A magyar kikerics a harmincnál idősebb korosztály számára a kétforintos érme hátlaprajzolatáról lehet ismerős. E látszólag igénytelen növény egyedüli lelőhelye a Nagyharsány és Villány között magányosan elterülő Szársomlyó (Harsány-hegy).
A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI) szerdától vasárnapig minden nap 10 órai kezdettel vezetett túrát indít az öt kilométer hosszú, többnyire köves-sziklás tanösvényen, amely fokozottan védett természeti területen vezet, és ezért nem szabad letérni a kitaposott ösvényről. Érdekes módon egy felhagyott kőbánya teraszán van a találkozó, amely egyben szoborkiállítással lepi meg a túrázót.
A Nagyharsányi Szoborpark 1967-ben létesült,
amikor felavatták az alkotóházat, amelyben (illetve körülötte, a szabad ég alatt) fiatal szobrászművészek kaptak lehetőséget az alkotásra. A műhelybérlet csak azt kötötte ki, hogy távozáskor legalább egy művet a szoborparknak kell adományozni. Az évtizedek során a telepet számos külföldi kőfaragó művész is látogatta.
A ma már műemléki védettségű szabadtéri kiállítótérben közel 130, főleg nonfiguratív mű látható. Mellesleg a történelem is nyomot hagyott errefelé: a parkoló legfelső csúcsán emlékkő jelöli a terepet, ahol Lotaringiai Károly tönkreverte Szulejmán nagyvezír seregét, ezzel is hozzájárulva a 150 éves török uralom végéhez.
Az a szerencse ért bennünket, hogy a DDNPI két szakembere, a Mecsek tájegység vezetője, Péter, és a régió természetvédelmi őre, György várt minket, hogy beavasson minket a Szársomlyó titkaiba. Maga a hegy már Siklóson a látóterünkbe kerül, és bár
mindössze 442 méter magas,
jellegzetes alakja uralja a tájat. A szár szó kopasz, tar tetőt jelent, a somlyó pedig a sombogyók bőségére utal.
A kúpot alacsony karsztbokorerdő borítja, lejjebb, főleg az északi oldalon, ezüst hársas-gyertyános-tölgyes húzódik. Az erdő mélyén a botanikában igen jártas György percenként mutatott valami csodát. Párat följegyeztem, ilyen volt a vadrózsa, a virágos kőris, a kökény, a csőrös boglárka, a kövi fodorka és még néhány, melyeknek csak a latin nevét mondta.
Apropó, a szársomlyói sétához túrabakancs mindenképpen ajánlott, még akkor is, ha kőszáli kecskének képzeled magad a krétakori mészköveken. És persze hosszúnadrág. Összekarcolt lábikrák tanúsították az aljnövényzetben szerényen megbúvó szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) védekező technikájának hatásosságát.
A cserje csodája az, hogy sötétzöld leveleiről a botanikusok megállapították, nem levelek azok, hanem bizony módosult szárképletek. A fokozottan védett magyar kikericcsel (Colchicum hungaricum) együtt
75 védett növényfaj él a hegyen, négy faj pedig kizárólag itt honos.
A másik három: a korongos lucerna, az apró vajvirág és a házi kövirózsa.
Kapaszkodás közben Péter hirtelen félreugrott az útból, s csak annyit hallottunk: „Zumak!” Mint megtudtuk, ez nem egy csúnya indulatszó, hanem a Kitaibel Pál által 1779-ben feljegyzett haragos sikló (Coluber caspius) helyi elnevezése. A közel másfél méteres jószág éppen előtte vetette be magát a zörgő avarba.
A csúcson csak néztünk-néztünk a messzeségbe, hiszen remek kilátás nyílt a környék szőlőültetvényeire. Majd a bokrok között matatva kihámoztuk a hajdani vár maradványainak egyik kőfalát.
A túra három órát vett igénybe, az öt kilométer tíznek tűnt, de megérte.
Majdnem elfelejtettem: a magyar kikerics ábrázolása nem veszett ki a kétforintossal – napjainkban ez a fehér virágú, sárga bibéjű növényke a Villányi borvidék védjegye lett.
Az Ördögszántotta-hegy legendája
Történt még valamikor az idők kezdetén, hogy az ördög szemet vetett egy csodaszép, Harka nevű lányra. A furfangos anya a következő feltételt szabta a frigy létrejöttéhez: ha az ördög egyetlen éjjel, kakasszóig felszántja a hegyoldalt, övé lehet a lány. A pokolfajzat ekéje elé fogott hát tizenkét macskát, és turbóüzemmódba kapcsolva elkezdett szántani. Olyan gyorsan haladt a munkával, hogy az öregasszony megijedt, és ő maga kukorékolt egyet, mire a többi kakas is válaszolt.
A pórul járt ördög erre úgy begurult, hogy elhajította az ekét (ebből lett a Beremendi-hegy), kirázta a bocskorából a földet (így keletkezett a Siklósi-hegy), majd morcosan beugrott a föld gyomrába. Ahol eltűnt, kénes víz bugyogott fel, s a forrást a lányról Harkánynak nevezték el. A felszántott hegyen ma is látszanak a macskatalpak és az ördögbarázda nyomai. A népi fantázia pedig a Szársomlyó déli oldalának karrmezőjére ráragasztotta az ördögszántás elnevezést.
A szakvezetéses túrákról a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság honlapján találnak bővebb információt.