Huszonötezer forintért repültünk el a zöld szigetre

A Pokol kapuja-kilátóhoz vezető gyalogút

Vulkánok, krátertavak és vízesések minden mennyiségben. Hihetetlen panorámák, zöldellő erdők és termálvíz még a tengerben és az étel ízében is. Ez – és még annyi más – az Azori-szigetek, ahová hihetetlenül olcsón jutottunk el.

Bevallom, amikor egy hétfő reggel megláttam, hogy fapados járatokat kombinálva oda-vissza 25 ezer forintból el lehet repülni Budapestről az Azori-szigetekre, még azt se tudtam, hogy az Atlanti-óceánnak pontosan melyik részén kell keresni a szigetcsoportot.

Az autóbérlés olcsóbb volt, mint a biciklizés

Ez persze nem sokáig maradt így, mivel utazást tervezni majdnem annyira szeretek, mint utazni. Az is hamar kiderült, hogy a Portugáliához tartozó szigetek közül most csak azt fogjuk meglátogatni, ahová a repülőnk leszáll, vagyis São Miguelt.

A Wizz Airrel repültünk Portóig, és már ez sem volt semmi.

A felkelő nap fényénél 11 ezer méter magasból csodálhattuk meg az Alpokat,

ami számomra már önmagában megérte volna a repülőjegy árát. Az Atlanti-óceán felett aztán a Ryanairrel repültünk 1500 kilométert. Ez nem volt túl izgalmas, de csak addig, amíg fel nem tűnt alattunk a zöld sziget, Ilha Verde – ez volt a neve az autókölcsönzőnknek is.

A Nyugati-Alpok tizenegyezer méter magasból Forrás: Harkányi Árpád

Reflexből túrakerékpárral terveztük felfedezni a 65 kilométer hosszú és 14 kilométer széles földdarabot, de miután kiszámoltam, hogy a benzinnel együtt is olcsóbb autót bérelni, mint két túrakerékpárt feladni a repülőkre vagy helyben bérelni, végül úgy döntöttem, életemben először kipróbálom az autóbérlést.

Vasárnap estétől péntek reggelig összesen 147 euróba (45 250 Ft) került egy Ford Fiesta kaliberű jármű bérlése.

Végül egy Nissan Micrával tettünk meg 600 kilométert a bő négy nap alatt.

Az autó 42 eurónyi (13 000 Ft), vagyis kicsit több mint 30 liter benzint evett meg. De elég a számokból, nézzük a szigetet!

A sziget elképesztően zöld Forrás: Harkányi Árpád

A látvány feledtette a szagokat

Airbnb-s szállásunk a sziget déli oldalának közepén volt, egy festői kis horhosban, Auga de Alto falu szélén, öt perc sétára egy gyönyörű vízeséstől. A két óra időeltolódás miatt a hosszú, fárasztó út ellenére is bőven napkelte előtt kidobott az ágy, ezért az első napot egy kis futással kezdtem.

Amikor elindultunk,

itthon mínusz 21 fokot mutatott a hőmérő, a szigeten plusz 19 fokot mértek.

A sziget elképesztően zöld színvilága mellett az erős szagok tűntek fel elsőre. A sziget alsóbb régióit mindenütt behálózó marhalegelők műtrágyaszaga nem volt éppen kellemes.

Gyönyörű, csak egy kicsit büdös Forrás: Harkányi Árpád

De amint elértem az erdőt, már semmi sem zavart. Elkápráztattak a soha nem látott ciprusfajok és a többméteres páfrányok. Az előbbiek endemikusak, vagyis a világon csak itt nőnek, ahogy azt a reptéri minikiállítás nagyszerűen bemutatta, a páfrányok viszont Ausztráliából származnak. Igaz, itt mintha még nagyobbra nőnének, mint eredeti otthonukban, a déli féltekén. Reggeli futásom célpontja a vulkáni kráter közepében elterülő Tűz-tó volt, vagyis a Lagoa do Fogo.

A Lagoa do Fogóra nyíló panoráma a sziget egyik nagy vonzereje Forrás: Harkányi Árpád

A gyönyörű, békés tájat nézve nehéz volt elképzelnem, hogy 1536-ban a kristálytiszta vizű tó alatt kitört a vulkán. Hatos erősségű földrengést okozott, hamuval terítette be a sziget felét és az egyik szomszédját is. Visszafelé a szigetek hivatalos honlapján felsorolt túraútvonalak egyikét választottam. Egy felül nyitott vízvezeték mentén futottam vissza a feleségemhez, hogy együtt folytassuk a sziget felfedezését.

Az Ördög szájából elképesztő a kilátás

Januárban naponta

alig öt órán át süt a nap a szigeten,

de mivel egyetlen felhőt sem láttunk az égen, úgy döntöttünk, felkeresünk egy másik szép kilátást ígérő vulkánt. Az autópályára felhajtva aztán láttuk, hogy a sziget egyetlen felhővel borított pontját sikerült kitűznünk úti célnak. Vissza azért nem fordultunk, és ezt nagyon jól tettük.

