Egy nap Budapest hét különleges közlekedési eszközén

Indulásra kész a csepeli köteles komp

Megfigyelésem szerint szinte minden kisgyerek imádja a számukra hatalmas közlekedési eszközöket. Amikor gyerek voltam, én sem éreztem másképpen. Nekem leginkább a metró és a fogaskerekű volt a kedvencem. Másoknak a villamos, megint másoknak a trolibusz. A nagy visszaemlékezések közepette jutott eszembe az, hogy egy teljes napot utazgassak Budapest hét különleges közlekedési eszközén. A dolgot akár utánam is lehet csinálni, amíg jó az idő, remek mókának ígérkezik. Gyerekek számára egészen biztosan, de a felnőttek sem fognak unatkozni.

Mielőtt belemerülnénk a részletekbe, érdemes tisztázni, hogy mely budapesti közlekedési eszközöket nem tekintettem különlegesnek. Az autóbuszt, a villamost, a HÉV-et (bár egy kép és néhány szó erejéig ez megjelenik az alábbiakban), a trolibuszt, a metrót és a földalatti vasutat (ismertebb nevén az 1-es metrót.)

Utóbbiról akadt egy kis vita a szerkesztőségben,

egyes kollégák mindenképpen arról szerettek volna meggyőzni, hogy ezt is vegyem bele a különlegesek közé. Ez azonban most kimaradt.

A völgyek őrzik a tölgyeket – zakatol a gyerekvasút

A teljes nosztalgia jegyében a MÁV Széchenyi-hegyi Gyerekvasútján kezdtem el az utazást. Tekintettel arra, hogy 1983 és 1986 között magam is úttörővasutas voltam, ide kötnek a legkellemesebb emlékek.

A pajtások mindjárt felszállnak a szolgálatos vonatra Forrás: Lantos Gábor

Az ősz beköszöntével hétköznap óránként indulnak a szerelvények. Hogy a tervem ne boruljon fel azonnal, az első reggeli vonattal indultam el Hűvösvölgyből Virágvölgy (régebben Előre állomás) felé. Ezt „szolgálatos vonatnak” is nevezik, mert a különféle állomásokon vasúti munkát végző pajtások ezzel a szerelvénnyel mennek fel munkahelyükre. A vonaton együtt utaztam velük.

Mi annak idején mozgalmi dalokat énekeltük, ők a mai magyar előadók slágereit fújták.

(Ugyan igyekeztem nagyon odafigyelni, de a legnagyobb sajnálatomra egyetlen nótának az előadóját sem ismertem fel. Bezzeg a „Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma” kezdetű örökbecsűnek ma is tudom minden sorát.)

A futók és bringások még keresik a helyüket

Gyerekvasutazni azért is jó dolog, mert a vonat lassan megy (a megengedett legnagyobb sebesség 20 km/h), mert rögtön a hűvösvölgyi indulás után jön egy 198 méter hosszú alagút, mert az egésznek van valami utánozhatatlan hangulata. Télen is, nyáron is.

A vonat távolodik Csillebérc felé Forrás: Lantos Gábor

A magam részéről nagyon örülök annak, hogy ezt az intézményt nem sodorta el semmi az elmúlt 27 évben Magyarországon. Mire gondolataimmal idáig eljutottam, a vonat Virágvölgy állomáson fékezett. Innen gyalogosan indultam el a libegő felé.

Örömmel jelentem, hogy az odavezető utat remekül megcsinálták.

A murvás sétányon lehet gyalogolni, az aszfalton kerékpározni, a speciális, erre kialakított pályán pedig futni. Ember tervez, néhányan másképp gondolják.

Ritka pillanat, amikor a futó a kijelölt helyen sportol a Normafánál Forrás: Lantos Gábor

Nem ebben az országban lennénk, ha a futók nem a kerékpárosok útján szaladtak volna, a bicajosoknak meg csakis a murvás sétaút volt a jó. De idővel biztosan helyreáll itt is a rend. És amint a fotó is bizonyítja, akadnak rendes futók is.

Ötezressel ne próbálj meg libegni

A libegő felső végállomásánál az volt a legnagyobb meglepetés, hogy megszűnt a pénztár. Helyette két jegykiadó automatát állítottak fel. Kedd lévén teljesen egyedül voltam itt, tobzódhattam, hogy melyik gépből vegyem meg a jegyem. A hétvégén azért egészen biztosan más a helyzet.

