Sárvár a Vas megye földrajzi tengelyét képező Rába folyó két partján, a Gyöngyös patak torkolati térségében fekszik. Története több mint ezer esztendőre tekint vissza. Kezdetben kelták éltek itt, majd a Kr. u. I. század elején a római légiók a birodalom számára megszállták a Borostyánkőút vidékét, így Sárvár területe is római igazgatás alá került. Később a honfoglaló magyarok egy földvárat építettek ide a német támadások ellen – innen ered a város neve is: Sárvár.
Barangolásunkat a Nádasdy-kastéllyal kezdtük. Szálláshelyünktől nem egészen öt perc alatt eljutottunk a reneszánsz erődítményhez, amely az ország egyik legkiemelkedőbb műemléke. A vár hűen őrzi az évszázadokkal ezelőtti építészeti stílusok jegyeit: mind a mai napig a 16-17. századi erődített késő reneszánsz várkastélyok hatását kelti a látogatóban.
Nagyon szép látványt nyújtott kívülről és belülről egyaránt,
de hogy valójában milyen impozáns építményről van szó, azt mi is csak akkor láttuk igazán, amikor a kezünkbe vettünk egy olyan képeslapot, amely légi felvételen ábrázolja a várat.
Fénykorát érdekes módon éppen Magyarország legviharosabb időszakában, a törökdúlás évszázadaiban élte, amikor az itteni birtokos Nádasdyak az ország egyik legnagyobb hatalmú bárói voltak, és ez volt a főúri rezidenciájuk.
A Nádasdy-kastély felújítása után, 1978-tól Sárvár művelődési központja lett, emellett múzeum és könyvtár is található itt.
A Nádasdy Ferenc Múzeum 1951-től működik, legszebb terme a Díszterem, amelynek varázslatos mennyezeti és falfreskóit mi is megcsodáltuk. A mennyezeti képek Nádasdy Ferenc országbíró nagyapjának – Nádasdy Ferencnek – a győztes csatáit ábrázolják.
Miközben pedig a várat övező szép várparkban sétáltunk, azon tűnődtünk, hogy kicsit szélesebb körű reklámot is megérdemelne a Nádasdy-kastély: valamivel nagyobb hírveréssel akár Közép-Európa egyik kiemelkedő látnivalójaként is emlegethetnék a Sárvár közepén magasodó épületet.
Következő állomásunk a gyógyfürdő volt. Előző utunk során azonban már voltunk bent, ezért most inkább csak körbesétáltuk, aminek során eljutottunk a Spirit Hotel Sárvárhoz, amely az elmúlt években szinte minden elképzelhető nemzetközi elismerést begyűjtött. Legutóbb, idén tavasszal az Európai Gyógyfürdők Egyesülete ítélte nekik az Év leginnovatívabb spa hotele címet.
Persze a gyógyfürdő mellett csak fizikai értelemben véve sétáltunk el, mert néhány dolgot mindenképpen ki kell emelni vele kapcsolatban.
Az elmúlt időszakban szépen felfejlesztették,
a tőszomszédságában jó ideje egy hatalmas négycsillagos hotel is működik. A belépő nem olcsó, viszont korábban mi is tapasztaltuk, hogy európai színvonalat kap érte az ember.
Mindent összevetve, sokak szerint az egyik legkellemesebb hazai fürdő. Mindenfelé német szavakat hallani egyébként a gyógyfürdő területén, rengeteg itt a gyógyulni vágyó osztrák turista, de Németországból is sokan érkeznek. Prágából pedig a helyiek elmondása szerint sokszor egész buszkaravánok indulnak útnak Sárvárra.
Sétánkat tovább folytatva, eljutottunk a termálfürdőhöz közel fekvő Csónakázó-tóhoz, amely egy 9 hektárnyi vízfelületű, négy részből álló tórendszer. A tórendszer szinte teljes egészében körbejárható, öt szigetét ugyanennyi híd köti össze és teszi igazán hangulatossá. Az ide érkező turisták szívesen csónakáznak a nyári estéken, a sportosabb vendégek pedig reggelente általában itt futnak.