Turista pózol a Pokol kapuja-kilátónál Forrás: Harkányi Árpád

A Sete Cidades, vagyis Hét város nevű vulkán keleti peremén emelkedik a Pokol kapuja-kilátó (Miradouro da Boca do Inferno, de a közelében található tavacska után Miradouro Lagoa do Canariónak is szokták hívni). Bár a tájat az idő nagy részében szürke felhők borították, egy-egy rövid percre azért kisütött a nap.

Ilyenkor

elképesztő kilátásunk nyílt a hatalmas kráterre, középen a nagy tóval és a városkával,

oldalt pedig két kisebb kráterrel, melyeknek belsejében szintén egy-egy tó kéklett. Ennél festőibb tájat kitalálni sem lehetett volna. Órákig el tudtuk volna nézni, ha nem fújnak hideg szelek a kitett hegygerincen haladó, korlátokkal védett ösvényen.

A Pokol kapuja-kilátóhoz vezető gyalogút Forrás: Harkányi Árpád

Na meg azért sem maradhattunk tovább, mert rengeteg felfedeznivaló várt még ránk. A kráterperem egy másik kilátóján folytattuk a napot. Ez azért volt izgalmas, mert

a közel 360 fokos panorámát egy kihalt szálloda tetejéről csodálhattuk.

A szebb időket is látott, valaha ötcsillagos szálló épületéről több legenda is kering a szigeten.

Az egyik szerint a befektetők kaszinót szerettek volna benne működtetni, de mivel a portugál hatóságok nem engedték, a hotelt sem nyitották meg. A másik történet szerint az építésekor nem számoltak azzal, hogy a szigetnek ez a pontja az idő nagy részében felhőben áll, ezért nem futott fel a hely.

Kilátás az elhagyott szálloda tetejéről Forrás: Harkányi Árpád

Akárhogy is volt, a szállónak nem akadt vevője. Végül az őrzésével is felhagytak, megkezdődtek a rongálások, széthordtak minden mozdíthatót. Állítólag rengeteg helyi család háztartásában még ma is megtalálhatóak a szálloda bútorai. Egy biztos: ha alacsony költségvetésű föld körüli kerékpártúránkon érintettük volna ezt a helyet,

egy éjszakát már csak buliból is valamelyik emeleti szobában sátraztunk volna.

Termálfürdőztünk a tengerben

Az időjárás változékonysága miatt hamar megtanultuk, hogy rugalmasnak kell lennünk, ha nem akarunk fölösleges köröket futni. Szorgalmasan nézegettük a sziget webkameráit, és mindig arra kirándultunk, amerre éppen jó idő volt.

Kilátás a sziget nyugati csücskére. A túloldalon eközben épp szakad az eső Forrás: Harkányi Árpád

Első napunk estéjén az apály ideje egybeesett a naplementével. Ez azért volt jó hír, mert a sziget legnyugatibb csücskében terül el a Piscina naturale di Ferreira nevű strand, ahol egy sziklás kis öbölben a vulkáni tevékenységnek köszönhetően

forró termálvíz ömlik a tengerbe.

Ez pedig csak apálykor élvezhető biztonságosan. A naplementét ugyan nem lehetett a vízből megcsodálni, de a hullámzással mindig változó hőmérsékletű vízben lubickolva ez mit sem zavart minket.

A sziklás kis öbölben forró termálvíz ömlik a tengerbe Forrás: Harkányi Árpád

Amikor egy hullám becsapott az öbölbe, megkapaszkodtunk az erre a célra kifeszített kötelekben, és mellbevágott minket a 17 fokos tengervíz. Aztán a kiáramló víztömeg magával húzta a termálforrás melegét, amely a hátunkat csiklandozta. Az egész olyan volt, mint

egy hullámfürdő és egy termálfürdő keresztezése,

csakhogy ezt a természet maga alkotta, amitől az egész még izgalmasabb volt.

Látványok és ízek nyomában

A következő napokban autós és gyalogos kirándulásokat tettünk. Rengeteg jól kiépített pihenőhely szegélyezi az országutakat, gyönyörű kilátással, és ezek általában nemcsak asztalokkal és székekkel vannak felszerelve, hanem mosdóval és grillezőhelyekkel is. Mi többnyire konkrét túratervvel indultunk el reggel, de egyszer sem bántuk meg, ha spontán módon itt-ott megálltunk körbenézni.

