Petőfi Sándor is innen nézett le Napóleon kalapjára

Petőfi is innen nézett le a tájra

A Piliscsabai Természetjáró Egyesület új jelvényszerző túramozgalmat indított Pilisi vándorlás címmel, én pedig megrögzött vándorként elhatároztam, hogy végigjárom az útvonalat. A negyedik napon már nem is annyira a Pilisben, mint inkább a vele összeforrt Visegrádi-hegységben gerinc- és szurdoktúráztam. Látnivalókban itt sem volt hiány. Pilisi vándorlás, negyedik rész.

Az éjszakai vihar kifújta a párás, ragadós levegőt a hegyek közül, az erdő mintha fellélegzett volna. Reggel már kék ég és kellemes napsütés fogadott, amitől új erőre kaptam. Nem is jöhetett volna jobbkor az enyhülés, hiszen vándorlásom negyedik napja és leghosszabb túrája állt előttem:

közel 38 kilométert kellett megtennem Pomáztól Pilisszentlászlóig.

Bár előző nap még fontolgattam, hogy lerövidítem a távot, az időjárás jóvoltából nem kellett változtatnom eredeti tervemen.

Közel a civilizációhoz, és mégis távol

Pomázt még előző este bejártam. Felfedeztem a barokk stílusú Teleki–Wattay-kastélyt, amelyet 1773-ban a Bornemissza család egyik leszármazottja, Wattay Pál építtetett. Később a Teleki család tulajdonába került, majd államosították. Napjainkban a kastély parkja nyitva áll a látogatók előtt, és az impozáns épületben étterem is üzemel.

Most fedeztem fel a barokk stílusú Teleki–Wattay-kastélyt Pomázon Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A kastély kertje, a környék utcái, házai, kertjei hangulatos díszletet kínáltak, ahogy a zöld jelzésen, északi irányban elhagytam a várost. Még sosem jártam ezen a turistaúton, amely Pomázt és Szentendre északi részét köti össze. Talán azért, mert túl közel van a civilizációhoz, én pedig mindig a hegység belseje felé igyekeztem. Így aztán számomra

a Zengő-völgy, a János-forrás, a Petőfi-pihenő mind-mind újdonságot jelentett.

A hangulatos turistaúton szűk ösvényen kapaszkodtam fel egy vadregényes völgyből a Pilis egyik utolsó déli bástyájához, ahonnan az előző nap bejárt Kevély hullámzó vonulatára és a Budai-hegységre nyílt panoráma. A kilátóteraszról ráláttam a gombaformájú, Napóleon kalapjának nevezett sziklára, amelyet maga Petőfi Sándor is megcsodált 1845-ben. Az esemény emlékét emlékoszlop őrzi, a hely neve pedig Petőfi-pihenőként ismert a turisták körében.

Petőfi is innen nézett le a tájra Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Legközelebb a skanzent sem hagyom ki

Bár gyakorlott túrázónak tartom magam, mégis most jártam először a Kő-hegyi menedékháznál. Nem gondoltam volna, hogy ilyen közel a városhoz igazi, klasszikus turistaházat találok. Hazánkban

kevés olyan turistaház akad, amely egész évben biztosít szállást,

és konyhával is várja a természetjárókat. Kicsit bosszús voltam, amiért korábban nem figyeltem fel erre a helyre, mert akkor biztosan ide terveztem volna az előző napi befutómat.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen közel a városokhoz klasszikus turistaházat találok Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Így csak egy üdítőre tértem be, de a háziak kedvessége, az ebédlő díszítése, berendezése rögtön megfogott. Igazi oázis volt ez számomra, aki turistaházakról készült képeslapokat, illetve turistapecséteket gyűjtök.

A háznak ugyanis egyedi pecsétlenyomata van, és saját képeslapjai.

A felfedezés és a kis pihenő után Szentendre felé vettem az irányt a sárga, majd a sárga kereszt jelzésen. Könnyen ment a gyaloglás a kellemes időben, hamar el is értem a szentendrei skanzenhez, amely számos újításon ment keresztül azóta, hogy legutoljára itt jártam. Például ma már vonattal is be lehet járni a szabadtéri múzeumot. Sajnos most ki kellett hagynom az élményt, mert sok kilométer állt még előttem.

