Gorsium története az I. század közepén kezdődött. A Sárvíz átkelőhelye fontos stratégiai pontot jelentett a vízi utakat kiválóan használó rómaiaknak, ezért katonai lovastábort építettek a folyó mellé. A lovascsapat feladata az átkelő, valamint a tartomány belső részeinek védelme volt.
Miután a Duna mentén kiépült a limes, az őrtornyokkal és fallal megerősített határvédvonal, a gorsiumi lovascsapatot áthelyezték. A terület azonban tovább fejlődött. Itt jött létre Alsó-Pannónia császárkultuszának szent kerülete.
Felépült Augustus császár temploma, a tartományülés és a császárkultusz több csarnoka, a követek vendégháza, de külön épületet kapott a lakomák színhelye is. A templomok és szentélyek sokasága, a freskókkal díszített polgári lakás mind arról tanúskodnak, hogy
Gorsium nyüzsgő és színes település lehetett.
Egészen a határ menti törzsek támadásáig. Először a római területre áttelepülni kívánó, ám a császár által elutasított markomannok pusztítottak Gorsiumban. A gyújtogatásokat még kiheverte a város, de a szarmata-roxolán rohamot már nem bírta. Az ellenség az épületeket lerombolta, Gorsium elpusztult.
Három évtizeddel később a város romjaiból új épületek emelkedtek. Az újjáépített települést Herculiának nevezték el, jelentősége ekkoriban sem csökkent. Palota, laktanya, bazilika épült, feltöltötték a kelet-nyugati irányú főutcát, a Decumanus Maximust, amelyre egy másik, észak-déli irányú utcát is nyitottak.
A második fénykort sajnos második bukás követte.
A közbiztonság romlása a város hanyatlásához vezetett,
már csak a falakon belül építkeztek az emberek, de a zsúfoltság miatt süllyedt az épületek színvonala. Az elhagyott villák helyén temetők jöttek létre. Az utolsó emlékek a középkorból származnak, ebből az időszakból egy templom romjaira bukkantak az ásatások során.
Miért tartottam fontosnak, hogy a történelmi áttekintéssel kezdjem a bemutatást? Nos, a romok közé érve hamar el lehet felejteni a jelent. Ahogy sétáltam Gorsium felé az ásatásokról származó kőemlékek között,
igazi időutazásban volt részem.
Ráadásul tökéletes kora tavaszi időt fogtam ki, így még a fények és árnyékok játékában is gyönyörködhettem. Mivel az információs tábláknál feltankoltam a város alaprajzának adataival, és megismertem az épületek funkcióit, szinte otthonosan mozogtam a romok között.
A talpam alatt csikorgó kavicsokon csaknem kétezer éve római saruk verték fel a port, a decumanus maximus oszlopfői hihetetlen hangulatot kölcsönöztek a sétának. A romok között járva
rádöbbentem a római mesterek, a római építészek hihetetlen fejlettségére,
ötleteik forradalmiságára, kéznyomaik örökkévalóságára.
A rómaiaknál már volt padlófűtés. Kétezer évvel ezelőtt már csatornáztak, a vizet ólomvezetékeken szállították. Az ólomvezetékeket az ásatások során sikerült feltárni, így meg is nézhettem őket. Az épületek mérete és logikai elrendezése is a szakértelmüket dicséri.
Az egyik legfontosabb újdonság, hogy tavaly óta egy óriási, rekonstruált, korabeli falat is megmászhatunk Gorsium területén.
Érdemes felmenni a tíz méter magas falra,
mert a tetejéről az egész parkot beláthatjuk. Fentről még jobban elkülönülnek a vörös kaviccsal szórt, egykor fedett, illetve a fehérrel szórt, nyílt területek. A műemlékvédelem miatt két különleges üvegépületet is láthatunk, amelyeket a 2-3. századi római házak mintájára alakítottak ki.
Az egyik az úgynevezett freskós ház falfestményeit védi az időjárástól, míg a másik a lakomatermet mutatja be – a polcokon az ásatások során előkerült edényeket és kellékeket is szemügyre vehetjük.
A fal túloldalán egy másik világba csöppentem. A szabadtéri színháznak még üresen is sajátos hangulata van.
A színdarabok hátteréül a tíz méter magas fal szolgál,
körös-körül pedig csak a természet. Szívesen megnéznék itt egy előadást.
Sétámat folytatva egy füvészkertbe jutottam, ahol korabeli, de ma is elterjedt növények között bandukolhattam. Hamarosan ciprusok és fenyők sorakoztak, alattuk rajzolódott ki a régi temető.
A régi szegények állítólag itt éltek a sírok között, földbe ásott lyukakban,
hogy közel legyenek a szeretteikhez.
Egy padon ülve hallgattam, ahogy a feltámadó szél a fák lombjai között fütyült. Egész Gorsium nyugalmat árasztott, nem csoda, hogy az újranyitás évében közel húszezer látogató volt kíváncsi rá.
A Közép-dunántúli Operatív Program pályázatán elért siker láthatóan jól jött az 1962 óta működő Gorsium Régészeti Parknak. Minőségi és érdekes újításokat hoztak létre, a látogatóközpont, a római kori mintára készült épület, amelyben a feltárások során megtalált kőemlékek kiállítása látható, vagy a már említett falkilátó mind-mind érdekesebbé és vonzóbbá tették a helyszínt.
Másfél-két órára még a történelem iránt kevésbé érdeklődőket is lekötheti Gorsium, ha pedig tényleg szeretnénk a hely hangulatát és történetét megismerni, egy egész napot is könnyedén el lehet itt tölteni. Én, Robertus, csak ajánlani tudom ezt az újabb magyarországi csodát. Főleg március végétől, április elejétől, amikor megérkezik az első időszakos kiállítás, valamint az összes téliesített épület is látogathatóvá válik.