Két nap alatt teszteltük a Bécs-Budapest bicikliútvonalat

Az ártéri erdőben kanyargó szakasz

Bécs pont olyan távolságra van Budapesttől, mint Budapest Bécstől. Mégse mindegy, melyiket választjuk kiindulópontnak, ha a nyugati széllel is számolunk. Márpedig megéri számolni vele. Az út elég hosszú ahhoz, hogy a profikon kívül senki se tervezze egynaposra a bringázást az EuroVelo 6 kerékpárútnak ezen a szakaszán.

A Bécs Hauptbahnhof-Clark Ádám tér távolság számunkra 348 kilométer volt, ebből le lehet vonni körülbelül 20 kilométert, mivel győri szállásunk egy kis kitérőt jelentett az EuroVelo 6 (EV6) útvonalához képest. A kétnapos túrába a tekerésen és a 15-20 kilométerenkénti pihenőkön kívül nem nagyon fért bele semmi. Ha valaki a tájon és az út menti büféken kívül másra is kíváncsi, akkor legalább három nappal számoljon.

Szánjunk erre a távra két-három napot Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

Pucér görkorizók között

A bécsi induláshoz ajánlatos ottani szállást keresni, a költségvetésnek ez a legnagyobb tétele, de akár a főpályaudvar környékén is találunk megfelelőt. Ha vonattal utazunk az osztrák fővárosba, akkor ez praktikus megoldás lehet. A www.wien.gv.at honlapon a Wiener Radverkehrsnetz térképén tudjuk megtervezni, hogy jutunk el a szállásunkról az EV6-ra.

Bécs kerékpárút-hálózata Budapestével összehasonlítva sokkal sűrűbb, de nem ez a fő különbség. Bár itt sincs mindenhol kerékpárút, viszont ahol van, ott sokkal jobban

el van szeparálva az autó-, sőt a gyalogosforgalomtól is, és nagyon jó minőségű.

Nincs kóbor csatornafedél, nincs megsüllyedt járdaszegély, ezért ha a forgalom engedi, mindenki annyival megy, amennyivel bír.

Nincs kóbor csatornafedél, nincs megsüllyedt járdaszegély Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

A Praterbrückénél értük el az Atlanti-óceán melletti Nantes-ból induló, a németországi Tuttlingentől a Duna mentén haladó, a Duna-deltát is érintő, Constanțáig tartó EV6-ot. Jelzett utunk a gátkoronán halad kilométereken keresztül, és egy FKK (nudista) partszakaszt is keresztez, úgyhogy nyári napokon

arra készüljünk, hogy pucéran görkorcsolyázó emberekkel találkozhatunk.

A Neue Donau – a Dunával párhuzamosan futó mesterséges vízfolyás – gátjáról az ÖMV szénhidrogén-tárolói előtt egy időre le kell térni balra. Az út itt a gáztartályok között visz, meglehetősen gyér forgalmú, jobbára tartálykocsik által használt közúton. A telep után lépünk az Nationalpark Donau-Auen területére, ismét a gátra.

Függesztett kerékpárhíd a Praterbrücke alatt Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

A szlovák utak is profik

A Bad Deutsch-Altenburg-i hídig az útvonal nem túl izgalmas, de szép holtágakat láthatunk mindkét oldalon gémekkel és hattyúkkal. Több mint 30 kilométeren keresztül egy majdnem egyenes gáton kell tekerni. Pihenők vannak, de nem fedettek,

hütte pedig csak kettő működik az út mentén.

Az egyiket Schönau an der Donaunál találjuk, ahol egy zsilip miatt le kell menni a gátról balra, egy kis hídon. Ki van téve tábla, de ha túlmegyünk, az sem nagy baj, mert néhány száz méter után egyértelműen kiderül, hogy elvétettük az utat.

A másik hely, ahol ehetünk is, másfél kilométernyire van a Bad Deutsch-Altenburg-i hídtól. Míg a schönaui inkább kioszk, az utóbbi étterem, ahol a mandulás, baracklekváros piskótát feltétlenül érdemes megkóstolni. A gáton biciklizés egyrészt jó, mert a vízügy karbantartja az utat Magyarországon is, viszont semmi nem véd a naptól, esőtől, széltől. A hátszél persze jól jön, a szembejövőkkel pedig mélységesen együtt érzünk.

