Csák Máté elveszett kincsének nyomába eredtünk a palócok földjén

Ha van hely, amelyre azt lehet mondani, Magyarország megannyi különleges utazási célpontja között is a legkülönlegesebbek közé tartozik, a Cserhátban megbúvó Hollókő mindenképpen ilyen. Felkerestük Palócföld talán legismertebb települését, a gyönyörű természeti környezetben megbúvó községet és annak legendáktól övezett várát.

Vajon mi a Budapesttől északkeleti irányba, közúton nagyjából 100 kilométerre található Hollókő? Skanzen? Újra feltalált hagyományok falva? Netán panoptikum? Egyik sem. A községi rangú, alig 400 lakosú Hollókő több száz éves, jórészt ma is lakott parasztházaival, tradícióival, egy nagyon is élő, lélegző település. Nem megidézi, hanem megjeleníti, és a jelenben teszi megélhetővé a múltat.

Kilátás a várból az élő falura Forrás: Juhász Péter

Hollókő különösen híres húsvéti hagyományairól, de nem csak húsvétkor érdemes felkeresni. A mai formáját a 18. századtól a 20. századi elejéig elnyerő és azóta lényegében változatlan formában megmaradó, 67 házat számláló Ófalu

az egyetlen falusi világörökségi helyszín Magyarországon.

Azt pedig, hogy nevét nem csak nálunk, hanem az országon kívül is jól ismerik, mutatja, hogy rengeteg külföldről érkező is felkeresi. Azon a menetrendszerinti buszon is ült néhány fiatal külföldi látogató, amellyel mi érkeztünk Palócföld talán leghíresebb településére augusztus 20-án. Várbeli sétánkon pedig szervezett csoport tagjaival is találkoztunk.

Megőrzött tradíciók

Mielőtt saját tapasztalatainkról írnék, muszáj egy rövid felvezetetőt tenni. Hollókő legalább annyira élmény, mint amennyire néprajzi kincsesbánya is. Utóbbi egyrészt éppen azért, mert az ott élők szokásaikat, tradícióikat nem újra feltalálták, nem „átmentették", hanem – az 1700-as évektől kialakuló Ófaluval együtt – megőrizték a jelen számára. Ebbe pedig igazán könnyű bepillantást nyerni, ha a faluba látogatunk – és valóban óriási élmény. Ez pedig nagy szó akkor, amikor számos közösség előtt – országoktól, tájegységektől függetlenül – nincs más út, mint hagyományaiknak saját maguk általi felfedezése és újraalkotása. Olykor éppen azért, mert turisztikai igény van rá. Hollókő viszont elkerülhette ezt az utat.

Az élő falu Forrás: Juhász Péter

Természettől a hagyományokig

S hogy mit kínál Hollókő a látogatóknak? Rengeteg mindent. Egyrészt – különösen a magamfajta városinak – más környezetet, mint a megszokott. A kilépést az ismerősből és a rácsodálkozást a másra. A vendégszeretet megtapasztalását, még ha csak kirándulni is megy az ember a faluba. Másrészt ott a természet:

Hollókőn vagy valamelyik közeli faluban vendégszobát kibérelve, néhány nap alatt is kiadós kirándulások tehetők a környéken.

Méghozzá nagyon szép, még a nyár végén is zölden pompázó környezetben. S persze a kulturális élmények: ha ott járunk, a falu mellett muszáj megnézni a várat is, az azt körülölelő tanösvényt. Ha pedig jeles napon megyünk – mint mi –, biztos hogy sok más dologgal is gazdagodunk.

A palócok földjén

Hollókő kincsesbánya azért is, mert a palócokról is sokféle érdekes történet, eredetmagyarázat, etnográfiai anyag ismert. Ez pedig részben annak köszönhető, hogy a csoportot és annak alcsoportjait is sokat kutatták, és ebben Hollókőre is kiemelt figyelem hárult, illetve hárul. A palócokat a magyarsággal azonos eredetűeknek éppúgy tartják, mint a kunok vagy az avarok leszármazottainak. S bár Hollókő az 1700-as évek első évtizedeiben szinte teljesen elnéptelenedett faluból lett fejlődő, majd végül múltját jó értelemben konzerváló település, a hollókői szokásokat és viseletet az egyik legismertebb, ősi, ma is az autentikusságot jelentő palóc jegyeknek tekintik.

Az Ófaluban sétálva Forrás: Juhász Péter

Szerencsére a járványhelyzet nem tett keresztbe az idei Szent István-napoknak. Mi olyan sétajegyet váltottunk, amivel a várat, majd a világörökségi régi falut is megtekinthettük.

Így rövid kapaszkodással elértük a nem túlságosan nagy alapterületű, de annál magasabbra törő hollókői erődítményt.

