Novemberi ködben néztük meg a várat, ahol Szondi György hősi halált halt

Drégely vára a ködben

Reggeli vagy akár egész napos ködfoltok, hidegpárna, helyenként még színes, de egyre kopárabb erdő, bokáig gázolás az avarban, egyre metszőbb hideg a kora reggeli órákban – számunkra ezek ugyanolyan hívószavak a természetjárásra, mint a ragyogó zavartalan napsütés vagy a meleg. Ezért novemberben is elindultunk egy napra, persze a koronavírus-járvány miatt elrendelt korlátozások maximális betartásával.

Mivel a népszerűbb túraútvonalakat – köztük a Börzsöny Kéktúra-szakaszát is – már többször bejártuk, igyekeztünk olyan útvonalakat keresni, amelyeket már nagyon régen vagy még egyáltalán nem láttunk.

Általános iskolás koromban jártam utoljára például Drégely várában, így az egyik egynapos túránk célpontja ez lett.

A kocsikat Diósjenőn hagytuk, és kedvenc Bzmot vonatunkra szállva máris repesztettünk Drégelypalánk felé. Terveink szerint innen túráztunk vissza a kocsikhoz a vár érintésével.

A vár, ahol megelevenedik a történelem

A vonatról leszállva pár lépés után már rá is kanyarodtunk a piros kereszt jelzésre. A túraútvonal pár kilométeren keresztül előbb enyhén emelkedve, majd a vár előtti szakaszon komolyabb kaptatókon, helyenként bokáig érő sárban vezetett, de a környezet végig egy nagyon kellemes volt.

A várba felérve elégedetten vettük tudomásul, hogy bár helyenként hömpölygő ködben baktattunk felfelé, a kilátás a párás, misztikus körítéssel együtt is fantasztikus. Drégely kicsiny vára, ahol Szondi György kapitány hősi halált halt, a tatárjárás után épült, de ennek pontos időpontjáról viták folynak.

A vár történelmi jelentősége a törökök betörésével nőtt meg.

Ekkor már állandó helyőrséget is kapott, míg 1552 júliusában hatalmas török sereg érkezett a maroknyi várvédővel ellátott építmény bevételére. A történelemkönyvekből bizonyára mindenkinek ismerős az alig pár napos, de hősies védekezés.

A csatáról bővebben a várban található információs táblákról tájékozódhattunk. De hasonlóan kedves élmény volt belelapozni az ottani látogatókönyvbe, hiszen törhettük a fejünket a benne foglalt üzenetek és történetek eredetéről.

Csodálatos arcát mutatta az ősz

A vártól búcsút véve, a kék jelzésen folytattunk tovább utunkat a késő őszi, még igen szép arcát mutató erdőben. Ebédünket a teljes felújításon átesett és egyébként elég hívogató, de a rendeleteknek megfelelően jelenleg zárva tartó pénzásási turistaház mellett költöttük el.

Az épület már az 1930-as évek óta létezik, egy időben egy erdőbirtok munkáslakásaként üzemelt, majd az itteni pénzásási erdei vasút megszűnésével az ötvenes évek végétől bezárt. Ezek után állapota egyre romlott. A nyolcvanas években a Gép- és Vegyipari Spartacus SE kibérelte az épületet, ők sokat tettek az épület rendbetételéért. Mostani, végleges formáját 2014-ben nyerte el.

Innen már kicsit kényelmesebb tempóban poroszkáltunk Diósjenő felé.

Ahol tudtunk, megálltunk, csodáltuk a végtelen színskálájú avarszőnyeget, a sok esőtől mindenfelől előbukkant gombasereget és a minket körülvevő farengeteget.

Diósjenőre érve még tettünk egy sétát a pincesor előtt, amely a Mindenszentek-templomtól húzódik egészen a strandfürdőig. A pincék a 19. század első felében működtek, de az 1880-ban végigsöpört filoxérajárvány véget vetett az itt zajló szőlészeti-borászati tevékenységnek. Jelenleg tárolóépületként funkcionálnak.

Mielőtt Diósjenőtől elbúcsúztunk, még szembeköszönt egy igazán kedves és szerencsére egyre inkább terjedő dolog: rögtön nem is egy, hanem két közösségi könyvespolc található a településen, egy az egyik buszmegállóban, a másik pedig egy régi telefonfülkében.

A közösségi könyvespolcok lényege, hogy bárki szabadon vihet el könyvet, ha megtetszik neki valamelyik, illetve le lehet adni a régi, már nem olyan fontos könyveket. Egy polcrendezésnek pedig mindig örülnek a könyvespolcok karbantartói.

Praktikus tanácsok év végi túrákhoz

Mivel novemberben egyre rövidebbek a nappalok, ilyenkor már érdemes a lehető legkorábban indítani a túrát.

Fontos az is, hogy edzettségünknek megfelelő hosszúságú szakaszokat keressünk, elkerülve a sötétedést.

A turistautak.hu vagy a maps.me okostelefonra lefejlesztett, GPS alapú applikációi sokat segíthetnek, ha a térképünk cserbenhagy. Mi nem egyszer futottunk bele más jellel jelölt vagy arrébb vezető szakaszokba börzsönyi bolyongásaink során.

Pihenő kilátással Forrás: Pénzes Gyöngyvér

A járványügyi korlátozások miatt beülni most természetesen sehova sem tudunk, így ha egész napos túratervünk van, érdemes megfelelő mennyiségű elemózsiával és innivalóval készülni.

Étel és ital vásárlása még sok helyen lehetséges, de van, ahol zárva vannak a kisboltok is.

A köré épülő szolgáltatások nélkül egy picit más lett most a természetjárás – de kicsit igazibb is. Az Észak-Börzsöny talán még a legérintetlenebb része a hegységnek, és remélhetőleg ez még hosszú ideig így is marad.