A csigalépcső meredeken tekergett felfelé, a végét nem is láttuk. Csak azt tudtuk, hogyha megmásszuk, valami páratlan panoráma tárul elénk. Kivételezettnek éreztük magunkat, mert ezt a tornyot nem nyitották meg a látogatók előtt.
Csak különleges alkalmakkor látogatható, így tényleg megtisztelve éreztük magunkat, hogy felmehettünk.
A kastélyban 1984 óta különféle beosztásokban szolgáló Rédai Zsolt most elővette a titkos kulcsot, s ő mutatta meg nekünk a felfelé vezető utat.
Rédai Zsolt is különleges ember, meg ez a torony is az, amely egyáltalán nem illik bele a füzérradványi Károlyi-kastélyba.
Mintha valaki direkt azért építette volna, hogy megmutassa: ki az úr a háznál.
Van benne egy kis hivalkodás, egy kis magamutogatás, de nagy kár lett volna, ha a kastély stílusát kitaláló Károlyi Ede gróf nem beszéli rá Ybl Miklóst, hogy húzza fel a magasba törő tornyot. A nyolcszögletű torony miatt aztán a gróf kapott hideget-meleget, de főleg gúnyolódást szép számmal és kevésbé szép szavakkal. Károlyi Ede nem foglalkozott az okoskodókkal, büszke volt erre az alkotásra, a torony tetején lobogó családi zászlóra.
Feltornáztuk magunkat az utolsó vaslépcsőn, majd kibújtunk a tornyot lezáró vasajtón és olyan látvány tárult a szemünk elé, amelyről nehéz szavakkal számadást adni.
A Zempléni-hegység muflonokkal, szarvasokkal, nyulakkal, vaddisznókkal, rókákkal és ki tudja még hány fajta állattal lakott vidékébe alaposan beleharapott már a természet rozsdája, az ősz.
A valószínűtlenül kék ég, a tűző napsütés, az október közepi 22 fokos langymeleg sárgává, vörössé, barnává varázsolta az alattunk elterülő tájat.
„Aztán tudja-e, hogy hány méter magasan vagyunk most?" – tette fel a kérdést Rédai Zsolt.
Lenézni sem merek, a parkolóban hagyott autók gyufásdoboznak tűnnek, elgondolkodok a magasságon, a messzire szálló tekintet alaposan megcsalja az embert. Rámondom a 110 métert, de mire elhagyja a szó a számat, már tudom, hogy alaposan melléfogtam.
„26 méter magasan vagyunk" – nevet az egykori gondnok, akinél többet ma senki sem tudhat e misztikus házról.
Hitchcock simán leforgathatta volna itt is a Rebeccát,
a Manderley-ház asszonyát, csak meg kellett volna várnia az estét, meg a szelet, amely most is erősen fúj.
A parkban lévő hatalmas fák keményen állják a sarat, a tó vizét hullámok szaggatják szét, a rájuk hulló levelek csónakként ringanak, egy-egy vadabb széllökés után bátran szörföznek. Egyszerűen tökéletes és idilli a kép. Festeni, rajzolni nem lehetne szebbet.
S ha ezek a falak mesélni tudnának, hosszú és tanulságos történet kerekedne ki belőle.
A grófi szérűtől nem messze, a vad hegyek ölelésében megbúvó Füzérradvány a kastély születése óta híres település volt.
Később az idők megváltoztak. Radvány (akkor még így hívták) 1702-ben került a Károlyi-család birtokába. Aztán jöttek a grófok, a már említett Károlyi Ede, aki a 19. század közepére teremtette meg a kastély mai formáját. Az 1930-as években jött az ötlet: legyen belőle luxusszálloda.
Lett is. Sőt, még Karády Katalin itt forgatta egyik híres filmjét, a Kisértést. Persze csak a külső jeleneteket vették fel itt, a kastélyban játszódókat inkább a Filmgyár Pasaréti úti műtermébe vitték, ahol felépítették a kastély mását. Terveztek ide repülőteret is, úgy gondolták, hogy a nagyon gazdagok itt szálljanak le a közelben, ne rázassák lelküket a kocsiúton, de aztán a II. világháború közbeszólt. A kastélyt előbb a németek, majd az oroszok rabolták le – vagy ki. 1945-48 között még működött a szálloda, de a nagy államosítás véget vetett minden álomnak.