Stopfenreuthnál, távolban a BDA híd Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

A hídtól inkább a Wien-Bratislava Radweg táblákat érdemes figyelni, semmint az EV6-ost. Az előbbi sűrűn kihelyezett, és elvéthetetlenül jelöli a forgalmas közúthoz képest kacskaringós utat. Az út innentől izgalmasabb, néhol közvetlenül a folyó mellett visz, néhol mezőgazdasági területen, de minden irányban szép a panoráma. Hainburgnál pedig az impozáns vár magasodik a jobbunkon.

Az utolsó osztrák falu, Wolfsthal után a főút mellett tekerhetünk Pozsonyig.

Szlovákiába érve az út minőségében nincs változás.

Szlovák barátaink profik, na. A határ után egy 90-es években berendezett vasfüggönymúzeumot találunk a bal oldalon. A lepukkant szovjet technikai relikviákat eltakarították, a betonerőd környéke harckocsiakadályokkal és szögesdróttal díszített, gondozott parkká vált.

Jobbunkon feltűnik Hainburg vára Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

Menő betonkocka kocsma

A Most Lafranconi autópályahíd után érünk be Pozsonyba, annak is a Petržalka (Pozsonyligetfalu) részébe. Pozsonyligetfalu kis halászfalu volt Pozsonnyal szemben, a város életében nagyjából olyan szerepet töltött be, mint Budapesten a Római-part – csónakházakkal, vendéglőkkel teli városi pihenőhely volt –, míg a 70-es években fel nem húzták a több tízezer embernek otthont adó Petržalka lakótelepet.

Hasonlóan rossz híre volt a 90-es években, mint nálunk a Havanna-lakótelepnek

– hasonlóan alaptalanul. Ma inkább lakópark, semmint lakótelep. A Szlovák Nemzeti Felkelés hídja (Most SNP) előtt viszont van egy pihenő közvetlenül a kerékpárút mellett, amelyet nagyon ajánlok. Hogy ki és miért álmodott betonkockát a pozsonyi várral szemben, rejtély, de mára pazar panorámával bíró Duna-parti kocsma és terasz lett belőle.

A távolban már Pozsony látszik Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

Továbbhaladva a nemrégiben teljesen átépített Starý most (Öreg híd) előtt balra kell térni, hogy átmenjünk a híd alatt. Itt tábla még nincs, de valószínűleg ez változni fog, az építkezés utáni tájrendezés még nincs befejezve. Pozsonyt gyakorlatilag a Pristavný most (Kikötői híd) zárja le. Utána rögtön van egy pihenő és hostinec (kocsma).

A gáton gyakran találkozhatunk futókkal, kocogókkal, de

az út olyan széles, hogy még a lovasoknak is lehetne külön sáv.

Lassan odaérünk a víztározóhoz, amelyet a hosszú, nyílegyenes üzemvízcsatorna köt össze a bősi erőművel. A fák között egyre nagyobb vízfelületeket láthatunk. Az egyetlen autóút az országhatárig Dunacsúnynál (Čúnovo) van, ahol a hostinecnél lehet megtanácskozni, hogy merre tovább.

Aki gyorsan akar Győrbe érni, és bírja a napot, az az eddig megszokott útminőségen száguldhat végig az üzemvízcsatorna gátján (keresztforgalom csak a doborgazi kompnál), majd egy kicsit rosszabb minőségű úton haladhat Bőstől a medvei hídig. Ott egy jobbossal fel a hídra, vissza Magyarországra, és már Győrben is van.

Újra itthon Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

Organikus kerékpárút-építészet

Aki viszont a romantikát, a magyar organikus kerékpárút-építészetet (gyökerek hurkái, fűcsomók dudorai vagy egyszerűen csak hőtágulásos repedések, döccenők) és általában a küzdelmet szereti, az menjen tovább az EV6-on. Hostinecünktől néhány száz méterre van a határ, ahol búcsút intünk a gátnak.

