Megnéztük a barlangot, ahol egy pók megváltoztatta Skócia sorsát

Skócia hetekre-hónapokra való barangolnivalót kínál az utazóknak, de ha nincs módunk hosszabban ott időzni, látogassunk el Arran szigetére. Ez a hely Skócia esszenciája, ahol mindent megtalálunk, ami az Egyesült Királyságnak ezt a részét szerethetővé teszi.

Nehéz lenne vitatkozni azokkal, akik már első útjukon belehabarodnak Skóciába. Hiszen a táj pont olyan mesés, mint a filmeken, a történeti emlékek pedig páratlanul gazdagok. A whiskykultúra lenyűgöző, az ősi kastélyokat, várakat pedig tényleg szellemek járják.

Ráadásul Skócia, bár az árak magasabbak, mint itthon, nem megfizethetetlen.

Az egyik hely, ahol a sokszínű Skóciából nagy adag ízelítőt kaphatunk, Arran szigete. Ez az alig 33 kilométer hosszú földdarab jó választás lehet, ha már láttunk néhány nagyvárost, kastélyt, és most szívesen túráznánk egyet, vagy legendák nyomába erednénk. Akár két-három napot is érdemes a szigetre szánni, ahol többek között annak a póknak a barlangját is felkereshetjük, amelyiknek a skótok a függetlenségüket köszönhetik.

Közel egyórás hajóút vezet Arran szigetére Forrás: Juhász Péter

Skócia egyetlen szigeten

Arran szigete kényelmesen megközelíthető a szárazföldről. Glasgow-ba már közlekedik diszkont légitársaság Budapestről is, onnan pedig nagyjából egy óra vonatozás után Ardrossan kikötőjébe érhetünk. Innen indul a menetrend szerinti komp a szigetre.

Érdemes olyan reggeli vonatot választani, amely igazodik az átkelőhajó menetrendjéhez,

így nem kell sokat várakozni a kikötőben. Az itt szolgálatot teljesítő, gépjárműveket is szállító, hatalmas Eileanan Chaledonia csak egyike azoknak a monstrumoknak, amelyek keresztül-kasul járják a skót szigetvilágot.

A sziget kis falvai a partvonalon találhatók, Arran-t néhány ezren lakják Forrás: Juhász Péter

Ha interneten keresgélünk vagy prospektusokat lapozgatunk, olyan érzésünk támadhat, hogy a megannyi skót sziget felfedezésére hónapok sem lennének elegendők. Szerencsére Arran ezért is jó választás. Induláskor angolul és a skótok eredeti nyelvén, gaelül is elhangzik, mit kell tennünk vészhelyzet esetén.

Alig egy óra múlva partot is érünk Brodick kikötőjében.

Innentől kezdve már csak rajtunk áll, mit nézünk meg a szigeten, amelyet a skótok gyakran maguk is „mini Skóciaként" emlegetnek.

A titkos tipp Skóciához: két pénztárca

Skócia az Egyesült Királyság része, de itt nem pusztán a központi, brit jegybank nyomtatta pénz van használatban, hanem háromféle skót front is, amelyeket három helyi kereskedelmi bank bocsát ki. Ezek tényleges pénzek, nem pénzhelyettesítő eszközök. Bár a legtöbb helyen a bankkártyás fizetés lehetősége adott, kisebb falvakban – például Arran szigetén – még nehézségbe ütközhetünk. Bölcsen tesszük, ha két tárcát tartunk magunknál, az egyikbe kerüljenek a font sterling bankjegyei, a másikban tartsuk a skót bankókat, amelyek láthatóan különböznek a brit változattól. A skót fonttól érdemes helyben megszabadulni, itthoni beváltása ugyanis nehézkes, sem a bankok, sem a váltók nem foglalkoznak vele. Brit földön elvileg mindenütt hivatalos fizetőeszköz, ám a skót-angol határhoz közeli településeken túl már nem fogadják kitörő örömmel, ha azzal fizetünk.

Arrant alig néhány ezren lakják. Brodickon, a fő településen kívül tizenkét kis falu van a szigeten, főként a part közelében. Érdemes igénybe venni a menetrend szerint közlekedő kisbuszokat, és előre megtervezni, milyen sorrendben szeretnénk megtekinteni a látnivalókat. Ha valaki mindenképp túrázni szeretne, akkor azt ajánlják, hogy a nyugati oldalnak vágjon neki gyalogosan. Egy napba is sok látnivaló belefér, de akkor járunk jól, ha két-három napot szánunk a szigetre.

