Talán nincs sport, amely komplexebb élményt adna a síelésnél: a sebességgel járó szabadságérzéshez hozzáadódik, hogy a leggyönyörűbb tájakon csúszhatunk, ahol a végtelennek tűnő természet vesz körül egy izzadtságszagú terem helyett.
Cserébe viszont valamivel bonyolultabb is nekiállni, mint mondjuk a focinak, amihez csak egy labda kell, meg egy garnitúra a kevésbé sajnált ruhákból. De tényleg muszáj a síeléshez iszonyatos költségekbe vernünk magunkat? És mire kell figyelni, ha felszerelést választunk?
Semmiképpen sem érdemes nekibuzdulásból elrohanni az első boltba, és mindenből megvenni, ami a legjobban tetszik. Érdemes először kipróbálni, mennyire jön be ez a sport, várható-e, hogy rendszeres elfoglaltsággá válik. Így nem mi leszünk azok a balekok, akiről mindenkinek van egy sztorija: aki elköltött háromszázezer forintot sícuccokra, aztán az alpesi síelés második napján utálta meg örökre az egészet – a hüttét és a forralt bort leszámítva.
De a síelés esetében nem csak a pénz miatt kell körültekintőnek lenni. „Millió és egyféle síléc létezik. Ha az ember rosszat választ, mert annak tetszett meg a színe vagy a formája, benne van a pakliban, hogy sokkal korábban meghal, mintsem hogy ráérezzen a síelés ízére, mert amit levett a polcról, az síugró vagy sífutó léc volt” – magyarázza Koncz Máté síoktató.
Úgyhogy
az első síelés előtt jobb, ha elbattyogunk egy síkölcsönzőbe,
és válaszolunk az eladó minden kérdésére. Elsősorban a testsúlyunkról és a sítudásunkról, ezektől függ ugyanis a leginkább, hogyan kell beállítani a kötést a lécen.
„Bár rengeteg információ megtalálható a neten, nem szerencsés önjelölt szakértőként egyedül beállítani, mivel mégiscsak relatíve veszélyes sportról beszélünk” – mondja Koncz. A rossz kötés miatt ugyanis vagy nem old le a lábunkról a léc, ha elesünk, és ezzel kicsavarja a lábunkat, vagy éppen olyankor is leold, amikor nem kéne, amiről meg el lehet képzelni, milyen szépen koreografált esésekhez vezet.
A kölcsönző már csak azért is praktikus, mert a szakértők egybehangzó véleménye alapján csak akkor térül meg a saját felszerelés ára, ha évente legalább tizennégy napot sípályán töltünk. Bérelni ugyanis már napi két-háromezer forinttól lehet, sőt, ha elcsípünk egy jó akciót,
egy teljes hétre kaphatunk felszerelést akár már tízezer forintért is.
Saját felszerelést meg kizárt, hogy ötven-hatvanezer forint alatt tudjunk venni, még ha használtról beszélünk is.
Aki tényleg nagyon bizonytalan abban, hogy akar-e majd még valaha síelni, akár még a ruhát is bérelheti elsőre. Bár ez nem kimondottan elterjedt lehetőség Budapesten, akad egy-két kölcsönző, ahol a kesztyűig felszerelik az embert.
Ha viszont biztosak vagyunk a lelkesedésünk maradandóságában, vagy már annyira profik vagyunk, hogy a nüansznyi különbségeket is megérezzük a lécek között, és mindenképpen a megfelelőt akarjuk magunknál tudni, akkor is érdemes kétszer meggondolni, mennyit akarunk a felszerelésre költeni.
Talán meglepő, de még az általunk megkérdezett síboltvezető is
lebeszélt a vadonatúj lécek vásárlásáról.
Az ugyanis alsó hangon is kétszer annyiba kerül, mint a használt, de cserébe nem tart ki kétszer annyi ideig. „Egyszerűen lehetetlen egy lécre vagy egy snowboardra annyira vigyázni, ha használjuk. Én már ezer éve boardozom, és mindig azt hiszem, hogy ha valaki, hát én aztán biztos ki tudom kerülni a hóban a kis kavicsokat. De ez lehetetlen” – mondja.
