Megtudtuk, miért lopta el Kottanerné a Szent Koronát

Vágólapra másolva!

Korábban Szárligettől Kőhányásig jártuk be a Vértest várak és romok után kutatva, ezúttal pedig az Oroszlánkőtől a Vértes legjobb állapotban lévő erősségéig, Csókakő büszkeségéig vezetett az utunk. Várak és romok a Vértesben, második rész.

Lánczi Péter,

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

Magyarország Oroszlánkő Vértesszentkereszt Csókakő utazás Csáki vár Vértes tematikus túra várromok Gerencsérvár túrázás

Kőhányási pihenőnk után nyugat felé, a kék jelzésen folytattuk romkereső túránkat. Változatos terepen kanyarogtunk alig több mint három kilométert, majd elértük a vár jelzését, amelyen felkapaszkodva megtaláltuk a Csáki várromot vagy más néven az Oroszlánkövet.

Egykor a várat és környékét a Szapáry família uralta. A rege szerint a család feje, Szapáry Péter a török elleni küzdelemben hősként harcolt, többször is megsebesült, majd négy évig raboskodott az érdi Hamza bég, majd a budai basa fogságában. Szörnyű kínzásokat kellett kiállnia, amíg Lotaringiai Károly, a keresztény seregek fővezére vissza nem foglalta Budát. Szapáryt kiszabadították, majd kezére adták egykori fogva tartóját, Hamza béget.

A hős Szapáry megbocsátott egykori kínzójának, és szabadon engedte, de mielőtt még nagylelkűségének híre elérte volna a béget, ő Szapáry bosszújától tartva halálos mérget vett be. A legenda szerint Hamza bég utolsó órájában – megrendülve a keresztényi nagylelkűségtől – maga is keresztény hitre tért, és a Szapáry ellen elkövetett szörnyű tettei miatt bűnbocsánatért fohászkodott.

Csáki várrom (Oroszlánkő)

A Vértes közepén, az erdő csendjében áll az alapjáig lepusztult Csáki vár. Nevét először 1383-ban Oroszlankew formában említik. Az elnevezés a Csákok címerállatától, az ágaskodó oroszlántól ered. Valamikor település is volt itt, ennek lakóit védte az 5-7 méteres falaival nem túl nagynak számító erősség.

Székesfehérvár elfoglalása után (1543) a török seregek felégették a várat és környékét. Később a romjait a környék más váraihoz hasonlóan széthordták. A vár nevét és a Csákok címerét még ma is őrzi a közeli Oroszlány település.

Még egy darabig a kéken folytattuk utunkat, aztán a kék négyzet jelzést követtük Mindszentpusztáig, majd onnan murvás úton haladtunk tovább a Szentgyörgyvári erdészházig. Bár a térkép itt nem jelöl romot, az erdészház neve gyanúra adott okot.

Útikalauzunk az egykori vár helyét a közeli Templom-dombon jelölte.

Sem út, sem ösvény nem vezetett fel a pár méter magas földnyelvre, de belevágtunk a kutatásba. Negyedóra is beletelt, mire megtaláltuk a sűrű csalánosban az alig felismerhető falmaradványokat.

Szentgyörgyvár

Nem sokat tudunk az egykor a Templom-dombon álló erősségről. A vár első említése 1389-ből származik. 1462-ben Zentgourgh néven, 1663-ban már Szentgyörgyvárként szerepel. 1671-ben Nádasdy Ferenc birtoka volt, és 1901-ben még várromként lajstromozta a Műemlékek Országos Bizottsága. Mára jóformán eltűntek a feltehetően nyolcszor nyolc méteres épület falai, már a turistatérképek sem jelölik a romot.

Ezután a zöld jelzésen folytattuk utunkat Gerencsérvár felé, amelytől kicsit többet reméltünk, de csalódnunk kellett. A vár romjai jobban le voltak pusztulva, mint gondoltuk, ráadásul

a természet azt a keveset is elkezdte visszafoglalni, ami megmaradt belőle.

A leírás alapján próbáltuk elképzelni a vár egykori két- vagy háromemeletes, 9 méter széles és 13 méter hosszú épületét. Nem is gondolnánk, hogy a mára csak sziklákra emlékeztető, habarcsos kőkupacok között az 1440-ban ellopott Szent Korona is megfordult.

A történet az alig másfél évig uralkodó Albert király 1439. október 17-ei halálával kezdődött. A terhes özvegy, Luxemburgi Erzsébet magyar királyné születendő fia számára akarta biztosítani a trónt, amelyet időközben a magyar rendek III. Ulászló lengyel királynak ajánlották fel. A királyné ezért komornáját, Kottaner Jánosnét bízta meg azzal, hogy lopja el a koronát Visegrád várából.

A komorna az emlékirataiban részletesen beszámolt a korona kicsempészésének veszélyes történetéről. Az ereklyével Erzsébet királyné Komáromba távozott, ahol 1440. február 22-én megszületett a későbbi V. László magyar király. Két hónap sem telt el, és Székesfehérvárra indultak, hogy megkoronázzák az ifjút. Útjuk során

a náluk lévő Szent Koronával megszálltak a Gerencsérvárban is,

amiről így emlékezik vissza Kottanerné: „Itt nagyon rideg szállásunk volt, szívesen ettünk volna, de nem sokat találtunk.”

Gerencsérvár

1231-ben Csák Miklós végrendeletében már említi a várat, amelyet akkor Wdvorhelnek hívtak. Miután a Csákoktól királyi kézre került, neve idővel Gerencsérvárrá alakult, talán a környékre települt gerencsérek (fazekasok) miatt. A vár I. Lajos király kedvelt vadászháza volt, amelyhez egykor halastó is tartozott.

