Elkajakozik a Dunától egészen Európa északi csücskéig

Végvári Tamás gondolt egyet, és elindult egy 25 ezer kilométer hosszú kajaktúrára. Leevezett a Dunán a Fekete-tengerig, végig a Boszporuszon, át a Márvány-, majd az Égei-tengeren, bejárta az olasz csizma talpát, majd Szicília északi partjait. A kajak jelenleg Szardínia fővárosában, Cagliariban pihen, Tamás pedig itthon készül a folytatásra. Egy budapesti kávézóban beszélgetve eveztem vele messzi tájakra.

• A cél az, hogy eljusson Európa legészakibb szárazföldi pontjára, a Nordkinn-fokra.
  
• Fontos, hogy tiszteljük a tengert, akkor viszonylag biztonságban lehetünk.
• Kivétel nélkül mindenhol rendkívüli segítőkészséggel találkozott.
• Ezeken a varázslatos helyeken néhol térdig gázol az ember a hulladékban.
• Szeretne létrehozni egy környezetvédő projektet, hogy tegyen valamit a szennyezés ellen.

Minek nevezzünk egy ilyen kalandot? Kihívásnak?

Nem mondanám. Itt nincs külső kényszer, nincs rekordokra törés. Nem azért indultam el, hogy valamit bizonyítsak.

Az első tervek szerint négy év alatt teljesítettem volna az egész túrát,

de rájöttem, hogy az tarthatatlan lenne. Nem akarom, hogy évi háromszor két hónap evezés után a gyerekeim meg se ismerjenek, amikor hazaérek.

Végvári Tamás kajakkal járja be Európát Forrás: Végvári Tamás

Esetleg önmegvalósítás?

Utazás, ez a legjobb szó rá. Maga az út a cél. Megélni a kalandot, megismerni az embereket és a tájakat. Saját léptékkel halad a projekt, nem sietek vele. Nagyon messzire kell még mennem.

Egészen a Nordkinn-fokig.

Igen, ez az európai kontinens legészakibb pontja, a sarkkörön túl fekszik. A Nordkapp ugyan még följebb van, de egy szigeten, ezért a szárazföld végét a Nordkinn jelenti.

Már több mint hatezer kilométer van ön mögött. Hogy lehet bírni a magányt?

Furcsa, de a magány egyáltalán nincs jelen.

Mivel Európa körül evezek, nincsenek nagy, lakatlan területek. Ritka, hogy napokig ne találkozzak emberrel, talán csak a Duna-deltában volt ilyen.

Sokszor egyedül, de nem magányosan Forrás: Végvári Tamás

A család mit szólt az ötlethez?

Szerencsére régóta ismernek, tudják, hogy milyen fából faragtak. Ők is, a barátok is támogatnak. Amikor úton vagyok, telefonon tudjuk tartani a kapcsolatot.

Energiagondok nincsenek, napelemmel töltök mindent.

Hogyan lehet egy ilyen kaliberű útra felkészülni?

Tízéves korom óta evezek, elég sok tapasztalat gyűlt össze, így a technikai részére külön nem kellett készülnöm. Eveztem már a Tűzföldön, Dél-Amerika legdélebbi szigetei között, a kajakozás világát nagyjából megismertem ennyi idő alatt.

Mindennap addig megy, amíg el nem fárad Forrás: Végvári Tamás

Volt-e a túrán életveszélyes pillanat?

Húzós helyzetek voltak, de nem gondolom, hogy bármikor életveszélyben lettem volna. Bár – ahogy mondani szoktam – a tenger az tenger. Az időjárás sokszor instabil, szeszélyes. A legutóbbi szakaszon, Szicíliában például

néha félóránként váltották egymást a viharok és a napsütéses időszakok,

még tornádóval is találkoztam a vízen. Fontos, hogy tiszteljük a tengert, akkor viszonylag biztonságban lehetünk.

Jön a vihar Forrás: Végvári Tamás

Tartalék víz azért mindig van önnél, ha jól sejtem.

Persze. Simán előfordulhat – és elő is fordult már – hogy az időjárás miatt lakatlan partrészen ragadok, úgyhogy mindig van nálam plusz enni- és innivaló.

Hogy néz ki egy szálláshely útközben?

Kizárólag sátorban alszom, a part mentén, ahol az este ér. Az is előfordult, hogy nem tudtam felállítani a sátrat, annyira sziklás volt a partszakasz, és a kövek között aludtam.

Nem egy luxusnyaralás, de számomra így kényelmes.

Miért éri meg?

