Sziklák és erdők, távoli várromok és mezők, pihenő a kilátóban vagy a szőlőskertek alatt, ennyi élményhez jellemzően nem elég néhány száz métert sétálni a parkolótól, hanem egész napos kitartó túrázásra van szükség. Itt, Magyarország legkisebb borvidékén viszont mindezt egy alig két óra alatt körbesétálható területen megtaláljuk.
A 3,5 millió éves Somló a Dunántúl bazaltsapkás tanúhegyeinek egyik legszebb képviselője. Devecser környékén – akár autóból, akár vonatból nézve – már messziről feltűnik a síkságból kiemelkedő sötét tömb. A hegy bazaltjának jellegzetessége, hogy a levegőn hamar elváltozik, fehér foltok jelennek meg rajta, és törmelékessé válik, ezért
nem igazán alkalmas építőanyagnak.
Ennek köszönhető, hogy a Somlón nem éktelenkednek elhagyott kőbányák sebei.
Neve valószínűleg onnan ered, hogy az emberi tevékenység előtti időkben szinte teljes egészben sombokrok borították. A lejtők kiváló szőlőtermő adottságait már a római időkben ismerték,
a középkorban pedig szigorú szabályok gondoskodtak a minőségi bortermelésről,
a szőlők tulajdonjogáról, illetve a természeti környezet védelméről. A legjobb borok főleg a vulkáni talajnak és a napsugarak kedvező beesési szögének köszönhetik minőségüket.
A Somló déli oldalának szőlőültetvényei a támfalrendszer újjáépítése óta egészen a bazaltformációkig kapaszkodnak. Itt teremnek a legjobb szőlők, bár a hegy adottságai miatt az északi oldal is alkalmas a minőségi szőlőművelésre.
Az ásványi anyagokban leggazdagabb talajok a hegyoldal magasabb régióiban, a sziklák tövében találhatók, de a hegylábi talaj kalcium- és nyomelemtartalmát is dúsítja a lemosódó bazaltmálladék. A szőlő érésének kedvez a nagy tömegű, sötétszürke bazalt hőelnyelő képessége is: a kőzet a nappal elnyelt hőmennyiséget éjjel visszasugározza, így a szőlők egyenletesen meleg környezetben, ideális körülmények között fejlődhetnek.
A hegyen alapvetően fehérborszőlő terem, fő fajta az olaszrizling, a juhfark és a furmint.
A somlói borok nagy extrakt- és alkoholtartalmuk, robusztus savaik miatt nem a mindennapi, gyors fogyasztás italai. A népi hagyomány a somlói juhfarkot a nászéjszakák borának tartja. A legenda szerint Mária Terézia parancsára a Habsburg-hercegeknek somlói bort kellett inniuk a nászéjszakájukon, hogy biztosítsák a fiú utód nemzését, valamint hosszabb távon férfiasságuk megőrzését.
Az 1888-as filoxérajárvány és az 1940-es évek államosításai sokat ártottak a somlói szőlőkultúrának, de az elmúlt harminc évben számos új szabályozás, fejlesztés, illetve a helyi borászok szakértelme segített visszaterelni a szőlőművelést a régi kerékvágásba. 1997 óra a hasonló geológiájú és borkultúrájú Ság hegy és Kis-Somlyó is a Somlói borvidék része.
A hegy tövében a szántóföldeket gondosan ápolt kertek és különböző nagyságú szőlőültetvények váltják fel. Érdemes az autót vagy a kerékpárt itt hagyni, hiszen a hegyen nincsenek nagy távolságok, viszont
lépten-nyomon különleges kerítésekbe, csodás kőfalakba, présházakba botlunk,
feljebb érve pedig egyre látványosabb panoráma vonja magára a figyelmet.
Fentről jól látható, hogy a hegy szoknyája korántsem szabályos csonka kúp, számos kisebb völgy és dombtető is tarkítja. Ezek szinte ösztönösen vezetik a tekintetet a távoli tájak, a hullámzó szőlőültetvények és a mindenhol megbúvó különleges részletek között, legyen az egy szépen faragott kerítésoszlop, kút vagy ablakdísz. A dűlők és sziklák nevei (Apátsági-dűlő, Kinizsi-szikla) a hegy évezredes múltjáról mesélnek.