Arran ugyanis rengeteg élményt tartogat számunkra.

Lakói egyébként turizmusból, mezőgazdaságból, juhtartásból élnek, valamint azokból a tehetős emberekből, akik az itteni drága golfpályákra járnak sportolni. A természeti adottságok elképesztőek, zöld lankák váltják az erdőket és a sziklás magaslatokat, amelyek végül homokos tengerpartra futnak ki.

Blackwaterfoot kikötője, ez a falu lehet a délnyugati részen tett túra egyik végállomása Forrás: Juhász Péter

A kis falvakból a gyerekek átjárnak a sziget más településeire iskolába. Több olyan helyivel beszéltünk, akik naponta ingáznak a kis sziget és a nagy szigetország között. Nem is baj, hogy távol vagyunk mindentől – fogalmazott az egyikük. Ez persze csak részben igaz, hiszen

Arran földrajzi értelemben Skócia szívében van, csak épp a tengerben.

Egy biztos, nem reprezentatív felmérésünkből kiderült, arraninak lenni kiváltságot jelent az ott élők szerint. A szigeti létre pedig úgy tekintenek, mint ami sok vesződségtől megóvja őket.

A Brodicktól nem messze délre fekvő Lamlash öble Forrás: AFP/robertharding/Jon Gibbs

Whisky, sör, satöbbi

Brodickban helytörténeti múzeum mutatja be a sziget történelmét, de ha a szigeten járunk, padokon vagy tengerparti sziklákon elhelyezett emléktáblák sokasága tanúskodik a gyönyörű földdarab múltjáról.

A Brodick közelében lévő kastélyba és virágkertjébe a part mentén juthatunk el

a „Halászok ösvénye" nevű sétaútvonalon. Ez a 19. századi kastély az impozáns skót építészet egyik modern darabja, aki valami ősibbre vágyik, annak északra kell tekintenie.

A Brodick-i kastély Forrás: Juhász Péter

Lochranza 13. században épült erődítménye nem olyan nagy és ismert, mint Skye szigetének vára, amely sok film kulisszájául szolgált, de ez mit sem von le az értékéből. Arra vigyázzunk, hogy nagy esőzések után előfordulhat, hogy az épülethez vezető út járhatatlanná válik.

A közelben működik a sziget egyetlen whiskylepárlója.

Komoly látogatóközpont várja az italkészítés rejtelmei iránt érdeklődőket, de tény, hogy ha részt szeretnénk venni egy kóstolóval egybekötött vezetett túrán, mélyebben a pénztárcánkba kell nyúlni.

Lochranza vára a sziget északi részén található Forrás: AFP/robertharding/Ann & Steve Toon

A sziget belseje a természetjárók paradicsoma jól bejáratott vagy épp alig ismert túraútvonalakkal és magaslatokkal.

Több faluban is működik sörfőzde,

úgyhogy ha megszomjazunk, érdemes betérni valamelyikbe. Bár parányi üzemekről van szó, mégis termelnek annyit, hogy a szigeten túlra is szállítsanak belőle. Minket egy túrázást követően vendégszerető helyiek és angol utazók hívtak meg egy Blackwaterfootban készült, erősen komlós, szinte szénsav nélküli főzetre. A hangulatos település, Blackwaterfoot közelében egyébként két olyan látnivaló is van, amely a kelta misztikumra és a skót legendákra fogékonyak kíváncsiságát is kielégítheti.

A sziget ideális terepe lehet a könnyebb vagy a közepesen nehéz túrákat kedvelőknek Forrás: Juhász Péter

Titokzatos kőkörök

Machrie Moor a sziget nyugati régiójában fekszik. Ha busszal érkezünk a part menti úton, kérjük meg a vezetőt, hogy a parkolóban tegyen ki minket, innen közelebb van a célpontunk. Az alig néhány házacskát számláló Tormore és a Balnagore farm mellett vezet a mintegy 2 kilométeres, kanyargós út a tőzeglápos vidékre, ahol a titokzatos bronzkori kőköröket találjuk.

Az 1860-as években fedezték fel az alakzatokat,

amelyek egy része már belesüllyedt a lápos talajba. A helyszínt egyesek kegyhelynek, a régi kelta, esetleg a még ősibb pikt vallás szent földjének tartják, mások szerint viszont sokkal praktikusabb funkciója volt a köveknek, például határkijelölés.