A faluban már két lakóparkot is felhúztak a kiköltöző pozsonyiaknak.

Rajka Pozsony agglomerációjává kezd válni, ami teljesen rendben van, így lenne akkor is, ha 1919-ben másképp alakulnak a dolgok.

A rajkai szlovák lakópark Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

Rajka után még gyér a forgalom, az út is jó, mezőgazdasági területen haladunk, így innentől számíthatunk traktorokra, kombájnokra is. Ha háromnaposra tervezzük az utat, akkor érdemes a Felső-Szigetközben megszállni. Dunakilitiben az EV6 a templom előtt balra folytatódik, a tábla nehezen vehető észre. Jobbra sincs nagy gond, kis kerülő, viszont útba esik Mosonmagyaróvár szépen felújított belvárossal és jó kerékpárutakkal, majd vissza a Szigetközbe, szintén jó minőségű kerékpárúton Halásziba.

Szigetköz Halászi előtt Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

Két sarokkal a templom után lehet letérni a dunakiliti duzzasztógát felé, amely a „vizes kollégák” paradicsoma. Itt is és Doborgazszigeten is lehet fürdeni természetes vízben, ami nem utolsó élmény az elgyötört ülepnek, noha a gyötrelem vége még odébb van.

Az út országúton halad, a forgalom minden falu után erősebb, de nem vészes, az útminőség is jó. Halászitól kezdődik a magyar organikus kerékpárút-építészet egyik ékköve, a szigetközi. Azt viszont a javára kell írni, hogy tart valahonnan valahová.

Zátonyi-Duna, Doborgazsziget Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

A magyaróvári vártól a győri Káptalandombig el lehet jutni kerékpárúton, és nincs közben több száz méteres szakasz, ahol négy-öt közlekedési szabályt megszegve, alapos helyismerettel rendelkezve lehet megtalálni a folytatást. A Mosonmagyaróvár-Halászi szakasz újabb építésű, kerékpáros-pihenőkkel, a Halászi-Győr régebbi, random döccenőkkel.

Haladni azért lehet rajta, bár meglepetés mindig érhet:

a rosszul rögzített táskámat egy hídon elhagytam, annyira hólyagos volt az aszfalt. Az Alsó-Szigetközben a falvak szinte összeérnek, helyi kerékpárforgalom is van, ami annyiban érdekes, hogy gyerekek is bicikliznek nagyobb számban.

Izgalmas a terep Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

A romantika kettesbe kapcsol

Győrben a kerékpárút-hálózat nagyon jó, bár itt-ott elfogy, aztán majd folytatódik, de logikus, és nem lehet eltévedni. Az EV6 a Tatai úton hagyja el a várost autóúton. Itt van egy kis dilemma. Az EV6 Győrszentiván felé tesz egy kerülőt, és közforgalmú úton ugyan, de víkendházak között és egy kis erdőn keresztül visz, míg ha továbbmegyünk a Tatai úton, akkor nagyobb forgalomban, de rövidebb úton érünk Bőnybe. Gyorsítsunk. Győr után találkozunk először a kerékpáros turizmus nagy barátjával, az emelkedővel. Nincs nagy szintkülönbség, de váltogatni kell.

Bábolnánál utunk északra fordul Ács felé. Itt akkora ellenszelet fogtunk ki, hogy az egyetlen komolyabb lejtőn is hajtani kellett. Az M1-es hídja után az út minősége rosszabb, a jól működő mezőgazdaság miatt a helyi tehergépkocsi-forgalom erősebb. Ács után a romantika kettesbe kapcsol. Egy mellékutca végétől földúton folytatódik. Eredetileg régi makadámút lehetett, a romantikát azonban nem ez adja, hanem a lakossági sittelhelyezés. (Lapátoljad, Józsikám, nem jár erre úgyse senki.)