Hozzáteszi: a használt lécek esetében nincsenek olyan rejtett hibák, mint mondjuk az autóvásárlásnál, elég egyértelműen látszik, milyen állapotban van a kinézett léc, és használtan is elég jókat lehet kifogni. Ráadásul mivel az évek során változik a tudásunk, a méregdrágán megvett, vadonatúj léc egy idő után talán már nem is lesz nekünk megfelelő.
Alapvetően két dologra kell figyelni, ha használt lécet vennénk. Egyrészt a kinézetre: ugyan a csúszásnál valójában nem számít, milyen a léc „színes” oldala, azért
az állapota sokat elárulhat arról, hogyan bánt vele az előző gazdája,
hány kilométer van benne. Ne legyen nagyon karcos, és nyilván ne legyenek rajta repedések, törések.
Ennél fontosabb indikátor viszont a léc éle, azaz a két oldala, ugyanis időnként ezt kell köszörülni. Ha az él már nagyon vékony, az azt jelenti, rengeteget használták, egy bizonyos vékonyság után pedig már nem is lehet többet élezni.
Az állapotot célszerű a léc „csőrénél” ellenőrizni, mert odáig kevésbé ér el a köszörű, tehát jellemzően az utolsó egy-két milliméter olyan vastag marad, amilyen eredetileg volt.
Ha nincs nagy eltérés a többi rész és e között, akkor elég jó a helyzet.
Emellett – teszi hozzá Koncz Máté – azért érdemes egyszer végigcsavarni a kötés erősségállító rugóját, enged-e, feszül-e, nincs-e eltörve benne a rugó.
De az oktató szerint a legjobban persze akkor járunk, ha egy hozzáértő sízővel együtt megyünk vásárolni, aki netán még a mi képességeinkkel is tisztában van, így tudja, mire van szükségünk. „Vagy a vásárlás előtt érdemes néhány napot eltölteni egy síoktatóval, amire a legtöbb sítúra esetén úgyis van lehetőség. Ő biztosan tud tippeket adni” – mondja.
Használt felszerelést ugyanakkor azért lehet érdemesebb eladással is foglalkozó kölcsönzőben venni, mert így előtte éles bevetésen is kipróbálhatunk mindent, ráadásul sok bolt kedvezményt is ad (akár a bérlés teljes árát levonja), ha a kölcsönzés után támadunk a vételi ajánlattal.
A választásban a legfontosabb a sítudásunk szintje, amit befolyásolhat a többi sporttal való viszonyunk is. Aki ugyanis sokat korcsolyázott, esetleg vízisíelt, gyorsabban ráérez a dologra, de ha más sportok miatt fejlettebbek a síeléshez is használt izmaink, akkor is némi előnnyel indulunk.
A kétféle síléc közül – lesikló és szlalom – az átlagfelhasználónak érdemes a szlalomlécet választania, azaz azt, amelyiknek jóval szélesebb a csőre és a vége, mint a közepe. „Ennek egyetlenegy dolognál van jelentősége, de az elég fontos: a kanyarodásnál. Minél inkább babapiskótaszerű a léc, annál kisebb bedőlés elég a forduláshoz, annál komfortosabban tudunk kanyarodni” – magyarázza Koncz Máté.
A kezdőknek inkább rövidebb és puha, azaz hajlékony és könnyű léc ajánlott,
aki viszont már tempósabban szeretne mozogni, jobb a mozgáskoordinációja, választhat hosszabb, masszívabb lécet. A puha léc finom mozdulatokra van kitalálva, nem nagy erőkifejtésre, így ha a haladó síelő puhább lécet választ a kelleténél, nagy sebességnél kanyarodáskor a léc nyeklik-nyaklik majd.