A vár feltehetőleg Székesfehérvár, majd Csókakő várának elfoglalása (1544) után pusztult el. Két-három méter magas romjai és a vizesárok nyomai ma is láthatók. 2008-ban végezték az első régészeti feltárásokat. Edények töredékei, fejszék, sarkantyúk, díszített kések, pénzérmék kerültek elő, és több díszes kialakítású, gótikus kályhaszemet is találtak.

Mielőtt délnek vettük volna az irányt, a zöld rom jelzés aszfaltútján ellátogatunk a Vértesszentkereszti kolostorromhoz. Ne csodálkozzon a látogató, ha a kolostor és a templom látványa helyett kerítésbe és az itt lakó „csőszbe” botlik.

Az igen jelentős romot körbejárni, de még rendesen lefotózni sem lehet

a kerítéstől és a sűrű növényzettől. Számunkra érthetetlen, hogy a hosszú évek óta elzárt területet – ahol nem mellesleg egy magánház is áll – miért csak külön engedéllyel lehet látogatni. Erre a tényre a mogorva „csősz” nyomatékosan hívta fel a figyelmünket.

Vértesszentkereszti kolostorrom

Feltehetőleg a 13. század elején a Csák nemzetségbeli Ugrin és rokona, Miklós építették a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomot és kolostort. Nem kétséges, hogy hazánk egyik legjelentősebb kolostorromjáról van szó, amelynek falai romosak ugyan, de még mindig magasan emelkednek. A kolostort sánc és árok övezte, és először bencés, később Domonkos-rendi szerzetesek lakták.

A környéket 1543-ban elfoglaló törökök elől a szerzetesek elmenekültek. A kolostort a török felgyújtotta, és már később sem építették újjá. Köveit építkezésekre hordták el, a díszes, faragott részleteket pedig az Esterházy család tatai angolkertjében álló műromba foglalták bele.

1940-ben volt a terület első régészeti feltárása, az első renoválási munkákat a 80-as években végezték. A régészeti leletanyag legszebb faragott köveit a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításán csodálhatjuk meg. Napjainkban a Vértesszentkereszti kolostorromot csak engedéllyel lehet látogatni.

Visszafordultunk a zöld rom jelzésen, utána Gerencsérvártól a piros sávot követve visszatértünk a Szentgyörgyvári erdészházhoz, ahonnan a zöldön, majd megint az országos kéken ereszkedünk le tematikus túránk utolsó célpontjához. Csókakő várát már messziről beazonosíthattuk megújult fehér tornyairól. Valószínűleg

nem a legszebb, de kétségtelenül a Vértes legjobb állapotban lévő vára.

Korábbi célpontjainkhoz képest itt több látnivalót tartogattak a renovált falak, és a környékre is pompás kilátás nyílt.

A Szentgyörgyvári erdészház Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Magyarország lovagvárai című művében Mikszáth Kálmán is feldolgozta Csókakő várának egyik regéjét. Zsigmond király korában játszódik a történet, amelyben két asszony, Éva és Kata vonult hadba a török ellen gyáva férjeik, a Berkészi fivérek helyett. Az asszonyok vitézül helytálltak, ezért senkinek sem tűnt fel, hogy a páncélzat nem férfiakat rejt.

A szóbeszéd eljutott a királyhoz is, miszerint Berkészi Balázs és Berkészi István otthon rejtőzködnek a harc idején. Az uralkodó maga elé rendelte a két „lovagot”, és megparancsolta, hogy fedjék fel magukat. A sisakot levéve

nem kis meglepetést okoztak az asszonyok,

akik azonnal kegyelemért kezdtek könyörögni férjeik számára. A csodálkozó király a következőket mondotta: „Amely országban ennyi bátorság van a női szívekben, ott fölösleges büntetéseket szabni a gyávaságra.”

Ahogy az egy mondában lenni szokott, az uralkodó Csókakő várát és uradalmát a vitéz asszonyoknak adományozta, és elrendelte, hogy emlékükre utódaik az Éva és a Kata nevet használják családnévként, a szégyenletes Berkészi név pedig örökre elenyésszen.

Csókakő vára

A környező várakkal ellentétben a csókakői történetéről sokkal többet tudunk. A vár elnevezésének Nácz József (a Vértes vidékének tudós kutatója) szerint nincs köze a madárhoz. A Csóka név az István egyik korabeli, becéző formája. Ez a Csóka nevű személy talán a Csák nemzetség tagjaként a vár építtetője lehetett valamikor az 13. században.

Az első írásos emlék 1299-ből származik. A Csákok után királyi vár lett, majd többek között a Rozgonyi család, Corvin János és Bakócz Tamás birtokolta. A török 1544-ben harc nélkül foglalta el, majd 1598-ig megszállva tartotta. 1598-tól 1602-ig visszafoglaltuk, de véglegesen csak 1686-ban, Buda visszavétele után került magyar kézre.

Ezt követően az erősség már csak törökök börtöneként szolgált, majd lassú romlásnak indult. Köveit az 1800-as években a helyiek építkezésekre hordták szét. Rómer Flóris – a magyar régészet úttörője – már 1850-ben feljegyzéseket készített Csókakőről, de a vár átfogó régészeti feltárása és renoválása csak az elmúlt két évtizedben kezdődött meg, és azóta is folyamatosan zajlik.

Túránk megkoronázása volt Csókakő vára. Itt már nem kellett a képzeletünkkel falakat emelni. Elég volt körbetekinteni, és a történelem magától megelevenedett a teljesen helyreállított felvonótoronyban vagy a várkápolnában. Hosszú utunk végén fáradtan összegeztük élményeinket: sok éve túrázunk, de ha adott tematikát követünk, még az ismerős környéken is új dolgokat fedezhetünk fel és szélesíthetjük ismereteinket.