Kezdődik az őrült bikafuttatás, mutatjuk a legdurvább jeleneteket

Az észak-spanyolországi Pamplonában július 6-án kezdődik a San Fermín Fesztivál, amelyet fő látványossága, a bikafuttatás tett világhírűvé. A kilencnapos ünnep a legtöbbeknek önfeledt mulatozást jelent, néhányan azonban minden évben súlyos sérüléseket szenvednek.

A legenda szerint a 3. században élt Szent Fermin egy római szenátor kereszténységre áttért, jámbor lelkű fia, Pamplona első püspöke volt, akit 303-ban Amiens-ben, galliai térítőútján fejeztek le. A mártírhalált halt püspök lett Pamplona védőszentje. A Feria de San Fermín, vagy ahogy a helyiek nevezik, sanfermines eleinte kétnapos ünnep volt, aztán egyre hosszabb ideig tartott, újabb látványosságokkal - köztük a 17. századtól a bikafuttatással - bővült, és egyre több látogatót vonzott.

A napjainkban már kilencnapos ünnep a múlt században a Nobel-díjas amerikai író, Ernest Hemingway révén vált világhírűvé. Hemingway 1923-ban látta először a bikafuttatást (encierro), amelynek 1926-ban megjelent Fiesta (A nap is felkel) című regényében állított irodalmi emléket. Műve felkeltette az érdeklődést a szokatlan látványosság iránt, amelyre ma már a világ minden tájáról özönlenek az emberek.

A kétszázezer lakosú Pamplona utcáit ilyenkor másfél millió turista lepi el,

akik esznek-isznak, énekelnek, táncolnak, és féktelen mulatozással töltik a világ legőrültebbnek tartott fiesztáját.

A fesztivált július 6-án délben a városháza erkélyéről kilőtt rakétával (chupinazo) nyitják meg a teret betöltő, tengerként hullámzó, hagyományos baszk viseletbe (fehér ruha, nyakba kötött piros kendő és piros derékszalag) öltözött tömeg előtt. A következő nap reggelétől aztán naponta több ezer helybéli és turista bizonyítja bátorságát - mások szerint kockáztatja könnyelműen az életét - a híres-hírhedt bikafuttatásokon.

Újsággal a szarvak ellen

A bikafuttatás menete évtizedek óta szinte változatlan, a környező gazdaságokban bikaviadalokra tenyésztett állatokat hagyományosan lábon hajtják át a város közepén lévő arénába. Reggel nyolc órakor rakéta fellövésével jelzik, hogy a karámból hat békés természetű ökör kíséretében kiengedték a hat viadalra szánt, felajzott bikát. A 600 kilogrammos kolosszusok előtt a mindössze egy összetekert újsággal felfegyverkezett futók rohannak végig az óváros kordonokkal védett, szűk utcácskáin.

Forrás: AFP/Ander Gillenea

A bikaviadal-arénáig mindössze 825 métert kell megtenniük, de a három-négy percig tartó futás így is baleset-, sőt életveszélyes. A szabályok szerint a résztvevőknek tizennyolc évnél idősebbnek kell lenniük, alkoholt nem fogyaszthatnak, csak a bikával azonos irányba rohanhatnak, és nem ingerelhetik az állatokat.

A futóknak erős idegzetre, gyors reflexekre és jó erőnlétre van szükségük, és nem árt, ha a szerencsével sem állnak hadilábon. A tapasztalt helyi futók, a mozók egyfajta művészetnek tekintik a vágtát. Komolyan edzenek, hogy a futásuk szép legyen, s indulás előtt Fermín szobra előtt, énekelve kérik a szent áldását. A néhány ezer fős tömegben közöttük tapasztalatlan turisták (köztük már a gyengébb nem képviselői is) tolonganak.

Közülük jó néhányan éjszakai dorbézolás után állnak a bikák elé,

és nem riadnak vissza ingerlésüktől sem, veszélybe sodorva önmagukat és társaikat. Az 1922 óta eltelt majdnem egy évszázadban 15 ember vesztette életét a vágtában, legutóbb 2009-ben öklelt halálra egy bika egy huszonhét éves madridi férfit, a kisebb-nagyobb sérülések száma minden évben eléri a százat.

Kattintson az alábbi képre, és nézze meg galériánkat néhány durva jelenetről!

Az arénába érkezett bikákat egymástól elkülönítve karámokba terelik. Este fél hattól díszes ruhába öltözött lovasok és az elpusztult állatok szállítására használandó lovas fogatok vonulnak be a közel húszezer főt befogadó arénába, s fél hétkor elkezdődik a nap másik nagy látványossága, a bikaviadal (corrida).

A macskaköves utcákon reggelenként végigdübörgő félelmetes bikák esténként már az életükért harcolnak,

s rendszerint alulmaradnak a szigorú koreográfia szerint küzdő, jól felkészült torreádorokkal szemben.

A tömegeket vonzó bikaviadal az állatok számára szenvedés, védelmükben egyre hangosabban tiltakoznak az állatvédők. Egyelőre azonban nem látszik valószínűnek, hogy a közeljövőben betiltsák a Spanyolországban művészetnek és kulturális eseménynek tekintett eseményeket.