A Hősök tere szecsuáni másolatát a műanyag fákon túl kell keresni

Kisebb és kopottabb, mint az igazi, de egyértelműen felismerhető. Kattintson a képre a galériáért!

Hihetetlen történet egy utazótól, aki Csengtu külvárosában véletlenül bukkant rá az alkotásra. Ráadásul a bejutás sem volt könnyű.

Ha nem kési le a vonatát, soha nem tudta volna meg, hogy Csengtuban van egy darabka Magyarország. A Vándorful blog szerzője épp a Kína délnyugati részén található Szecsuán tartomány fővárosát készült elhagyni, hogy eljusson a taoizmus híres hegyéhez, a Csingcsenghez. A terv az volt, hogy kimetrózik a kettes vonal végállomására, majd egy nagy sebességű vonattal gyorsan és viszonylag olcsón kijut egy olyan helyre, ahonnan már autóstoppal folytathatja az útját.

Meglepetés a vasútállomás mellett

Hszipu vasútállomásán azonban komoly harc folyt az automatánál a vonatjegyért, így mire sorra került, az összes jegy elfogyott, és a vonat is kifutott. Mivel a legközelebbi elérhető jegyek a hat órás járatra szóltak, elhatározta, hogy inkább stoppolni fog. Bosszúsan lebattyogott a vasúti hídról, és elindult az alatta futó országút mentén a városhatár irányába.

Pár perc múlva azonban meglátott valamit, ami letérítette az eredeti pályájáról.

Izgatottan vágott át az út túloldalára. „Ahogy egyre közelebb értem, egyre kevésbé hittem a szememnek: egy betonfal mögött a Hősök tere fogadott” – írja posztjában.

Mivel hosszas keresgélés után sem találta a bejáratot, besétált a szomszédos szállodába, hátha tudják, hogy juthatna be a titokzatos térre. A dolog bonyolultabb volt, mint gondolta, de döntött: a Csingcseng taoista szentélyei helyett ezt a napot inkább a kínai Hősök tere felkutatásának szenteli.

Túl a műanyag fákon

Elhagyta az épületet, és elindult arra, amerre a recepciós irányította. Némi tévelygés után megtalálta az általa említett egyetemi kampuszt, és határozott léptekkel elhaladt a bejáratnál álló két biztonsági őr mellett. Bevált a trükk, nem állították meg. Továbbment, míg el nem ért egy műanyag fákból álló ligetet.

A műanyag fák másik oldalán nagy park terült el tele különleges épülettel.

Volt ott minden: ortodox templom, New York-i szabadságszobor, ókori görög szobrok, óriáskaktuszok, piramisok.

Hosszú bolyongás után egy tó mögött végre felbukkant a jellegzetes sziluett. A térnek ezen az oldalán az építkezésen dolgozó munkások kék fémkunyhói sorakoztak. Átvágott az egyik házikó udvarán, szerencséje volt, mert pont nem volt ott senki. „Innen aztán már csak egy kapun kellett átbújnom, hogy ráléphessek a kínai Hősök terére. Felemelő érzés volt!” – írja az utazó.

A tér kisebb és elhanyagoltabb volt, mint az eredeti, hiányzott Gábriel arkangyal a központi oszlop tetejéről, három lovas pedig az aljáról, és mindegyik vezér szobra alatt az „Arpad” név volt olvasható. A tér repedezett burkolatából gazok nőttek, a faragott kövek helyenként megtöredeztek, széthullottak. „Körülbelül fél órát töltöttem a téren.

Eddigre már másfél hónapja úton voltam, jól esett ez a Magyarországra emlékeztető környezet”

– emlékszik vissza a blogger, aki nem sokkal később már Csingcseng felé autózott tovább egy céltalanul kocsikázó társaság jóvoltából. Amikor megkérdezte, tudják-e, hogy van a városukban egy magyar tér, értetlenül néztek rá. „Nem tudtuk, de nem lep meg. Kínában minden van.”