Lefelé egyedül libegtem, de hegymenetben akadt néhány kiránduló Forrás: Lantos Gábor

Különösen az alsó, zugligeti állomáson lehetnek nagy sorok. A látogatók további bosszantására

az automata a kétezer forintosnál nagyobb címletű bankókat nem fogadja el (de bankkártyát igen).

Aki a jövőben erre jár, mindenképpen készüljön fel az előbbiekre. Szerencsére mindent nem sikerült automatizálni, így a beülő és kiszálló pontoknál még akad némi emberi segítség.

Hegyvidéki telek lengedező lábszárakkal eladó

A libegő nemsokára (2020-ban) ünnepli 50. születésnapját. Azt hiszem, a gyerekvasút mellett ennek a népszerűségével sincs az égvilágon semmi baj. A környezet gyönyörű, a menet majdnem 15 perces, egyszóval ez az a hely, ahol az ember jól érzi magát. A jelenleg 1000 forintos (oda-vissza 1400) menetdíjról pedig megoszlanak a vélemények.

Menet közben rám a legnagyobb hatást a zugligeti alsó állomás előtti szakasz tette. Nemcsak most, hanem már a hetvenes-nyolcvanas években. Ott ugyanis még a libegő átadása előtt épült néhány ház, amelynek a kertjében (illetve a kertek fölött) libegőznek a kedves utasok. Természetesen ahányan vannak, annyian bámulnak bele a háztulajdonosok mindennapjaiba, hiszen mi már csak olyanok vagyunk, hogy szeretünk a mások intim szférájába benézni. Ez a hely erre akkor is tökéletesen alkalmas, ha nem ezzel a szándékkal érkeztünk ide. A hegymenetben libegők ugyanis csak akkor nem látják, mi zajlik a kertekben vagy a szobákban, ha becsukják a szemüket.

Roppant érdekes lenne az ott lakók szemszögéből látni mindezt.

Egy esetleges eladás kapcsán a hirdetés szövegébe egészen biztosan bekerülhetne az, hogy a vevők az év majdnem minden napján rengeteg lengedező lábszárat, különféle méretű cipőt is bámulhatnak kedvükre. A siker garantált.

Már nem közlekedik a vágy 58-as villamosa

Zugligetben választhattam, hogy fellibegek és nagyot sétálok, vagy alulról közelítem meg a fogaskerekűt. Az utóbbi mellett döntöttem, egyszersmind le is fotóztam a völgyben évek óta ott álló régi villamosokat. Ilyenkor mindig elszorul a szívem egy kicsit. Nagyon távoli emlékeim vannak csak az 58-as villamosról, amely 1977-ben (ekkor 5 éves voltam) még közlekedett a Budagyöngye és Zugliget között. Abban egészen biztos vagyok, hogy a nagymamámmal utaztam ezen a járaton. Aztán ennek is befellegzett. A végzetesen leromló pályát nem újították fel, a vonal megszűnt.

Nagyon kár, mert fénykorában ez volt Budapest egyik legszebb vonalvezetésű villamosa.

Mindenesetre erre a járatra ma az a két öreg kocsi emlékeztet, amely ott áll a Zugligetben, ezek közül az egyiket láthatják a képen.

Ennyi maradt mára a kultikus 58-as villamosból a Zugligetben Forrás: Lantos Gábor

Előbb tehát a 291-es autóbusszal (régebben a 158-as busz közlekedett errefelé) elmentem a Budagyöngyéig, majd onnan az 56-os villamossal a Városmajorig. Itt szálltam át utam harmadik különleges közlekedési eszközére, a fogaskerekűre, amely szintén villamos – legalábbis papíron és táblán a 60-as járatszámot viseli. Nem véletlen, hogy a Fogassal kapcsolatban manapság a legtöbbször a felújítás szót hallja az ember. Meg a meghosszabbítását.

