Étterem is működik a náci bunkerekben

14 ezer bunkert húztak fel az Atlanti-óceán partján

Megnyitják az érdeklődők előtt azokat a tengerparti betonépítményeket, amelyeket a németek építettek a második világháború alatt a spanyol-francia határtól egészen Norvégia északi csücskéig húzódó, úgynevezett Atlanti fal részeként. A koncentrációs táborok építésében is élen járó cég part menti házsorokat, utcákat szüntetett meg, üdülőket, szállodákat rombolt le, néhol egész faluközösségeket telepített át, hogy a több ezer bunker felépüljön. Június 6-án, szombaton nemzeti bunkernapot tartanak Hollandiában.

Hitler 1942-ben kezdte építeni a kontinens nyugati partvidékén végighúzódó gigantikus erődítményrendszert, miután belátta, hogy Angliát képtelen térdre kényszeríteni. Két év alatt tízezer betonbunkert építettek fel Franciaország, Belgium és Hollandia tengerpartján, majd a következő évben újabb négyezret a norvég partvidéken. A bunkerekben egyidejűleg mintegy 300 ezer katona állomásozhatott.

14 ezer bunkert húztak fel az Atlanti-óceán partján Forrás: Flickr/Archangel12

Ugyanaz a cég építette, mint a koncentrációs táborokat

A kivitelezéssel a koncentrációs táborok építésében való közreműködéséről hírhedtté vált német Todt céget bízták meg, amely a fizetett alkalmazottakon kívül internáló táborokból odahurcolt embereket és hadifoglyokat is dolgoztatott. A cél érdekében a német hadvezetés semmitől sem riadt vissza. Szétrombolták a partépítő dűnesorokat, a part menti házsorokat, utcákat szüntettek meg,

üdülőket, szállodákat romboltak le, több ezer embert költöztettek el lakhelyükről.

A náci megszállók leggyűlöltebbike, Hollandia osztrák származású német helytartója, Seyss-Inquart főhadiszállása is egy ilyen udvarháznak álcázott bunkerben volt Hága közelében.

A háború után a holland kormányra maradt a bunkerrendszer hasznosításának feladata, az építkezés által okozott környezeti károk kezelése. A problémára azonban hetven éven át sem sikerült igazán jó megoldást találni. A dűnék újrafüvesítését a háború után nyomban megkezdték, a part menti homokfal azonban eredeti szilárdságát többé nem nyerte vissza, a növényzet újratelepítése ellenére a szél elhordta a homok egy részét, a megroggyant dűnékre épült bunkerek közül jó néhány megcsúszott, megsüllyedt, veszélyessé vált.

A holland kormány máig nem talált megoldást a hasznosításukra Forrás: Flickr/JvL

A legtöbb bunkerrel ma sem tudnak mit kezdeni

Sokat közülük lebontottak, néhányat a lakosság a legkülönbözőbb célokra kezdett használni.

Hétvégi házat, éttermet, bárt alakítottak ki bennük,

vagy egyszerűen raktárnak használták őket, különösen azokat, amelyek annak idején egy-egy magánszemély tulajdonában lévő ingatlanon létesültek. Sok olyan építmény áll ma is elhagyatottan a parton, amelyre a népes denevércsaládokon kívül senki sem tart igényt.

Az Atlanti-óceán partján húzódó bunkerrendszer – néhány felújított és átalakított építmény kivételével – év közben zárva van, a kerítéssel körülvett falmaradványokra felmászni, a belsejükbe belépni szigorúan tilos.

A szombati látogatónapon a lehető legtöbb bunkert igyekeznek megnyitni a látogatók számára, a fő attrakció azonban az önkéntesek által működtetett Bunkermúzeum lesz, amelyet hat egymással összeköttetésben álló part menti létesítményben alakítottak ki. A látogatók itt megtekinthetik egyebek között a 608-as számú, úgynevezett parancsnoki bunkert is eredeti kommunikációs berendezéseivel együtt.