Kis pihenő után Szentendre felé vettem az irányt Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Pihenő a Vörös-kőn

Továbbra is a sárga jelzéseket követtem a hangulatos ösvényeken, amelyeken néhol embermagasságú növényzet között kellett utat vágnom. Máskor az évnek ebben a szakában nem burjánzanak ennyire a növények. De legalább nem voltak böglyök, szúnyogok és más bosszantó rovarok, amelyek az elmúlt napokban a véremet és az idegeimet szívták.

Az időjárás most a gombáknak kedvezett.

Olyan jól érezték magukat, hogy még a turistautak döngölt ösvényéből is előbújtak. Aki szeret gombászni, az most telerakhatta a kosarát, és százfélét is találhatott minden különösebb kutatás nélkül.

Az időjárás idén a gombáknak kedvezett Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Kényelmes menetben emelkedtem egészen az 521 méter magas Vörös-kőhöz. Népszerű célpontja ez a Pilisben túrázóknak, hiszen pompás kilátás nyílik innen a Naszály félig elhordott hegyére, a Szentendrei-szigetre, a Dunára és a Börzsöny csúcsaira is. Az itt álló felszabadulási emlékművet még az elvtársak építették, az átadás ünnepélyes pillanatát az 1946-os filmhíradó is megörökítette.

A Vörös-kőről pompás kilátás nyílik a Naszályra, a Szentendrei-szigetre, a Dunára és a Börzsöny csúcsaira Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Ma az emlékmű összefirkálva csúfítja a tájat, és a közelmúltban ráerősített kereszt sem teszi esztétikusabbá. Remélem, a közeljövőben lesz majd itt valamilyen tereprendezés,

a pihenőhely padjaira és asztalaira is ráférne a renoválás.

A Vörös-kő jellegzetes formájú esőháza viszonylag jó állapotban van, bár ezzel kapcsolatban is volnának kérdéseim.

Miért ilyen formájú? Miért ilyen nagy? Miért nem véd a szél ellen, és a merevítő-gerendák miért foglalják el a belső tér jelentős részét? Ha egyszer itt új pihenőhely épül, akkor szerintem ezt a házat is újra kéne gondolni.

A Vörös-kő jellegzetes formájú esőháza még viszonylag jó állapotban van Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Pecsételés a Kis Rigóban

A Vörös-kői pihenő után rövid gerinctúrás szakaszon haladtam a Pap-réti erdészház felé. Már nem fehér mészköveken, hanem

szürke andezitsziklákon lépkedtem, ebből is tudhattam, hogy elhagytam a Pilist,

és már a Visegrádi-hegységben járok. A nap egyre csak emelkedett, de az idő továbbra is kellemes maradt. Tarka pillangók, cserebogarak, szöcskék és pókok kísértek az ösvényeken, talán az éjszakai vihar késztette őket nagyobb aktivitásra a szokottnál.

A keskeny gyalogösvényt egy széles földútra cseréltem, de még mindig a piros jelzést követtem. Kiváló pihenőhelyek mellett haladtam el, amelyek szalonnasütésre vagy piknikre csábítják az erre járót. A hatalmas rétek pedig a sátras turistát hívogatják éjszakai hullócsillag-vadászatra.

A Zánkói-rét piknikezőhelye Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A Pap-réti erdészháztól a piros és kék sávot követve ereszkedtem le Pilisszentlászlóra. Ez ugyan a túra végállomása, de én még nem fejeztem be a napi kilométerfalást. Tettem még egy 15 kilométeres kört a Spartacus-ösvényen át az Apát-kúti-völgybe, majd vissza Pilisszentlászlóra.

A túrafüzet két Kéktúra-pecsételőhelyet említ itt, de valójában

a faluban három pecsétet is találhatunk.

Egyet-egyet a falu kocsmáiban, egyet pedig állandó elérhetőséggel a híres Kis Rigó Vendéglő kapujára erősítve. A bélyegzés és egy üdítő elfogyasztása után a zöld jelzésen trappoltam a falu dűlőföldjein, ahol a tehenek bőgéssel, a lovak nyerítéssel üdvözöltek.

A tehenek is üdvözöltek Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Végre miénk a Spartacus

Innen már nem volt messze a Spartacus-ösvény, a Visegrádi-hegység egyik legszebb turistaútja. A 1930-as években létesített vadászösvény feltehetőleg a 60-as években kapta a nevét, amikor a Spartacus Turista Egyesület szerette volna elérni, hogy

a vadászösvényből mindenki számára elérhető, jelzett turistaút legyen.