A Művész úton állva, a Fogasra várva Forrás: Lantos Gábor

Mindkét ötletet lelkesen támogatom. A Fogason mára jelentősen megcsappant az utasok száma. Lassan megy, zörög, csörög, olykor hosszú perceket áll egy-egy megállóban, hogy bevárja a szemből jövő szerelvényt. Ez így nem versenyképes. Pedig öt évvel a világ első közforgalmú fogaskerekű vasútjának átadása után már Budapesten is üzemelt ez a vasút. Az első szerelvény 1874. június 24-én, délután 4 órakor közlekedett a vonalon. Ennek idén 142 esztendeje.

A mai Fogas a kerékpárosok Mekkája.

Ezen a hétköznapi délelőttön is rengeteg bicajt tettek be a kocsikba, hogy a Széchenyi-hegyi felső végállomásról leszáguldjanak. Mókának remek, de a Fogas ennél tényleg többet érdemelne.

Muzeális HÉV vitt el Csepelre

Mindenesetre szerencsém volt, mert egy nappal azelőtt jártam ott, hogy az egyik vonat kisiklott. A Művész úton szálltam le, onnan a Svábhegyre visszagyalogolva egy nagy ugrással, pontosabban buszozással jutottam el a Boráros térre.

A 212-es közel háromnegyed óra alatt verekedte át magát a városon.

(A hivatalos menetidő 32 perc.) A Borárosról induló HÉV Csepelre vitt, nekem meg szerencsém volt egy 1965-ben, vagyis 51 évvel ezelőtt gyártott HÉV-kocsira felszállni. Az MIX/A típus néhány kocsija tényleg tökéletesen alkalmas volt a múltidézésre.

Ezt a HÉV-kocsit 1965-ben gyártották, és még mindig üzemel Forrás: Lantos Gábor

Én örültem, hogy ezzel az özönvíz előtti darabbal még mehettem pár megállót. A Szent Imre téren a 71-es buszra átszállva érkeztem meg a Molnár-szigetet Soroksárral összekötő csepeli révhez. Amely a negyedik különleges közlekedési eszköze volt ennek az útnak.

Vonófa és bányacsörlő után ma az áram és a kötél viszi át a kompot

Mondhatnám, talán a legkülönlegesebb. Ez ugyanis a főváros egyetlen működő köteles kompja. Kezdetben kézi erővel és vonófa segítségével húzták át a kompot az egyik partról a másikra. Az 1970-es évektől az emberi erőt felváltotta a bányacsörlő alkalmazása.

A komp indulása előtti szerelés Csepelen, Budapest egyetlen köteles révjén Forrás: Lantos Gábor

Most meg a kötél és az elektromos áram viszi át a túlsó partra. Akinek BKK-bérlete van, nyugodtan kompozhat fel és alá, más kérdés, hogy óránként csak kétszer közlekedik. Erre csak azt tudom írni, menjenek oda, nézzék meg, próbálják ki, amíg ez ebben a formában létezik.

A kapitány a csepeli kikötést követően nekiállt a révet szerelni.

A pár perces ügyködés belefért a menetrendbe, az újonnan beszerelt eszköz kiválóan szuperált, mert a komp pár perccel később már a soroksári kikötőben álldogált.

Indulásra kész a csepeli köteles komp Forrás: Lantos Gábor

A kikötés után felvonták a fehér zászlót, majd következett a 25 perces jól megérdemelt pihenés.

Hatalmas sikere van az öreg dunai hajóknak

Az én időm viszont gyorsan szaladt, mentem is vissza a Boráros térre, hogy ott a BKK által üzemeltetett dunai hajóra szállva jussak el a Batthyány térig.

Ez utazásom ötödik különlegessége volt.

Örömmel jelentem, hogy a Dunán közlekedő menetrendszerű hajójáratok bombasikert hoztak az üzemeltetőnek.

Útra kész a jó öreg dunai hajó Forrás: Lantos Gábor

A hétköznapi időpont ellenére minden járat (nem csak a mienk) tele volt, az utazók legnagyobb része pedig turista, akik a folyó közepéről is gyönyörködni tudtak Budapest nagyszerűségében.

A bérletesek hétköznap külön jegy megvétele nélkül használhatják a hajókat,

amelyek a Boráros tértől egészen Pünkösdfürdőig, illetve Újpestig mennek fel. A menetidő hosszú, a hajók lassúak, a gyakori kikötések sok időt vesznek igénybe, de ez ebben az esetben aligha baj. A fenséges látvány, a gyönyörű hidak és épületek együttese mindenért kárpótol.