Igazi küllő- és felnigyilkos beton- és tégladarabokon döccenhetünk,

pedig az erdő szép lenne, és napsütéses időben kellemesen hűvös. A sittes földút elhanyagolt aszfaltozott útra vált, ez még az előbbinél is rosszabb, viszont rövid. (Ha javasolhatom, Ácstól az 1-es út jobb és gyorsabb.) Az új komáromi ipari parkhoz lyukadunk ki. Az EV6 keresztezi az 1-es utat, és a Komáromhoz kapcsolt Koppánymonostorba visz.

Koppánymonostortól jó minőségű kerékpárút van Komáromon keresztül. Az 1-es út mellé a Monostori-erődnél (Fort Sandberg) érkezik. Érdemes megállni, nem véletlen, hogy annyi filmest, képzőművészt megihletett az igazából feladatát sosem betöltő erődmonstrum. Eredetileg a Komáromi Erődrendszert Bécs dunai védelmére tervezték, a párja a kevésbé grandiózus linzi.

A komáromi erőd Forrás: Turista Magazin archív

Az első háborúban Bécset semmi nem fenyegette, a másodikban pedig a budai Citadellához hasonlóan a komáromi erődnek sem vette hasznát senki. Utána is csak az a baljós szerepe volt, hogy a szovjetek annyi fegyvert, lőszert halmoztak fel benne, hogy NATO-célpont lett.

De legalább szépül a panoráma

Komáromban az út bal oldalán vezet a kerékpárút, az autóúton is van felfestett kerékpársáv. A hosszú szakaszon nem mindig érdemes a kerékpárútra felmenni, az utolsó ház után azonban igen. A kerékpárút az almásfüzitői timföldgyár hajdani bejáratáig tart. Kuriózuma: külön sorompó a kerékpárúton. A timföldgyári lakótelepig jó az út, utána viszont egy régi, betonlapos utat aszfaltoztak le. Lehet, hogy valamikor jó volt az illesztés, de ma már annál rosszabb.

A párhuzamos 1-es úton nem lehet kerékpározni, de érdemes.

A volt timföldgyár bejáratától már legálisan lehet bringázni az 1-esen. Mióta elkallódott a közép-dunántúli iparvidék, a helyi teherforgalom megszűnt. Füzitő után az EV6 a 10-es útra tér rá. Süttőig kerékpárút nincs, forgalom van, de eddigre már nem foglalkozik vele az ember.

Süttőtől változó minőségű kerékpárúton jutunk el Nyergesújfaluig, ahol viszont most épül az ország talán legjobb kerékpárútszakasza. Az út szintben találkozik az autóúttal, egy centinél kisebb útpadkával. Tiszta Bécs. Nyergesújfalu után a 117-es út elágazásáig (divatos, bogánccsal benőtt turisztikai desztináció) jó minőségű a kerékpárút. A vidék viszont egyre szebb, jobbról még a Gete látható a festői dorogi hulladékégetővel, de előttünk már a Pilis hegyei magasodnak, és néha a fák között már az esztergomi bazilika kupolája is előbukkan.

Esztergom látványa lenyűgöző Forrás: Turista Magazin/Shutterstock

Hogy rá tudjunk kanyarodni a 11-esre, az útelágazás előtt 100 méterrel ki kell menni a közútra. Igen, innen Esztergomon keresztül Dunabogdányig nincs kerékpárút, van viszont egész héten át tartó forgalom. Esztergomban a körforgalomból a Párkány, Duna-korzó kijáratnál érdemes lehajtani, ez kivisz a Duna-partra, és a bazilika alatt Szentgyörgypuszta városrészen keresztül kikerülhetjük a székesegyház másik oldalán lévő emelkedőt. Újabb dilemma következik, ugyanis

az EV6 a szobi révnél átmegy a folyó bal partjára, és ott kerékpárúton halad jó darabon,

majd Vácnál komppal át a Szentendrei-szigetre, és Tahitótfalunál vissza a 11-esre.

Háromnapos túránál érdemes követni az EV6-ot, de kétnaposba nem fér bele a két komp és a kitérő. Gyorsítottunk. Az út amúgy gyönyörű, a Visegrádi-szoroson keresztül, nem lehet megunni, akárhányszor jár arra valaki. Érdemes megpihenni a dömösi kikötőben, ott a legkeskenyebb a Duna, ott jön legközelebb a Börzsöny. Hamarosan feltűnik a visegrádi Fellegvár.