A kastély sorsa bevégeztetett. 1948-1979 között állami gondozott gyerekek laktak itt, majd egyszer csak valaki kitalálta, hogy a kastélyból legyen szanatórium.
Amivel persze a sátoraljaújhelyi kórház (mert szervezetileg oda csatolták a füzérradványi szanatóriumot) nem nagyon törődött. Gróf Károlyi Ede álma, az Ybl által tervezett gyönyörű, romantikus épület lassan, de biztosan jutott az ebek harmincadjára.
1988-ban különös dolog történt. Londonból Füzérradványra érkezett a kastély utolsó magántulajdonosának, Károlyi Istvánnak a fia, Károlyi László. Elborzadva nézett körbe és nem hitte el, amit látott. A salétrom úgy virágzott a falakon, mint most a késő őszi virágok a hatalmas kastélyparkban. A messziről jött vendég saját tulajdonába akarta venni a család egykori kastélyát. Hosszas tárgyalások kezdődtek, miközben 1990-ben megtörtént a rendszerváltás. Az épülettel nagyon sokáig senki sem foglalkozott. 2016-ban, amikor ott jártam egy szinte végtelenül lepusztult, düledező épületet találtam Füzérradványon. Most valami egészen mást.
Egy csodálatosan felújított kastélyt, amelynek a munkálatai hamarosan folytatódhatnak, de az a rész, amely kikerült a restaurátorok és építészek keze alól, tényleg mesébe illően néz ki.
Olyan, mint amikor még Horthy Miklós is idejárt. A legenda szerint a kormányzó megállt a lépcső tetején és nagyon ügyelt arra, hogy mindig ő álljon két grádiccsal magasabban, mint a társaságában álló grófok. Hogy így mutassa meg az uralkodó osztály kései tagjainak, hogy itt bizony ő is valaki.
Aztán van itt az asztal, amelyen – állítólag – a szatmári békét írták alá Nagykárolyban, 1711-ben, tudják, ez a béke zárta le hivatalosan a Rákóczi-szabadságharcot. Az asztal szép, gyönyörű szobában terpeszkedik méltóságteljesen. Csakhogy van itt egy kis bökkenő, amelyről Rédai Zsolt mosolyogva mesél.
Szóval, az úgy van, kérem, hogy ezen az asztalon írták alá a szatmári békét. De a megyében van egy másik falu, Taktabáj. Az ott élők azt mesélik, hogy a helyi református templom úrasztalán történt meg az aláírás 1711-ben."
Voltaképpen nem igazán tudjuk, hogy hol történt meg a béke szentesítése, de ennek a kérdésnek az eldöntését tényleg a történészekre bíznám. Maradjunk annyiban, hogy a Füzérradványon található asztal gyönyörű, a miénk és kapcsolódik a Rákóczi-szabadságharchoz.
Puff neki. Ezt a vitát mi most nem fogjuk tudni eldönteni, de van még itt igaz mese, szép számmal. Jöjjön akkor még egy a históriák sorából.
„A színész Éless Béla Kassán született" – kezd bele a történetbe alkalmi idegenvezetőnk, Rédai Zsolt. „Gyerekkorában rengeteg időt töltött Füzérradványban, mert az édesapja itt dolgozott sofőrként a kastélyszanatóriumban.
Mint minden kamaszt, őt is vonzották a titkok, a misztikumok. Elég az hozzá, hogy a grófok által megvásárolt fegyvereket és a féltve őrzött porcelánokat a világháború pusztítása elől a pincébe rejtették. Aztán ott is maradt minden, egészen addig, amíg Éless Béla és társai fel nem fedezték azokat. Így sikerült ezeket a kincseket megmenteni az utókornak."
Éless Béla a Szomszédokban is játszott. Az egyik legkellemetlenebb figurát alakította. Ő volt Kerei Gusztáv, a mindenbe belekötő, s mindent kritizáló adószakértő. A füzérradványi kastélyban kiállított fegyverek és porcelánok felfedezőjének sokat köszönhet az utókor.