A sziget számos szép pontján találunk ilyen pihenőhelyeket Forrás: Harkányi Árpád

Az előbb linkelt túraútvonal-gyűjteményben nem szerepel a Lagoa do Congro nevű tavacska, pedig igazán érdemes megnézni. A sűrű erdővel borított vulkáni katlanba ereszkedve olyan érzésünk volt, mintha egy elveszett világba csöppentünk volna. Hogy nem mi voltunk a tó első felfedezői, arról csak a félig benőtt ösvény és egy-egy sátorhely nyoma árulkodott. Erről jut eszembe, hogy a sziget fővárosában, Ponta Delgadában van Decathlon sportáruház, de a mai poggyászárakat elnézve azon sem csodálkoznék, ha sátrat is lehetne bérelni a szigeten.

São Miguel gasztrovilágát is igyekeztünk feltérképezni.

A sziget északi oldalán felkerestük Európa egyetlen teaültetvényét. Furnasban megcsodáltuk, hogyan főzik a cozidót a közeli tó melletti hőforrásoknál ásott üregekben. Nagy lábosokba különféle húsokat, kolbászokat és zöldségeket pakolnak, az üreget befedik, majd hat-hét óráig főzik az ételt, amelyet így teljesen átjár a termálvízre emlékeztető íz.

A termálvízben főtt húsok nem, de a serpenyős kalács elnyerte a tetszésünket Forrás: Harkányi Árpád

A termálvízben főtt cozidótól nem voltunk elájulva, pedig nem a turisták által felkapott Tony's Restaurant-ban próbáltuk ki, hanem egy olyan étteremben, ahol csak helyiek ettek. Lehet, hogy épp ez volt a baj? Itt 10 euróba került egy tányér, de annyi étel volt rajta, hogy ketten sem tudtuk az egészet elpusztítani.

Kedvencünk lett viszont a sziget specialitása, a bolo levedo,

vagyis a portugál kenyér. Ezt a vastag, puha, édes kelt tésztát zsír nélkül, serpenyőben sütik aranybarnára, és sajttal árulják a sziget kávézóiban.

Termálvízben, pálmafák alatt

Hogy lemozogjuk ezt a rengeteg ételt, mindennap sokat túráztunk. Az egyik legérdekesebb kirándulás a Janela do Inferno, a Pokol ablaka nevű barlanghoz vezetett az egykori vízvezeték alagútjain és kisebb hidakon át. Másik kedvencünk a Ribeira do Faial da Terra nevű túraútvonal volt. Gyönyörű esőerdőben sétáltunk egy elképesztő vízesésig, hogy aztán egy már-már giccses útvonalon térjünk vissza a faluba.

Gyönyörű esőerdőben sétáltunk az elképesztő vízesésig Forrás: Harkányi Árpád

Ha már ilyen messze elautóztunk, nem hagytuk ki a sziget keleti csücskének tekinthető világítótornyot sem. A partra 35 százalékos lejtő vezetett le, ezért a figyelmeztető táblának engedelmeskedve gyalog ereszkedtünk le a szerpentinen. Egy nagyobb vízesés és néhány part menti házikó is látszott innen.

Nem hagytuk ki a világítótornyot sem a sziget keleti csücskében Forrás: Harkányi Árpád

Az utolsó délutánt a Ribeira Grande és a Lagoa do Fogo közti szerpentin egyik hajtűkanyarjában, a Caldeira Velha termálstrandon töltöttük.

A kéteurós belépő még fürdés nélkül is bőségesen megéri az árát.

A szűk, zöldellő völgy meseszép, és hátul, egy erre kialakított kertben megcsodálhatjuk a sziget endemikus növényfajait is. Persze, ha már itt van az ember, a fürdést sem szabad kihagyni.

35 fokos vízben áztathattuk magunkat méteres páfrányok alatt Forrás: Harkányi Árpád

A nagyobbik medencébe egy vízesésen keresztül ömlik a 25 fokos termálvíz, a kisebbik medencében 35 fokos vízben áztathatjuk magunkat, méteres páfrányok alatt.

Hihetetlen volt, hogy ilyen potom pénzért eljuthattunk erre a paradicsomi helyre.

São Miguel teljesen lenyűgözött minket zöldellő természetével, kedves lakóival és változékony, mégis nagyon kellemes időjárásával. Az árak is pozitív meglepetést okoztak.

Tényleg paradicsomi hely Forrás: Harkányi Árpád

A Casa Cheiba kisbolthálózat a hazainál picit drágább, de a Continente Modelo nevű szupermarketlánc üzleteiben az itthonival közel azonos élelmiszerárakat találtunk. A települések főterein a kisvendéglőkben 5 eurótól (1550 Ft) kapni meleg ételt, a komolyabb éttermekben pedig 10 eurótól (3100 Ft) választhatunk fogásokat.

Szállás terén mi csak az Airbnb-re néztünk rá, ott 3000-4000 forint/fő/éjszaka árért már kisebb apartmant is lehet kapni. Egy szó, mint száz, szívesen visszatérnék ide máskor is. Például amikor búvárszezon van, vagy amikor a sziget egyik jelképe, az óriási kék hortenziabokor virágzik.