Fenn éjszakáztunk Magyarország egyik legcsodálatosabb kilátóján - képek

15. Itt fogunk aludni

Szeptemberben úgy döntöttünk, lecsípünk egy kicsit a délutáni munkából, és feltúrázunk a Visegrádi-hegységben lévő Prédikálószékre, majd fent is alszunk a kilátóban. Bár ott szinte mindig telt ház van hétvégén, ezúttal kényelmesen elfértünk. A gyakori szél sem zavarta meg éjszakánkat, sőt, ilyen kellemesen rég aludtunk a szabadban.

A délután közepén találkoztunk a visegrádi kompnál, ahol gyorsan rájöttünk, hogy az eredetileg kigondolt túraútvonalon változtatni kell, ha még világosban fel szeretnénk érni.

Márpedig ez volt a terv, mert a Prédikálószéken eddig csak nappal voltunk fenn, sem a naplementét, sem a napfelkeltét nem tudtuk innen megcsodálni.

Gyorsan kocsiba pattantunk hát, és átmentünk Dömösre, majd a piros kereszt jelzésen kezdtük meg túránkat. A Prédikálószék több helyről is megközelíthető: Piliszentlászlóról kicsit több mint hat kilométert kell legyűrnünk, de Dobogókőről is startolhatunk, ez kevesebb mintegy öt kilométernyi gyaloglást jelent.

Az alábbi képre kattintva galéria nyílik!

Mi Dömöst választottuk, mert erről még nem mentünk fel. Ha valaki Dömösön jár, és megteheti, érdemes megnézni a királyi palotát és prépostságot. Ezekből jobbára csak a falak maradtak meg, a templom megemelt szentélye alatti altemplom viszont megmaradt épségben (a nyitvatartásról előtte mindenképpen érdemes tájékozódni).

Kellemes melegben vágtunk hát neki két és fél órás, tíz kilométeres sétánknak a lassan őszi színeket felvonultató erdőben.

Az útvonal eleje kaptatósabb, de egy idő után kellemessé válnak az emelkedők.

A Kecskehát-réten az egyik legkülönlegesebb kilátás a Dunakanyarra, ami rendkívül gyorsan kárpótolt a kisebb küzdelemért. Innen egyébként már a kilátó is látszik.

De innentől sem unatkoztunk: idilli, csendes arcukat mutatták a hegyek és az erdők, helyenként halk szarvasbőgéssel a háttérben. Még bőven az alkonyat előtt futottunk be a kilátóba.Nagy örömünkre senki nem volt, leszámítva lenn egy sátrat, pár órán belül azonban többen is érkeztek. Mire leszállt az éj, a kilátó minden szintjén táborozott valaki.

Kilátás három szinten

Az igazán tökéletesen pozicionált kilátó építésébe 2016-ban fogott bele a Pilisi Parkerdő Zrt. Koller József tervei alapján, különös figyelmet fordítva a hely korábbi állapotának megőrzésére. A beton alapon álló, fából készült, háromemeletes kilátó 12 méter magas. A legfelső szintről a kilátás Esztergomtól egészen Visegrádig tart az őket körülövező hegyekkel és a Dunával. Mindez egy olyan kompakt képet alkot, amit egyszer mindenkinek látnia kell. A 692 méter magasan található kilátó épülete tökéletesen alkalmas a bivakolásra, azaz a szabadban történő éjszakázásra, gyakori azonban az erős szél éjszakánként, szóval erre érdemes készülni. Az egyik legjobb magyarországi túracélpont, lévén autóval nem megközelíthető, és viszonylag kevés erőbefektetéssel csodálatos élményhez juthatunk.

A naplemente után nem volt más dolgunk, mint megágyazni a felső szinten, és figyelni az alattunk elterülő Dunakanyar fényeit, a szemközt el-elhúzó vonatot, találgatni,melyik fény melyik településhez tartozik. Azért egy tábortüzet a kilátó alatt összehoztunk, páran mellé ültünk, de viszonylag korán nyugovóra tértünk, mivel a napfelkeltét meg szerettük volna nézni. Mint később kiderült, ezzel mások is hasonlóan voltak, így a hajnali órákban mindenki telefonnal, géppel felszerelkezve várta a kibukkanó napkorongot.

Az éjszaka amúgy zavartanul telt.

Kellemes volt a hőmérséklet, csak a szarvasbőgés és az alattunk lévő szinten az egyik függőágy leszakadása akasztotta meg a pihenésünket. Soha rosszabb táborhelyet!

A napfelkelte talán még a naplementénél is szebb volt, így elégedetten kortyoltuk a fenn lefőzött kávénkat. Komótosra vettük a figurát, nem siettünk a reggelivel, nehéz volt ezt a kilátást magunk mögött hagyni.

Miután maradéktalanul kiélveztük fenn a reggelt, szétváltunk. Egyikünk a kocsihoz igyekezett vissza (van lehetőség a Vadálló kövek felé lefelé menni, ami szintén egy gyönyörű túraút, de meglehetősen kitett, sziklás és morzsalékos, esős időben egyáltalán nem ajánlott),

mi pedig összeraktunk magunknak egy útvonalat, amelyen keresztül Visegrádra igyekeztünk vissza.

Mivel néha, nagyon rövid szakaszokon át kellett vágnunk túraútvonalak között, volt egy-két eltévedés (a gps-alapú túraapplikációk viszont nagyon megkönnyítik a tájékozódást). Délelőtt 11 óra környékén már a Spartacus-ösvényt koptattuk.

Az alábbi képre kattintva galéria nyílik!

A sokszor egy embernyi szélességre szűkülő ösvény méltán lett kultikus, hiszen fenséges kilátópontokkal és érdekes útvonallal kényezteti a rá merészkedő túrázókat (télen jegesedés és hó esetén nem ajánlott a teljesítése). Ha végigjárjuk, Visegrádnak az Apátkúti-völgy felé eső végére érkezünk. Így tettünk mi is, ezzel egy teljes túranapot eltöltve. Ha azonban valaki még érez magában vágyat a felfedezésre, Visegrád számtalan látnivalót kínál.

Mi pedig már tervezzünk a következő kinn alvásunkat a Prédikálószéken. Ezúttal télen...