A legmagasabban fekvő magyar város tele van szépséggel

Az apátság gyönyörű épületegyüttese

Általában túrázni járok a Bakonyba, ezúttal azonban nem vittem magammal túrabakancsot. Zircen töltöttem egy napot, ahol láttam az ország egyik legszebb könyvtárát, megismertem Észak Kőrösi Csomájának történetét, és különleges emberekkel is összehozott a szerencse.

A telet csak akkor szeretem, ha hó is van, egyébként hajlamos vagyok a negatív oldalait észrevenni, vagyis folyton fázom, és rettentően hiányolom a színeket. A Veszprémből Eplényen át Zircre tartó vonatút alatt azonban egyetlen negatív gondolatom sem volt. Miközben rátapadtam a kis motorvonat ablakára, azon töprengtem, vajon milyen lehet ez a vidék az év többi részében, ha most is ennyire szép?

A zirciek szeretik a hideget

A zirci vasútállomásról nem volt nehéz megtalálni a belvárosba vezető utat, csak egyenesen, toronyiránt kellett haladni. Eleinte egy lelket sem láttam sehol, csak kutyaugatás hallatszott valahonnan távolról. A belváros felé közeledve aztán egyre több járókelő tűnt fel, de még egy jó darabig álmos, reggeli hangulatban volt a település, ahogy én is. Az apátság nyitásáig még volt egy kis idő, így beültem egy teára a monostorról elnevezett cukrászdába, amely közvetlenül a monostorról elnevezett falatozó mellett van.

Decemberhez képest meglepően enyhe volt az idő

még az ország legmagasabban fekvő városában is. Már reggel szikrázó napsütés és plusz hét fok várt. A cukrászkisasszony szerint az előző napokban végig kemény mínuszok voltak, de a zirci emberek szeretik a hideget. Élvezik, hogy itt minden évben van hó, ráadásul a zimankó a kórokozók terjedésének is gátat szab. De nyáron is nagyon kellemes a klíma, ritkán van kánikula.

A Bagolyvár fontos szerepet játszott Zirc történelmében Forrás: Tóth Judit

A téli napsütésben sétálgattam kicsit a Kossuth utcán, ahol hamarosan elértem a város egyik nevezetes épületét, a Bagolyvárat.

A szépen felújított barokk épület ma is fogadó, mint egykor.

A török hódoltság után a ciszterci szerzetesek 1726-ban költöztek vissza Zircre. Monostor híján egy ideig a Bagolyvár épületében laktak, még egy kis kápolnát is kialakítottak benne.

Pár percre innen kis barokk templom áll, ennek közelében volt a 11. században I. András királyi udvarháza. Az uralkodó, aki öccse, Béla elől menekülve megsebesült, itt halt meg az udvarházban, földi maradványait innen vitték a tihanyi apátságba.

A Kistemplom közelében állt a királyi udvarház Forrás: Tóth Judit

Egy kalandos életút

A zirci városképet a ciszterci apátság uralja, kettős tornya szinte mindenhonnan látszik. Az épületkomplexum felújítása 2013-ban fejeződött be, a templom mellett egyháztörténeti kiállítás és a középkori apátság romjait bemutató romkert is látogatható.

III. Béla király a 12. században hívott be ciszterci szerzeteseket Franciaországból, hogy itt, a bakonyi erdők mélyén építsenek maguknak monostort és templomot. Zirc hamarosan a ciszterci rend hazai központja lett. A török hódoltság alatt azonban a terület elnéptelenedett, a szerzetesek csak a 17. században tértek vissza.

Az apátság gyönyörű épületegyüttese Forrás: Tóth Judit

Az apátsági templomot Elizeusz atya mutatta be nekem. Mesélt a ciszterciek történetéről, a templom múltjáról, és szóba került a saját története is. Gimnáziumi érettségi után döntött úgy, hogy szerzetes lesz. Ez akkoriban nem volt különleges választás, csak az ő évfolyamából még húszan döntöttek hasonlóan.

Az országban akkoriban 63 férfi és női szerzetesrend működött,

több mint 11 ezer fővel.

1950-ben aztán megváltoztak a viszonyok. Megtudták, hogy a kormány a szerzetesrendek feloszlatását tervezi, ezért Elizeusz atya növendéktársaival megpróbálta illegálisan elhagyni az országot. Egy éjszaka átkeltek a jéghideg Hanság-csatornán, Ausztriában azonban hamarosan elfogták őket.

Ezután négy év börtön következett, majd évtizedeken át különböző munkahelyeken dolgozott, hol sofőrként, hol anyagbeszerzőként, hol könyvelőként. Közben azért titokban pappá szentelték. 1973-ban aztán, amikor már az ötvenes éveiben járt, káplán lett, majd plébános, a rendszerváltozáskor pedig újra visszatérhetett a rend kötelékébe. Közel négy évtized után.

Az ország egyik legszebb barokk temploma Forrás: Tóth Judit

65 ezer kötetnyi történelem

Nagyon szeretem a könyvtárakat, úgyhogy a zirci apátság műemlék könyvtára különösen nagy élmény volt számomra. A nagyterem fából készült, intarziás berendezése főleg a Bakony jellegzetes fájából, magas kőrisből készült. A faragott könyvespolcokon sok ezer régi könyv sorakozik, a terem közepén egy régi földgömb és egy éggömb áll, amelyek az 1600-as években készültek Amszterdamban.

