Kulangjü egy kis sziget a délkelet-kínai Hsziamen város partjától nem messze, alig 5 perces kompútra tőle. A maga 3,5 milliós lakosságával Hsziamen – amely maga is egy szigeten fekszik - nem számít igazán nagyvárosnak Kínában, a mindössze két négyzetkilométeres Kulangjü azonban így is nagy kontrasztot nyújt a közeli felhőkarcolók látványához képest.
A szubtrópusi éghajlatú Kulangjün eleve több a zöld terület, mint a szomszédos városban. Az épületek itt több száz évesek, és emberi léptékűek. Az igazi kuriózum azonban az, hogy
a kis szigeten nemcsak az autóforgalmat tiltották be, hanem a bicikliket is,
és csak néhány elektromos járműnek engedélyezik a közlekedést.
A különleges környezet rengeteg turistát vonz. Talán nem is gondolnánk, de Kulangjü Kína egyik leglátogatottabb látványossága.
Évente 10 millió turista keresi fel, miközben mindössze 20 ezer állandó lakosa van.
Nem véletlen tehát, hogy az UNESCO a napokban – több más jelölthöz hasonlóan – felvette a szigetet a világörökségi helyszínek közé.
A különleges utcaképet az magyarázza, hogy egykor Kulangjü – Sanghajjal egyetemben – különleges nemzetközi státuszt élvezett, és sok európai élt itt, akiknek kéznyomát számos épületen látni lehet. Sanghajhoz hasonlóan itt is a britek játszották a főszerepet, ami a viktoriánus stílusú házakon is tetten érhető.
A sziget azonban nemcsak épületei miatt közkedvelt.
Van egy remek homokos strandja is például,
látványos útjai és kertjei, és itt található Kína egyetlen zongoramúzeuma. Utóbbi nem véletlen, hiszen rengeteg híres zenész származik a szigetről, saját koncertterme is van, így Kulangjüt a zene szigetének vagy zongoraszigetnek is szokták nevezni.