Több egy évtizede, amikor már jócskán belekóstoltam a természetjárás különböző, izgalmas formáiba, kezembe került egy cikk a tengeri kajakozásról.
Akkoriban még kevesebben űzték ezt a sportot hazánkban, mint manapság.
A leírásban egy lengyel tóvidék őszi felfedezése szerepelt, elképesztően hangulatos képekkel és nem kevésbé ízes leírással.
Ahogy letettem a cikket, rögtön tudtam, hogy ez tökéletes tevékenység lehet a magamfajta, felfedezésre vágyó természetbúvárnak. Első alkalommal ráadásul Magyarország legmesebelibb folyóján volt szerencsém kipróbálni a kajakozást, azóta pedig – kis túlzással – ki sem szálltam belőle.
Aki próbálta, az tudja, miért, aki nem, annak érdemes kipróbálnia.
Az Öreg-Túr tényleg a nagybetűs mese azoknak, akik kedvelik a vadregényes környezetet, és szeretnének kikapcsolódni.
A „festeni sem lehetne szebbet" kifejezés itt végre értelmet nyer:
a folyó szelíden kanyarog, miközben nádasok, fákkal sűrűn szegélyezett partok, tavirózsamezők, szitakötő-párocskák, piciny stégek bukkannak fel, és kis hidacskák keresztezik az evezős útvonalat. A part és a víz növény- és állatvilágának megfigyelése rögtön hatalmába keríti az erre fogékonyabbakat, hogy aztán el se engedje a következő órákban.
A fényképezőgép önkéntelenül is újra meg újra előkerül. A pillanat konzerválása itt nem öncélú tevékenység: az ember szeretné a kertje végébe telepíteni az egész folyószakaszt, bedőlt, mohalepte fástul, hínárostul, jégmadarastul, hogy bármikor rácsodálkozhasson.
A Szatmár-Bereg tájvédelmi körzethez tartozó Öreg-Túr tulajdonképpen a Túr egyik mellékága. A folyó Nagyar mellett kettészakad, az Öreg-Túr pedig Vásárosnaménynál éri el a Tiszát.
Lassan csordogáló folyóról beszélünk, ahol különösebb veszélyek nem igazán leselkednek ránk,
legfeljebb az esetlegesen bedőlt ágak közti navigálás jelenthet némi nehézséget. Így ha valaki először kóstol bele az evezésbe, a terep jó lehetőséget nyújt a gyakorlásra is.
Nagy szerencse, hogy maradtak még Magyarországon ennyire érintetlen folyószakaszok, amit meg is kell becsülni.
A természetjárás parancsolata ezért itt sokszorosan érvényes:
csendben közlekedjünk, a szemétnek pedig még csak hírmondója se maradjon.
Táborozni a túristvándi kempingben érdemes, amely rögtön az egykori vízimalom mellett található. Utóbbi egyébként jelenleg múzeumként működik. A környező falvakban érdemes beraktározni pálinkából és lekvárból, ha pedig esetleg meguntuk a lapátolást, kerékpáron is fel lehet fedezni néhány látnivalót.
Nagyarnál például megnézhetjük a Petőfi-fát, amely egy idős kocsányos tölgy. A legenda szerint a költő ennek tövében írta Tisza című versét. Szatmárcsekén érdemes ellátogatni a temetőbe a tölgyfákból faragatott fejfái miatt, és tőle nem messze látható a Túr-bukó is, ahol a Túr a Tiszába folyik.
Tiszacsécsén a Móricz-házba lehet bekukkantani, amely egyike az itteni, szépen fennmaradt parasztházaknak.
Tarpán pedig az Észak-Tiszántúl egyetlen eredeti helyén megőrzött szárazmalmát is megtekinthetjük.
Tengeri kajakkal felfedezni egy adott vidéket semmi máshoz nem hasonlítható, varázslatos élmény. A vízről teljesen más perspektívából figyelhető meg a környék, olyan közel kerül az ember a természethez, amennyire csak lehet.
Az alapok kezdők számára is könnyen elsajátíthatóak,
az időjárás okozta legtöbb kényelmetlenség megfelelő felszereléssel könnyen kivédhető, a biztonságunkról pedig a túravezetők gondoskodnak.
A kajakok ugyan a tengerre lettek tervezve, de tökéletes velük a barangolás a folyókon is. Rendkívül stabilak (bár beborulni ezzel is lehet), nem mellesleg pedig
akár többnapi cuccot be lehet pakolni a vízzáró rekeszekbe.
Ha valakinek nincs evezős tapasztalata, érdemes egy túraszervező csapathoz csatlakozni, akik megtanítják a fortélyokat, illetve a biztonságról is gondoskodnak. Kalandra fel, megéri!