Ha viszont egy kezdő vesz túl masszív lécet, sokkal nagyobb erőkifejtésre lesz szüksége a mozgáshoz, ami rögtön el is rontja az élményt. Épp ezért emeli ki az oktató:
nem jó az a gyakori elképzelés, hogy veszünk egy komolyabb lécet, mondván, majd úgyis hozzáfejlődünk.
Ha a léc túl rövid, előre- vagy hátradőlésnél könnyebb a bizonytalanság miatt elesni, a túl hosszú lécet viszont megint csak nehezebb mozgatni. Érdemes hallgatni a népi bölcsességre, és alapesetben olyan lécet venni, ami mellénk állítva az állunkig ér fel – ezzel nem lehet nagyot tévedni.
Igaz, hogy a lécet a legnagyobb kihívás jól kiválasztani, de ezzel még nincs letudva a feladat. Síelni ugyanis nem éppen célszerű egyszerű sport- vagy pláne utcai ruhában: érdemes erős, vízálló anyagból készült sínadrágot, síkabátot és kesztyűt venni.
Az erős anyag ugyanakkor nem egyenlő az eszkimós vastagsággal, sőt: jobb, ha rétegesen öltözünk, a nadrág alá inkább aláöltözőt, a kabát alá pulóvert veszünk, mert sem a szikrázó napsütésben izzadni, sem mínusz tíz fokban vacogni nem egy nagy élmény, ha pont a másik szélsőségre számítottunk az időjárásban.
A kesztyű viszont a síelés esetében nem kényelmi kérdés.
Akkor is muszáj felvenni, ha amúgy jól bírjuk a hideget, és puszta kézzel kihordunk egy hóembert,
hiszen a hó egészen mesteri munkára képes, ha a bőr lecsiszolásáról van szó egy esés során.
Nem szabad lemondani a síszemüvegről sem, amely még véletlenül sem egy napszemüveget jelent. Az ugyanis – bár szintén védi a szemet a szállingózó hótól – egyrészt nem úgy van polarizálva, hogy a hókristályok által szórt fényt is jól szűrje, eséskor pedig sokkal könnyebben törik ripityára és karistolja össze az arcunkat, mint a puhább, biztonságosabb anyagból készült síszemüveg.
Sisakra a tévhitekkel ellentétben a lassabb síelésnél is nagy szükség van – mutat rá az oktató. Gyors siklásnál a lendület miatti csúszás, forgás elvesz valamennyit a becsapódás erejéből, de ha lassúak vagyunk, az esés olyan, mintha egyszerűen eldőlnénk, fejjel a földnek. Arról már nem is beszélve, hogy
egy kezdő azért nagyobb eséllyel navigálja magát neki egy fának vagy egy pálya közepén héderező snowboardosnak.
Nem árt belegondolni abba sem, hogy bár a fülnél is merev anyagból lévő sisak valóban megóv a kéretlen füllyukasztástól, de a hangot is szigeteli, pedig ha több száz ember száguldozik körülöttünk, nem árt hallani is őket.
Bakancsot pedig hasonlóan érdemes választani, mint lécet: kezdőknek puhábbat, amiben könnyebb megtalálni a komfortos pozíciót, haladóbbaknak keményebbet, ami könnyebben adja át a lécnek a kisebb mozdulatokat is. A méretek miatt jó több gyártó portékáját is felpróbálni, hiszen ugyanaz a számozás más cégeknél mást és mást jelent – épp ezért viszont, ha rátaláltunk álmaink bakancsgyártójára, megtérülhet a márkahűség is.
Síbotot a legjobb akkor megvenni, amikor már a lábunkon feszül álmaink bakancsa, ugyanis akkor lesz igazán kényelmes a hadonászás, ha menetfelszerelésbe öltözve a botot egyenesen a földhöz érintve az alkarunk nagyjából derékszöget zár be a felkarunkkal.
Tény, hogy focilabdát valóban egyszerűbb választani. Na de mi egy gól egy több ezer méteres, gondtalan lesikláshoz képest az Alpok hótól fehéren csillogó fenyvesei között?