Bombasiker a Dunán zajló hajózás Forrás: Lantos Gábor

A hajó tetején lengedező szelfibotok ugyan valamelyest rontanak az összképen, de egyszer majd ennek az őrületnek is vége szakad. A mellettem utazó, egy hónapja nyugdíjas ember mindenesetre boldogan mesélte, mennyire élvezi a hajókázást. Ő az egész napját ezzel töltötte. Elmúlt 65 éves, neki ingyen volt.

A külföldieknek nem karmos a sikló jegyára

A Batthyány térről gyalog sétáltam vissza a Budavári Siklóig, amely a hatodik különlegesség volt a sorban. Már a libegő 1000 forintos menetdíját sem tartottam éppen olcsónak, de

a sikló 1200 forintos menetjegye tényleg az elgondolkodtató kategóriába tartozik.

Még akkor is, ha ezzel pár perc alatt juthatunk fel a budai várba.

A sikló 1985-ös újraindulása óta a budapestiek kedvence Forrás: Lantos Gábor

A külföldieket ez az 1200 forint nem rettentette vissza, a kis kocsikba szinte alig lehetett tőlük beférni. (Magyar szót nem nagyon hallottam.) Az eredetileg gőzüzemű siklót Széchenyi Ödönnek, Széchenyi István gróf fiának a kezdeményezésére építették 1868 és 1870 között.

Az 1870-es felavatásakor a második ilyen jármű volt Európában.

A második világháborúban súlyosan megrongálódott sikló az 1986-os újranyitásig nem járt. (1986-ban 14 éves voltam, jól emlékszem, mekkora szenzációt okozott a sikló június 4-i üzembe helyezése. Két nappal korábban kaptunk egy hatost a szovjetektől a mexikói labdarúgó-világbajnokságon, de a sikló indulásának azok is örültek, akik 48 órája a focicsapat vereségén kornyadoztak.)

Kilátás a sikló kocsijából Forrás: Lantos Gábor

A lassan emelkedő járműből remek fotókat lehetett készíteni, az más kérdés, hogy a rövid menetidő alatt is képesek voltak az emberek egymással azon összeveszni, kit illet meg a legjobb fotós hely.

A hetedik a gyorslift legyen!

A várba felérve már majdnem hazafelé vettem az utamat, hiszen eredetileg ezzel a hat különleges közlekedési eszközzel szerettem volna utazni.

Ám odafent jutott eszembe, hogy van egy hetedik is.

Ráadásul pár lépésre tőlem. Ez az Országos Széchényi Könyvtár gyorsliftje, amely pillanatok alatt a Dózsa György térre juttatja az utazót. Az F épületig elsétálva hamar megtaláltam a liftet, amelyet könyvtári olvasójeggyel rendelkezők ingyen, a látogatók 200 forintért vehetnek igénybe.

A hetedik te magad légy – illetve az OSZK gyorsliftje Forrás: Lantos Gábor

Fent nem kell fizetni, a leérkezést követően viszont csak úgy tud az ember kijutni, ha bedobja a 200 forintost a masinába.

Ekkor nyílik a gép, szabad lesz az út.

Ellenkező esetben vissza lehet liftezni, és a Várból másik irányba indulva lejutni. Szerencsémre volt nálam 200 forintos, így a lifttel megérkezve léptem ki az épületből, és sétáltam le a Dózsa György térre. Útközben még elgondolkodtam, hogy ezt a liftet tekinthetjük-e közlekedési eszköznek, de miután mozgott, A pontból a B pontba juttatott, ráadásul fizetős is volt, így besoroltam a másik hat mellé. Az idén ötvenedik születésnapját ünneplő kollégám pár órával később megjegyezte, hogy egyetemista éveiben elég volt 20 forintot bedobnia, és utazhatott a lifttel. Mindez azonban már ekkor nem osztott és nem szorzott.

A gyorslift hamar felvisz a várba Forrás: Lantos Gábor

Azt is tudom, hogy a várba a Várkert Bazárból egy mozgólépcsővel is fel lehet menni, valamint vannak még liftek a Lovas útról és az Iskola utcától is.

Ezekért azonban nem kell fizetni.

Az OSZK gyorsliftje pedig szinte minden főiskolás, egyetemista és könyvtárba járó számára szinte örökbecsű eszköz volt és marad.