a gyerekeket a repülőtéri csatlakozásra várva, miközben sorban állunk egy múzeum előtt, vagy amíg kihozzák az ételt.

Mindig legyen nálunk valami kis játék,

amivel elüthetjük az időt, vagy ilyenkor varázsoljuk elő a táskánkból a gyerek kedvenc csemegéjét.

Mindig legyen nálunk valami harapnivaló és folyadék. Az éhes gyerek azonnal nyűgös lesz, és lehetőleg kerüljük el, hogy hirtelen csokoládét vagy cukros üdítőt kelljen vásárolnunk. Ha hosszú autóútra indulunk, azt étkezés utánra időzítsük, hogy a kicsi

aludjon az utazás során.

Ha repülővel megyünk, induljunk ki időben a reptérre, hogy legyen idő egy kis rácsodálkozásra, mosdóra, esetleg hisztire.

A profi utazók tehát azt állítják, nem kell félni attól, hogy gyerekekkel utazzunk, csak sokkal körültekintőbbnek kell lenni már a felkészülés során is. Fontos, hogy a gyerekeket sok élmény érje, hogy az utazás ne nyűg, hanem izgalmas kaland legyen számukra. Ha sikerül megteremtenünk az egészséges egyensúlyt a saját érdeklődésünk és a gyerekek igényei között, akkor az egész család sokat profitál a közös vállalkozásból.

További tapasztalatokat, tippeket a gyerekkel való utazásról ebben a korábbi cikkünkben olvashat, itt pedig a magyarországi gyerekbarát szállásokról írtunk.