Ritka szép látvány Forrás: Turista Magazin archív

Dunabogdányon egy néhány éve átadott kerékpárút vezet keresztül, egy szakaszon azonban a szabadstrandon át visz. Tényleg érdemes lassítani, a víz és a föveny balra, a büfé pedig jobbra van. A bogdányi kerékpárúttól egy harminccentis, felnigyilkos döccenővel búcsúzunk, eddig tartott a beton, erre tényleg oda kell figyelni.

Tahitótfaluban vissza a 11-esre, a híd után már szinte folyamatos kocsioszlop előz bennünket. Szerencsére néhány kilométer után a volt leányfalui kempingtől kerékpárút vezet Budapestre.

A rév Leányfalun Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

Minden jó, ha a vége rossz

Aki itt azt képzeli, hogy hátradőlhet, mert innen már csak a galériaerdő adta hűs szellő és a falevelek fényjátéka kíséri a világörökségi diplomás budai panorámáig, téved. Leányfalu még hagyján, bár itt kutyasétáltatók, „motorikázós” gyerekek színesítik a palettát, de ez normális. A szigetmonostori komptól, vagy Határcsárdától azonban olyan ordenáré minőségű szakasz van, hogy

aki félti a biciklijét, az menjen fel a 11-esre,

majd a Pap-szigetnél jöjjön vissza a kerékpárútra.

Szentendre belvárosában a kerékpárutat eredetileg levitték közvetlenül a Duna-partra, azonban azt annyira birtokba vették a gyalogosok, hogy végül a kerékpárosokat tiltották ki onnan. Így az egyébként átmenő forgalomtól mentes Duna-korzón haladhatunk át a belvároson. Már ha nem akarunk megállni. Ahogy Esztergom is, Szentendre is megér egy pihenőt.

Szentendre is megér egy pihenőt Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

A Bükkös-patak után 2008-ban átadott, jó kerékpárút vezet ki, bár gyökerek már itt is vannak. A Derán viszont nincs híd, ezért a régi országút hídjáig kell kerülni. A hídig nincs baj, utána viszont az Ácsnál megtapasztaltakkal találkozunk. Földúttal – sitt nélkül ugyan – és minősíthetetlen aszfaltúttal. Ez az egész út legrosszabb szakasza. A Dera hídjától van egy másik kerékpárút, Champs-Élysées a Duna-partihoz képest, és a Pünkösdfürdő utcai zebrához vezet. (Jobbra fordulni, és végig ki a Pünkösdfürdő utcán a Dunához, tábla nincs.)

Ha a Duna-parton kínlódunk, akkor viszont cserébe kapunk is valamit. Ahogy a Szentendre külterületén vezető út a

Bécs–Budapest-kerékpárút legrosszabb minőségű szakasza díját nyerhetné el,

úgy az ártéri erdőben kanyargó rész a legizgalmasabb szakasz díjára pályázhatna. A Lupa-szigettől az út szép, bár nem mentes az organikus kerékpárút-építészettől.

Különösen a Római-parti szakaszon érdemes figyelni, bár ott amúgy sem lehet gyorsan menni a gyalogosoktól, legfeljebb kora reggel. Aki haladni akar, annak javaslom, hogy a Pünkösdfürdő utcától (a strandról felismerhető) menjen át a Királyok útjára, ott széles, felfestett kerékpársávon tekerhet kilométereken keresztül.

Az ártéri erdőben kanyargó szakasz Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

Bécset igazából elkerüli az EV6, legalábbis a város szélén megy el, Budapesten viszont keresztülmegy, így túránkat az Eurovelo 6 legbizarrabb szakaszával zárhatjuk – mármint eddig, a Balkánon ezen is túl tudnak tenni – a Vám utca-Clark Ádám tér közötti távval. Hogy az milyen? Rengeteg gyalogos és rengeteg bicikli egy keskeny járdán.

Az EuroVelo 6 Bécstől Budapestig tartó szakasza Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

Forrás: Turista Magazin