Nagoro egykor virágzó falu volt a négy fő japán sziget legkisebbikén, Sikokun. Amikor azonban a helyi vállalkozás tönkrement, a falu több száz lakója munka nélkül maradt. A jobb megélhetés reményében kénytelenek voltak a nagyvárosokba vándorolni, mindössze pár tucatnyian maradtak a festői völgyben.
Cukimi Ajano is az elvándorlók között volt, élete nagy részét Oszakában töltötte. 55 évesen mégis úgy döntött, visszatér gyerekkora színterére, ahol akkor már csak 37 ember élt.
Ajano egyedül érezte magát, mégsem ezért készítette élete első bábját.
Madárijesztőnek szánta, mivel a veteményesét teljesen letarolták a madarak. Amikor a bábu elkészült, Ajano csodálkozva vette észre, hogy az édesapjára hasonlít.
Ez adta az ötletet, hogy emléket állítson a falu egykori lakóinak.
Az elmúlt évek alatt 350 életnagyságú bábut készített, a legtöbbjüket a falu már elhunyt lakói ihlették.
Az időjárás viszontagságainak kitett bábuk maximum három évig húzzák, vagyis a japán bábkészítőnek folyamatosan gondoskodnia kell az utánpótlásról.
Kattintson az alábbi képre, és nézze meg galériánkat Nagoróról!