Mert így tényleg látom az országokat. Nemcsak a turistáknak épített részeket, de a helyi valóságot is. Hihetetlen figurák és fazonok jöttek már velem szembe. Kivétel nélkül mindenhol rendkívüli segítőkészséggel találkoztam. Bevásároltak nekem, szállították, őrizték a kajakot, ha bajba kerültem, mindent megtettek értem.

Gyönyörű tájakon visz az út Forrás: Végvári Tamás

Semmilyen negatív élmény nem érte?

Nézzük csak, egyszer ki akarták rabolni a kajakot, de a helyiek elkergették a suhancokat. Egyszer meg görög utcagyerekek csimpaszkodtak a hajóra a vízen, őket a lapáttal kellett elűzni, mert félő volt, hogy felborítanak. De komolyan el kellett gondolkoznom, hogy ez a két eset eszembe jusson, és egyébként is semmiségek az átélt pozitívumok mellett.

A képeket nézegetve az ember már ülne is a kajakba.

Valóban csodálatos helyeken evezek.

A hajnali fények a tengeren, egy-egy napkelte vagy a sziklacsúcsok, barlangok, a nemzeti parkok. Hihetetlen. Beszélgettem más utazókkal is, és rájöttem, hogy van valami közös abban, amit átélünk. Mindannyiunk utazása kap egyfajta felhangot menet közben, ami még inkább megemeli az élményt.

Holdkelték, napnyugták Forrás: Végvári Tamás

Mi az ön felhangja?

Minél többet eveztem, egyre inkább rádöbbentem, micsoda szemetet termel az ember. Ezeken a varázslatos helyeken néhol térdig gázol az ember a hulladékban. Ráadásul ennek nagy része Európa belsejéből, a folyókon keresztül, tőlünk jut a tengerbe.

Ez nem éppen pozitív élmény.

Mégis igyekeztem valami pozitívat, előremutatót kihozni belőle. Körvonalazódott egy másik projekt.

Építeni szeretnék egy kabinos kajakot, amellyel hosszabb időt tölthetek a tengeren.

Kutatókkal karöltve mintákat gyűjteni, megfigyeléseket végezni, feltérképezni a helyzetet, hogy tehessünk valamit a szennyezés ellen. Mindezt ráadásul teljes mértékben környezetbarát módon, csupán emberi energiával.

Az épületek mindenhol mesélnek Forrás: Végvári Tamás

Ez nagyszerű kezdeményezés, hol tart a dolog?

Remélem, rövidesen sikerül megteremteni a szükséges forrásokat, és belevághatok.

Úgy tűnik, ha valamit a fejébe vesz, azért tényleg tesz is. Hogyan tudja például finanszírozni a nagy utazást?

Amikor nem vagyok a vízen, természetesen dolgozom. Van egy családi vállalkozásunk, játék mackókat töltünk. Így karácsony előtt ez is sok feladatot ad. Ezenkívül előadásokat tartok, valamint az első szakaszról szóló könyv is megjelent. Az utazás során pedig mindössze napi 10 euróból gazdálkodom.

Poszeidón medencéje Forrás: Végvári Tamás

Akkor nincsenek amerikai hadsereg által kifejlesztett energiaszeletek?

Semmi ilyesmi. Ha éhes vagyok, veszek egy nagy bödön mogyorókrémet, és azt kanalazom. Vagy megeszem egy szép szalonnát. A fogyás így is elkerülhetetlen,

az első két hónapban például nyolc kilót leadtam.

De amint hazaérek, el is kezdem visszaszedni mindet.

Ez azért jó sok lemondással jár.

Igen, de számomra ez bőven megéri. Túl sok élmény ér ahhoz, hogy abbahagyjam. Tudta például, hogy a Korinthoszi-csatornát magyarok tervei alapján építették? Szinte mindenhol találni magyar vonatkozású emlékeket, ez is egyfajta büszkeséggel tölt el.

A Korinthoszi-szoros szemből Forrás: Végvári Tamás

Gondolom, nagyon sok időt azért nem lehet egy-egy helyen eltölteni.

Valóban nem. Egyrészt mehetnékem is van, másrészt hosszú út áll még előttem, haladni kell. Sok helyen jártam, ahol legszívesebben letáboroztam volna, de nem tehettem. De ez egy normális utazás során is hasonlóan néz ki, általában ott is tovább akarnánk maradni, mint tudunk.

Ha egy mondatban kellene összefoglalni az eddigi utat, hogyan szólna?

Az út a cél. Fantasztikus élményeket ad ez az utazás. Ha tehetném, receptre íratnám fel a kajakozást mindenkinek.