A Peru északkeleti részén fekvő Iquitos környékén már több ezer éve éltek vadászó, gyűjtögető életmódot folytató bennszülöttek, ám a települést magát jezsuita misszionáriusok alapították a 18. században. Az Amazonas, Nanay és Itaya folyók mentén lévő városba azonban csak a 19. században kezdtek özönleni a telepesek, amikor felfedezték a gumit, amihez az itt élő kaucsukfák nedvét használták fel - írja az Amusing Planet.
A gumit tömegesen felhasználó autóipar fellendülésével érkezett el Iquitos fénykora. A 19 század végétől kezdődően sokan meggazdagodtak itt a kaucsukból, és – akárcsak az 1500 kilométerrel odébb, Brazíliában lévő Manausban – fényűző épületeket húztak fel, rengeteg dolgot importálva Európából. Ezek az emlékek még ma is láthatók, ám a „gumikor" letűntével megjelentek a nyomornegyedek is, ahol az áradások miatt cölöpökön álló faházakban tengődnek sokan.
A jóval nagyobb Manaustól eltérően Iquitosba továbbra sem vezet autóút,
csak hajóval vagy repülővel lehet megközelíteni a dzsungellel körbevett várost. (A térképre nézve egy út mégis csak kivezet onnan, ám csupán a tőle 100 km-re lévő Nautába, amely csak hajóval közelíthető meg.) Ennek ellenére évente 250 ezer turista keresi fel, hogy felfedezze a környező esőerdőket.
Kattintson a képre, és nézze meg galériánkat az „eldugott" nagyvárosról!