Machrie Moor kövei Forrás: robertharding/Gary Cook

Az egyik körhöz legenda is kapcsolódik: Finegal, a kelta mítoszok óriása egy alkalommal itt ebédelt meg, a kutyáját pedig kikötötte az egyik kőoszlophoz. Erről árulkodik a gránitdarabban lévő jókora mélyedés. Ha van időnk és bírjuk szuflával,

az ősi kövektől induljunk el gyalog délnyugati irányba.

Ha visszaérünk a főútra, túloldalán behatolhatunk a sötét erdőbe, hogy valamelyik túraútvonalon jussunk ki a tengerpartra. Az erdőt megkerülve is legyalogolhatunk a festői szépségű szakaszra, ahol a Király-barlangot találjuk. Állítólag itt találkozott I. Róbert (Robert the Bruce), a skótok mitikus királya a pókkal, amely mindent megváltoztatott.

De mi köze egy póknak a skót függetlenséghez?

Róbert a skótok egyik népszerű történelmi alakja, aki 1306-tól 1329-ig uralkodott. Neki köszönhető, hogy hosszú és véres csatározások után az angolok még egy ideig a skót hűbériségről is lemondtak. Így Róbertet tartják az akkori skót függetlenség kivívójának. Emlékét számos meseszerű történet is őrzi. Rokonságában volt a skót királyi családdal, de az utódlási játszmák egy pontján mégis úgy döntött, jobb, ha eltünteti az útból János skót király unokaöccsét, "Vörös" Jánost, a trón várományosát. Egy templomban halálra szúrta a rokonát, amiért a pápa kiátkozta. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy elfogadja az áhított királyi koronát. Innentől lényegében folyamatosan az angolokkal hadakozott.
Hadiszerencséje azonban egy időre cserbenhagyta. Hat egymást követő csatát veszített el, és hónapokig bujkálnia kellett. A legenda szerint ekkor vetődött el Arran szigetére is. A tengerpart egyik barlangjában töprengve vagy inkább gyötrődve látta meg a pókot, amelyik csak hetedik próbálkozásra tudta megszőni a hálónát. A király ezt isteni jelnek tekintette, és azon nyomban elkezdte újraszervezni katonáit. Ezt követte az 1314-es bannockburni csata, a döntő skót győzelem az angol regiment felett. Róbert az utolsó éveit leprától sújtottan, legyengülve töltötte. Abban a tudatban halt meg, hogy uralkodása végén, 1328-ban létrejött a skót békét és szuverenitást garantáló northamptoni szerződés.

Az igazság persze az, hogy ezt a legendát Skócia több más pontján is a magukénak érzik, szóval nem Arranban találjuk az egyetlen pókos barlangot. Mindenesetre ha eljutunk a tengerre néző mélyedésekhez, könnyű felfedezni a Király-barlangot, ugyanis rácsos kaput szereltek rá.

A Király-barlang bejárata Forrás: Shutterstock/ David Falconer

A kapu védelmi célokat szolgál, a barlang falait ugyanis több száz éves keresztény szimbólumok díszítik. Sajnos így sem sikerült megakadályozni, hogy egyes látogatók dátumokat vagy értelmetlen krikszkrakszokat véssenek a régi jelek mellé.

Ősi szimbólumok ősi vésetei láthatók a barlangban Forrás: Juhász Péter

A barlangok meglátogatása után utunkat a már említett Blackwaterfoot irányába folytattuk. Jó időben sokáig ellátni a vízen, a horizonton túl pedig egy félsziget húzódik. A két titokzatos helyszín felkeresésére több órát, de akár fél napot is rászánhatunk. Már csak azért is, hogy maradjon időnk egy kellemes tengerparti sétára.

A helyiek ide járnak piknikezni, kutyát sétáltatni.

Egyedül az úszás szerelmeseit nem tudjuk biztatni. Az itteniek szerint a tengervíz még nyáron is túlságosan hideg ahhoz, hogy fürödni-úszni lehessen benne. Nincs is erre kijelölt partszakasz.

A nyugati partszakaszon is akad bőven látnivaló Forrás: Juhász Péter

A kis faluból busszal mehetünk vissza Brodickba, a kikötőbe. A kanyargós, nemegyszer ijesztő hegyi útról lenyűgöző kilátás nyílik a vízre, vagy épp a hegyoldalon legelésző birkákra. Ha a tavaszi vagy őszi időszakban érkezünk, egyes szolgáltatások és viteldíjak olcsóbbak lehetnek. Az időjárás is kegyesebb errefelé, mint például a naponta évszakot váltó Glasgow-ban. Egy szó, mint száz: Arran, a „mini Skócia" minden tekintetben megéri az árát.