A ragyogó napsütésben rengeteg látogató kereste fel a korábban újjáépített, illetve felújított várat, hogy ott történeti sétán vegyen részt, középkori fegyverbemutatót lásson, vagy csak gyönyörködjön a várfalakról nyíló kilátásban.

Hollókő várát számos legenda övezi Forrás: Juhász Péter

Megnéztük a várudvaron felvonult hagyományőrzőket, akik nem csak elhozták, hanem be is mutatták fegyvereiket. Például – ló nélkül ugyan, de – hátrafele nyilaztak, páncélingekbe öltöztek. Azt is demonstrálták azoknak, akik erre eddig nem gondoltak,

miért valószerűtlen butaság a hollywoodi kosztümös filmekben a háton hordott másfél méteres pengéjű kard.

(A megoldás egyszerű: egyrészt nehézkesebb elővenni mint oldalról, másrészt egy harcos csak olyan hosszú kardot tud így kihúzni hüvelyéből, mint a saját karja - hasonló a helyzet a nyilak tegezével, hátulról macerásabb előkapni egy új vesszőt, mint egy oldalt lógó tárolóból.)

Fegyverbemutató a várban: hátra fele íjjazás Forrás: Juhász Péter

Persze érdemes az egész várat bejárni, hiszen a belső szobákban kisebb kiállításokon ismerhetjük meg, milyen lehetett a falak között az élet, mikbe öltöztek és miket étkeztek a várnép tagjai, vagy épp bepillanthatunk egy lovag szobájába. Az Öregtornyot pedig már csak a kilátás miatt sem érdemes kihagyni.

A várban bolyongva bepillantást nyerhetünk abba, hogyan éltek a falak között a régiek Forrás: Juhász Péter

Az építmény eredetileg a Kacsics nemzetséghez tartozott, vélhetően már a 13. században állt belőle valamennyi. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy az ódon hangulatú - főként újjáépített - falakat mindig körüllengi valamiféle titokzatosság, egy gyönyörű nyári napon ugyanis, zsibongó látogatókkkal elillan minden homály. Az viszont vitathatatlan, hogy a várhoz megannyi különös legenda kapcsolódik.

Az egyik történetben egy boszorkány és az ördög szövetségében, utóbbi hollóvá változtatott fiai építették fel a falakat egy különös asszonyrablási történetben, ami magyarázat nevének eredetére.

Egy másikban a vár felhúzása szintén egy asszonyrabláshoz és a szabadulás motívumához kötődik. Ám a település nevének viszont van egy humoros, valószínűleg elég modern eredettörténete is – tudtuk meg a vártörténeti séta elején –, melyben egy fiatalember madarakkal, azaz a „holló, kő'?" flegmán feltett kérdéssel akart kedveskedni, alighanem egy fiatal hajadonnak.

Rengeteg látogató volt kíváncsi az újjáépített várra ezen a napon is Forrás: Juhász Péter

Az én fantáziámat azonban a leginkább az a legenda, szóbeszéd ragadta meg, hogy állítólag az egykori magyar kiskirály,

Csák Máté elveszett kincse is a várban lehet valahol.

Esetleg a vár környékén, például a várforrásnál elrejtve. Vagy a vár kútjában. Vagy talán egy eddig fel nem fedezett hétszáz éves rejtekhelyen a vár alatt. Vagy tulajdonképpen bárhol. A lényeg, hogy a Csák nemzetség egykori urának legendás vagyona legalább olyan izgalmas adalék Hollókő várához, mint az eddig még szintén meg nem talált, de állítólag létező alagút Szécsénybe. Mindkettőt keresték a múltban, és talán keresni is fogják még a jövőben is. Ha bármelyiket is megtalálják, az egészen biztosan szenzáció lesz.

Valóban a vár vagy környéke rejti a legendás kincset? Forrás: Juhász Péter

Időutazás az Ófaluban

A várból széles erdei ösvényen sétálhatunk le az Ófaluba, az eredetileg egyutcás ó-Hollókő házai közé, melyek a régi idők palóc népi építészetének stílusjegyeit viselik magukon. Hollókőn régen többször pusztított tűzvész, a régi zsúptetők könnyen kigyulladtak. Végül a 20. század elején az eredeti jegyeiket megőrző házakon is megjelent a cserépzsindely, így őrizve meg a falut a ma látogatóinak. Szánjunk több órát a házak közötti utcai sétára, hiszen a hollókői örökség egy részét ezekbe betérve láthatjuk.

A házak többségét ma is lakják, amelyiket pedig nem, azokban falumúzeum, bemutatóterem fogadja látogatókat.