De nemcsak aktív időtöltésre alkalmas a tó és környéke: relaxálni, a vízi madarakat megfigyelni és horgászni is lehet ezen a helyen. Télen pedig korcsolyázni és fakutyázni jönnek ide a helybéliek és a turisták.
Napunkat a Sárvári Arborétumban fejeztük be, amely Magyarország egyik legrégebbi ilyen gyűjteménye. Egyik különlegessége, hogy
az évszázados fákat felvonultató park gyakorlatilag a város közepén helyezkedik el.
A világon valószínűleg nem sok helyen van ilyen, hogy egyszer csak egy csaknem tízhektáros hatalmas, zöld szigetre találunk, ahová belépve egy teljesen új világban, a természet lágy ölén érezhetjük magunkat.
Az arborétumban jelenleg 300 fa- és cserjefaj, illetve -fajta található. Növényanyagát és tájképét tekintve alapvetően két részre osztható. Az egyik, az egykori ártéri keményfás ligeterdő maradvány, amely az urbanizáció előtti állapotokról ad képet. Itt 400 éves ősi kocsányos tölgyek, magas kőrisek és szálanként megmaradt, de jobbára csak fiatalabb mezei szilpéldányok uralják a területet, körülölelve a mintegy hektárnyi alapterületű halastavat.
Az arborétum másik része a hagyományos értelemben vett arborétum,
ahol a 200 évvel ezelőtt megkezdett angolpark alapjain alakult ki a mai összkép. A tájképet a legidősebb, mintegy 200 éves platánok, fekete fenyők, tiszafák, japán akácok, vasfák és egy hatalmas egylevelű magaskőris uralja.
A Sárváron töltött napunkba ennyi fért bele, de másnap reggel, amikor hazafelé indulunk, az apartmanhotel recepciósa azzal invitált minket egy újabb látogatásra, hogy a város a látnivalók mellett rengeteg színes programot is kínál, amelyekért szintén érdemes ide ellátogatni.
A rendezvények jelentős részének a Nádasdy-vár belső udvara ad helyet.
Itt tartják például a másfél évtizedes múltra visszatekintő nemzetközi folklórfesztivált. A közel egy hétig zajló programok tetőpontja az augusztus 20-i gálaműsor leglátványosabb mozzanata, a résztvevők karneváli hangulatot idéző jelmezes felvonulása a belváros utcáin.
A fekete bég
A Nádasdy-család leghíresebb tagja a fekete bég, Nádasdy Ferenc volt (a hírhedt Báthory Erzsébet férje), aki számtalan rajtaütésével, harcban mutatott bátorságával (és állítólagos kegyetlenségével) váltott ki szüntelen tiszteletet és félelmet a török bégekből, katonákból. Nádasdy Ferenc, aki országbíróként szolgált, nemcsak a csatákban vitézkedett, hanem hatalmas műgyűjteményt is létrehozott, amely Európa-szerte híressé vált a 17. században. Emellett reneszánsz udvart is tartott, amit édesapjától, Nádasdy Tamástól vett át.Szintúgy a várhoz kötődnek a rendszeresen megtartott nemzetközi fúvósfesztiválok, a nemzetközi huszártalálkozók, valamint a Tinódi Sebestyén szellemét idéző énekelt vers-dal találkozók, a Históriás Napok.
De ha valaki kedvet kapott ahhoz, hogy ellátogasson Sárvárra, annak egészen késő őszig van még erre ideje, ugyanis ekkor rendezik meg az évad zárásaként a Simon-Júdás napi országos kirakodóvásárt, ahol a hatalmas vásári forgatagban rengeteg kézműves termék között lehet válogatni a félezer árusító sátorban.
Ez a rendezvény szintén a történelem egy szeletkéje,
hiszen hatszáz esztendővel ezelőtt Zsigmond király engedélyezte a városnak az őszi állat- és terményvásárt, amelynek hagyományát Sárváron ebben a formában a mai napig hűen őrzik.