A szőlők között három kápolna és számos eredeti állapotban fennmaradt, százévesnél öregebb présház áll. A vizet két többé-kevésbé állandó forrás és egy ma már sajnos nem működő, de eredeti állapotában fennmaradt taposókút adja. A 300 méteres tengerszint feletti magassághoz közelítve az egyre meredekebb hegyoldalt már erdő borítja.
A szőlők fölé magasodó sziklák napsütésben, esőben, de ködös időben is a barna és a szürke ezernyi árnyalatában pompáznak. Április második felében különösen gyönyörű a látvány, amikor
a köveket beborítják a szirti ternye aranyló virágai.
A kevésbé meredek, erdős, bokros lejtőket oszlopos elválású bazaltformák fogják közre. A hegycsúcshoz közeledve az északi lejtőket a jóval magasabb hegyekre jellemző bükkerdő borítja. Itt márciusban hóvirágszőnyeget találunk az erdő alján.
Az északi mellékcsúcson álló somlói vár a Dunántúl talán leghangulatosabb várromja. Az alapvető állagmegóváson kívül
eddig elkerülték a nagyobb felújítások, és ez nem feltétlenül rossz hír.
A tatárjárás után épült erősség évszázadokon át a gazdag szőlőbirtokok és mezővárosok őrzője volt, a mohácsi vész után pedig végvárrá vált. Kis mérete, valamint az akkorra már elavultnak számító kiépítettsége ellenére kiállta a kisebb ostromokat, sőt még a Rákóczi-szabadságharc idején is fontos szerepe volt.
A somlói várat a műemlékvédelem az 1950-es években vette gondjaiba. A romokra veszélyes fák kivágása és a meggyengült falak megerősítése után még hosszú évekig gyönyörködhetünk benne.
A vártól a sárga jelzés alig ötszáz méteres szakaszán hamar a Somló 431 méteres csúcsára érünk.
A hegytetőn áll az 1931-ben épült Szent István-kilátó,
amelynek nyitvatartási ideje 2015-ben a 11 és 17 óra közti időszakra korlátozódik pénteken, szombaton és vasárnap, de előzetes bejelentkezés alapján más időpontokban is látogatható.
A földszinti büfében nemcsak úti elemózsiát szerezhetünk be, de a hegy borait is megkóstolhatjuk. A kilátó felső szintjéről
tiszta időben a Nyugat-Dunántúl nagy részére ráláthatunk:
a Kőszegi-hegységtől a Magas-Bakonyig például több mint 300 kilométernyi kéktúraszakasz helyszíneit követhetjük végig, és a Tapolcai-medence tanúhegyei mellett még a Balaton vize is megcsillan.
A kilátó tövében padok, tűzrakó helyek és focipálya várja a Kisalföld „hegyi levegőjén” kikapcsolódni vágyókat. A csúcsról délkelet felé ereszkedő, panorámás turistaút a hegy fennsíkjának alsóbb szintjére vezet. A tölgyfacsoportokkal tarkított, hatalmas mezőn bármelyik irányba indulunk, látványos pihenő-, piknikező- és labdázóhelyek várnak ránk. A fennsík peremén álló sziklák tetejéről pedig csoda szép a kilátás.
Somlóvásárhely felé ereszkedve hangulatos kőlépcső vezet vissza a szőlők közé. Innen már csak egy meglepően rövid, néhány perces út van hátra a Kisalföld síksága felé. Sietni most sem érdemes, álljunk meg inkább egyik-másik út menti borospincénél. Itt nemcsak a hegy kincseit kóstolhatjuk meg, de szinte valamennyi kérdésünkre kimerítő választ kaphatunk. A válaszok pedig pont olyan pozitívak lesznek, mint a Somló hegyen szerzett élményeink.