Teszünk még egy sétát a parkban, gyönyörködünk az őszi színekben, megtudjuk, hogy a kastély kertjében megépített pavilonok turisztikai célt szolgálnak, mert szobák vannak benne. Már most foglalhatóak ide szállások, a későbbiekben pedig bővítést is terveznek.
Az ősfák árnyékában a sárga leveleket sepri a szél, az egyik fát állítólag az 1700-as évek elején ültették, nem véletlenül nevezik Rákóczi platánfájának.
A közel 100 hektáros parkot annak idején sűrű erdő borította. A szakemberek az efféle helyeket nevezik angolkertnek. Volt ízlése a grófoknak, annyi bizonyos.
Végszóra érkezett meg dr. Virág Zsolt miniszteri biztos, aki a közeli Füzéren, a szintén csodásan felújított várban rendezett konferenciáról ugrott át Füzérradványra. Ő mesélt nekünk a Károlyi-kastély felújításáról. Elmondta, hogy a rekonstrukció első üteme fejeződött csak be, de tervben van a folytatás.
Az első ütemben történt munkák után a nagyközönség 2021 októberében vehette birtokba az épületet, de a második ütem tervei között szerepel, hogy a kastély emeletén lévő szobákból szállásokat alakítsanak ki.
Az 21. század modern világában élő embereit nagyon megfogja és érdekli az, hogyan élhettek őseink ezekben a kastélyokban. Milyen volt a mindennapi életük azoknak, akik reggel itt ébredtek, este itt tértek nyugovóra. Miket ettek és ittak? Ezt szerettük volna itt is bemutatni és ez a célunk akkor, amikor szerte az országban kastélyokat, kúriákat újítunk fel.
Tatán, Nádasdladányon és Füzérradványban elkészültünk a munkákkal, s ezeket az épületeket már mindenki láthatja. November elején nyitjuk meg a sümegi püspöki palotát a látogatók előtt. Az is a célok között szerepelt, hogy olyan helyeket is bekapcsoljunk a belföldi turizmus vérkeringésébe, amelyek korábban nem voltak frekventált helyek.
Ezt tükrözi a szlogenünk is: „Múltról – jelen időben.
A kiállításokkal nem az a célunk, hogy valamilyen avas, unalmas tárlatokat hozzunk létre. Itt, Füzérradványban is láthatja, hogy mennyire igyekeztünk kihasználni az interaktivitást hogy a szobákban és termekben elhelyezett periszkópokba belenézve az eredeti szobabelsőt, bútorokat, asztalokat, székeket láthatja mindenki, aki erre jár.
Hiteles, friss és élményalapú kirándulások ezek, arra biztatok mindenkit, hogy jöjjön el és nézze meg a felújított magyarországi kastélyokat, amelyek a nemzeti kastélyprogram és nemzeti várprogram keretében kaptak régi-új köntöst. Az üzemeltető a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nkft, amely rengeteget tesz azért, hogy a látogatók a lehető legteljesebb képet kapják meg arról, hogy milyen volt az élet ebben a kastélyban."
Ez befejezésnek is tökéletes, de azért van még egy kedves kis történet a tarsolyban. A kastély egyik termében ott áll egy 1930-as Coventry típusú automobil. Anno ezzel a kocsival fuvarozták az ide érkezőket a sátoraljaújhelyi vasútállomásról egészen a füzérradványi kastélyig.
A kocsiban már nincsen motor, nincsenek alkatrészek, de a jobb oldalon lévő kormány mögé bárki beülhet és képzeletben elindulhat a múlt század harmincas éveinek rázós, köves útjain,
hogy hamarosan Magyarország egyik legszebb kastélyának felhajtó útján döcögjön, miközben a kastély inasai és szolgálói már készen állnak arra, hogy a hatalmas bőröndöket a szobákba vigyék.
Valahogy ilyen lehetett az élet a Károlyi-kastélyban Füzérradványon. De aztán a mi időnk is lejárt, elhamvadt. Mint Karády Katalin cigarettavége.