Ahol szívesen olvasgatna az ember Forrás: Tóth Judit

A második világháborúban egy vadászrepülő nekiütközött a könyvtár tetőszerkezetének, az épület komoly károkat szenvedett. A rend feloszlatása után szerencsére a könyvtár értékes gyűjteményét nem hordták szét. A művelődésügyért felelős vezetők úgy döntöttek, a könyvtárat a helyén hagyják, és

kezelésével az Országos Széchenyi Könyvtárat bízták meg.

A 65 ezres könyvtár legrégibb könyve, Szent Ambrus keresztény erkölcstanról szóló munkája 1470-ből származik. A könyvek többsége vallási témájú, de szinte minden más tudományterület is felbukkan. Itt őrzik például Werbőczy Hármaskönyv-ét, egy 1743-ból származó Égi zsebatlasz-t vagy A makrokozmosz és mikrokozmosz metafizikai, fizikai és technikai története című kötetet 1618-ból.

A könyvtár kazettás mennyezete Forrás: Tóth Judit

Észak Kőrösi Csomája

Zirc legfontosabb látnivalói a Rákóczi tér környékén koncentrálódnak. Sajnos télen az arborétum nem látogatható, de a Bakonyi Természettudományi Múzeum ilyenkor is nyitva van. A Bakony élővilága nagyon alaposan kutatott, ezért is jöhetett létre ez a múzeum. A klasszikus állatvilágot bemutató tárlók mellett különleges, jégkorszaki leleteket is láthatunk. Van itt például barlangimedve- és mamutcsontváz is. Az egyik a Mázsa, a másik a Tonna nevet kapta, nem véletlenül, hiszen hatalmasak.

A látogatónak hamar feltűnik, hogy Zircen szinte mindent Reguly Antalról neveztek el. Utcát, múzeumot, általános iskolát, szakképző iskolát, korábban még a műemlék könyvtárat is így hívták.

Reguly Antal néprajzkutató, nyelvész, a finnugor népek kutatója Zirc szülötte volt.

Jogi tanulmányai befejezése után nyugat-európai tanulmányútra indult. Eredetileg úgy gondolta, hogy csak néhány hónapig utazgat, de sokkal messzebbre jutott, mint tervezte, és csak tíz évvel később, 1849-ben tért haza.

Stockholmban ugyanis megismerkedett néhány finn tudóssal, akik a finnugor nyelvrokonságról meséltek neki. Reguly teljesen belelkesedett, és rögtön Finnországba indult. Két évet töltött ott, először megtanult svédül és finnül, majd az észt és a számi nyelvekkel ismerkedett, és alaposan áttanulmányozta a szakirodalmat. Arra a következtetésre jutott, hogy a magyar nyelv legközelebbi rokonait nem Finnországban, hanem sokkal keletebbre kell keresnie.

A Reguly Antal Múzeum előtt már áll a betlehem Forrás: Tóth Judit

Az alig 21 éves Reguly ezért áttette a székhelyét Szentpétervárra. Két évig ült a könyvtárakban, az orosz mellett a mordvin, cseremisz és komi nyelv tanulmányozásába is belefogott, és mindent elolvasott, ami kapcsolódott a kutatásaihoz. 1843-ban indult el szibériai expedíciójára, két évet töltött a hantik és a manysik között, és többek között az obi-ugor történelmet, népénekeket és a Volga-vidéki népek nyelvét és kultúráját kutatta.

Elkészítette az Ural északi részének első részletes térképét is, műszeres mérések nélkül, kizárólag a rénpásztorok és halászok elbeszéléseire alapozva. Olyan mértékegységeket használt, mint például az „egy napi téli szánút” vagy az „egy kutyaugatásnyi távolság”.

Hanti faluból a bakonyi kisvárosba

A kis múzeum finnugor kiállításán a múzeum vezetője, Ruttkay-Miklián Eszter kalauzolt. Ahogy Eszter a hantikról, manysikról és Reguly kutatásairól beszélt,

úgy éreztem, a finnugor nyelvek kutatása a világ egyik legérdekesebb témája,

pedig a gimnáziumi nyelvtanórákról egyáltalán nem így emlékeztem.

Eszter maga is finnugrista nyelvész-néprajzkutató, ami már önmagában is magyarázat a szakértő kalauzolásra, de emellett személyes kötődése is van. Eszter férje ugyanis hanti, akivel szibériai kutatásai során találkozott. Egy ideig egy kis hanti halászfaluban éltek a nyugat-szibériai Szinja folyó partján, öt éve költöztek Zircre.

Az apátság mézeskalácsból Forrás: Tóth Judit

Ahogy nézelődtünk a kiállításon, megakadt a szemem egy társasjátékon. A díjnyertes játékkal a gyerekek Reguly Antal nyomdokain járhatják be az Urál vidékét. De ez csak egy az ötletes ismeretterjesztő eszközök közül. Eszter és kollégája a múzeum felújított szárnyát is megmutatták, ahol Kincsek a padláson címmel nyitott raktárt hoztak létre, az alagsorban pedig kézműves foglalkozásokat tartanak.

Legújabb büszkeségük pedig a mézeskalács falu,

amelynek tulajdonképpen maga a város, Zirc volt a modellje. A házak helyi összefogással születtek. Van, aki a város valamelyik közintézményét, más pedig a saját házát formázta meg olyan aprólékosan, hogy a kerti kutyaház és benne a kutya sem maradt ki.

Miközben a mézeskalácsból készült Zircet fotóztam, az ablakon át beszűrődött a téli napfény, Eszter pedig csak mesélt és mesélt álmokról, lehetőségekről, és egy kisváros kis múzeumának mozgalmas mindennapjairól.