Az ösvény ugyanis – előbb a vadászatra, majd a természetvédelemre hivatkozva – hosszú ideig el volt zárva a turisták elől. Nincs egy éve, hogy a Pilisi Parkerdő jelölt turistaútként bocsátotta a természetjárók rendelkezésére.

A Spartacus ösvény rossz időben nem veszélytelen Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Ha Pilisszentlászló felől közelítjük meg az ösvényt, ne riasszon el minket az irányítótáblán olvasható figyelmeztetés, miszerint nehéz szakaszokat is rejt az út, amelyek leküzdésére megfelelő felszerelésre van szükségünk. Amennyiben nem jeges, csúszós időben járunk erre, semmilyen nehézséggel vagy veszéllyel nem kell szembenéznünk.

A terepet itt nem leküzdeni, hanem élvezni kell.

A meredeken kanyargó ösvény az erdőben kiszélesedett, a hegy nyergén pedig ott állt a Jenő-kunyhó. Ezt a gerendaépületet még Horthy Miklós építtette vadászmenedéknek, és valószínűleg a testvéréről nevezte el. Bár van itt kályha és pár eszköz, a víz és villany nélküli épületet nem nevezhetjük korszerű természetjáró-menedéknek.

A Jenő-kunyhó, amelyet Horthy a testvéréről nevezett el Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A sorozatos feltörések miatt inkább nem zárják a kunyhót. Most viszonylagos rendet és tisztaságot találtam benne. Ki tudja? Talán egyszer ezt a magányos házikót felújítja az erdészet, és kényelmes kulcsosházként fogja szolgálni a természetjárókat. Persze amíg vannak olyanok, akik csak szórakozásból rongálnak, erre sajnos nincsen sok esély.

Az Apát-kúti-völgyet a Bertényi Miklós Füvészkertnél értem el. Itt is pecsételtem egyet, majd visszafordultam Pilisszentlászló felé.

A völgy népszerű kirándulóhely a kisgyerekes családok körében

is, úgyhogy, ha nem vágyunk nyüzsgésre, ne hétvégén járjuk be ezt az egyébként szép és vadregényes útvonalat.

A vándorfüzet szerint a negyedik szakasz útvonala a Bertényi Miklós Füvészkertnél ér véget Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Még egy kis szurdokkaland a végére

A vándorfüzet szerint a negyedik szakasz útvonala a Bertényi Miklós Füvészkertnél ért véget, nekem viszont vissza kellett érnem Pilisszentlászlóra. Ez plusz hat kilométert jelentett, de az út kényelmes volt, és nem túl meredek. A Kaán Károly-forrásnál felfrissítettem magam, majd elhagytam a völgy forgalmas aszfaltútját, és visszatértem az erdei ösvényre.

Indulás előtt még utánanéztem:

Kaán Károly erdőmérnök volt a magyarországi természetvédelem úttörője.

Hazánk első természetvédelmi törvénye is az ő nevéhez fűződik, ennek nyomán jöttek létre az első magyarországi tájvédelmi körzetek és természetvédelmi területek.

Az Apát-kúti-völgy nem véletlenül az egyik legnépszerűbb kirándulóhely Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Az Apát-kúti-völgy nem véletlenül az egyik legnépszerűbb kirándulóhely az országban. A

könnyű és nem túl hosszú kirándulóút

egyszerre tartogat látnivalót és kalandot kanyonszerű szurdokaival és patakátkeléseivel, amelyek főleg a tavaszi olvadáskor izgalmasak. Gyerekkoromban engem is sokszor elhoztak ide a szüleim, és hagyták, hogy fülig sárosan „kommandózzak” a patakban.

Most csak szelíden csörgedezik az Apát-kúti-patak Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Jó látni, hogy manapság is akadnak szülők, akik hagyják a gyereket a természetben játszani, és nem rettegnek attól, hogy valami bajuk esik. Ezekkel a gondolatokkal és gyerekkorom emlékeivel hagytam el a völgyet, és érkeztem meg Pilisszentlászlóra, mai túrám végéhez. Pompás idő, szép tájak és a nap végén egy hideg sör. Nem is kell több a vándornak, főleg, ha a következő nap is hasonló élményeket tartogat. Tartsanak velem legközelebb is!

Negyedik túranap, a leghosszabb táv Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

Forrás: Turista Magazin