Mi körbejártuk ezeket a helyszíneket. A falumúzeum döngölt földes padlójú épületében megnéztük az 1900-as évek elejének szobabelsőjét, bútorait, ezek közül volt olyan, amit hozományba adtak. A helyszínen megtudtuk azt is, hogy a kiállított használati tárgyak jelentős része az 1800-as évek második feléből származik.

Bepillantást kapunk abba, hogyan éltek 100-150 éve az emberek itt Forrás: Juhász Péter

Benéztünk a fazekasműhelybe, bár én – igazi antitalentumként – nem vállalkoztam arra, hogy a korongozást kipróbáljam. Ellenben a helyi mesterek készítette népi kerámiák, kőcserepekből készülő tálak, edények és a kiállított portéka az én szívemet is megdobogtatta. Avatott szakértőnek nem mondanám magam, de főzni-sütni szeretőként annyival tisztában vagyok, hogy ezek az edények kiváló és főként hosszú évekre szóló szolgálatot tesznek a modern konyhákban is.

Elsétáltunk a pékségbe, ahol háromféle új kenyérből is kóstolót kaptunk.

Az idei búzából sütött, kalácsra emlékeztető finomságok igen jól estek a séta után. Hasonlóan ízletesek voltak a helyben készült sajtokból kínált falatok, amiket a közelben tartott tehenek és kecskék tejéből állítottak elő. A nyári melegben pedig jó volt megpihenni a sajtbolt vályogfalai között.

Nem maradhatnak ki a gasztronómiai élmények: kóstoló a helyi sajtspecialitásokból Forrás: Juhász Péter

Bár mi ezúttal nem ültünk be egyik vendéglátó helyre sem, hogy kipróbáljuk, hogyan bírnánk el a palóc levessel, tócsnival, sztrapacskával, azaz az ismert helyi fogásokból összeálló lakomával – vagy azok velünk –, de azt láttuk, hogy sokan megteszik. Lopva a tornácokon vagy a szabad ég alá tett padokon étkezőkre pillantottam, és mindig igen elégedett arcokat láttam a tányérok felett.

Felkerestük a bőrdíszművest is, ahol szintén olyan, egyedi tárgyakat láttunk, melyek bizonyosan nagyon tartós használatot tesznek lehetővé.

De itt néztük meg, hogyan is kell azt a bizonyos durrogatást művelni a karikás ostorral. Mi eggyel sem mertük megpróbálni, bezzeg aki a helyiek közül ért hozzá, egyszerre kettővel is művelte.

Durrogtatás egyszerre két ostorral - mi eggyel sem mertük megpróbálni Forrás: Juhász Péter

A faluban népmese-felolvasás és táncház is várta a látogatókat, és bemehettünk a palóc játszóházba is. Állítom, ez az egyik legizgalmasabb helyszín a faluban, ahol a gyerekek mellett a felnőttek is remekül szórakozhatnak a különböző népi vagy csak nosztalgiajátékok kipróbálásával. Elmondhatom a következőket:

• patkót dobni nagyon könnyű, az már kevésbé az, hogy patkó meg is maradjon a rúdon;
• félemberméretű malomtáblán akkor is nagyon menő malmozni, ha az ember kikap a játékban;
• néha csak annyi kell, hogy újra gyereknek érezzük magunkat, hogy leülünk egy szalmabálára és nézzük, ahogy a látogató családok együtt játszanak.

Felnőtteknek is élmény a palóc játszóház Forrás: Juhász Péter

S hogy az élmény teljes legyen, a játszóházban Hollókő legóból is megtekinthető. A méretarányos dioráma, amely az Ófalu egy részét mutatja, több mint 15 ezer olyan legokockából épült, melyeket a kereskedelmi forgalomba került készletekben is megtalálni. Néhány egyedi darab elkészítését pedig egyenesen a dániai cég vállalta az építők számára.

Városi léptékkel mérve az Ófalu nem nagy, mégis minden értelemben hatalmas sétákat lehet tenni házai között.

Rengetegen tettek így, az élő Hollókő így még élőbbnek tűnt a ragyogóan szép nyári időben. S ami talán a legfontosabb: úgy vált a hely a közösségi élmény terévé, hogy abban láthatóan az ott élő családok, vendéglátók is benne voltak, nem pusztán a látogatók.

Még élőbbé vált az élő falu Forrás: Juhász Péter

Hollókő nem csak megmutatta magát a kíváncsi szemeknek, a finom falatokra, jól sikerült fotókra vágyó turistáknak, mint afféle „szolgáltatás". Még ha rövid időre és csak néhány, érintőleges vonatkozásban is, de Hollókő lakói és a vendégek bekapcsolódtak egymás életébe, és együtt alakították tartalmassá, feltöltővé az ott eltöltött időt.