A bájos tunéziai kisváros, Sidi Bou Said első ránézésre könnyen összetéveszthető a görögországi Santrini szigettel, azonban ha figyelembe vesszük egy tradicionális háromfogásos vacsora, vagy egy kényelmes szállodai szoba árait, egész más a helyzet. Sidi Bou Said-ben mindezt jóval olcsóbban megkapjuk.
Bárhol járunk a városon belül, lenyűgöző tengerparti kilátásban lehet részünk, emellett mindenfelé szemet gyönyörködtető fehér épületeket láthatunk, kékre festett ajtókkal és ablakokkal.
A tunéziai emberek pedig kifejezetten barátságosak, vendégszeretőek.
Az ablakokon keresztül azonban csak ritkán lehet belátni a házakba, így próbálják védeni a nőket a kíváncsi tekintetek elől.
Ugyanez igaz a szomszédos Nabeul városára is.
Itt található egy 400 éves, történelmi olívaolaj-gazdaság, a Dar Abdelhak Lassoued, melyet három helyi nővér vezet.
Nagyanyjuk 150 olajfát ültetett a helyszínen. Ma az egyik legjobb minőségű extra szűz olívaolajat állítják elő itt.
A három testvértől megtudhatjuk azt is, hogyan készül a zhar, azaz a desztillált keserűnarancslé.
A zhar szó jelentése: otthon, a narancsfák fehér virágai pedig kellemes, édes illatot árasztanak, mely egész nap terjeng a levegőben.
A belőlük nyert folyadékot gyakran szappanokba és más szépségápolási termékekbe, illetve arab kávéba keverik, illetve a vendégeknek kínálják parfümként, hogy dörzsöljék át vele a kezüket.
Tunézia már a történelmi időktől kezdve ellátta Európát, a rómaiak letelepedésüket követően az általuk termelt javakból tartották fenn Itáliát.
Az ország mind a mai napig őrzi az egykori kultúrák és civilizációk emlékét. 27 000 régészeti lelőhely van itt, és a legtöbbet még fel sem fedezték. Az egyik ezek közül az ókori Rómából fennmaradt Thugga nevű romváros,
mely az olaszországi Pompeii-re emlékeztet.
Hatalmas templomok mindenfelé, az embernek az az érzése támad, mintha visszament volna az időben, és maga is római állampolgárrá válna.
A fedetlen épületek között található néhány hammam fürd, egy bordélyház és egy piaccsarnok is.
Ha a felfedezőutunk végére értünk, látogassuk meg a Dar Ejdoud éttermet,
amely egy kilométerre a domboldali romok alatt található, ahol megkóstolhtunk egy helyi recept alapján készült lencselevest Tabouna kenyérel, ami egy pitához hasonlító pékáru, friss zöldfűszerekkel. Ezután következhet egy tál zöldsaláta, vagy harissa nevű helyi paprikakrém, és forró sashuka, ami rengeteg hagymával és paradicsommal készül, mindehhez egy nagy tányér kuszkusz vagy krumpli, illetve ropogós, csirkéből készült escalope dukál, ami megszólalásig hasonlít az általunk ismert rántott húshoz.
A legsokszínűbb főétel, amit ember valaha látott!
Egy másik kedvelt tradicionális étel a brik, amely egy háromszög alakú tésztabatyu tonhallal és tojással töltve.
A nwaser pedig a francia quiche-hez hasonló, tunéziai tésztaféle.
A bárány gargoulete pedig egy népszerű raguétel, agyagedényben készül, rozmaring és citrom ízesítéssel.
Aki kevésbé extrém falatokra vágyik, válogasson Testour városában az ínycsiklandó sajtok és világhírű gránátalmák közül.
Mindez fantasztikus árakon elérhető, ezért célszerű készülni egy üres bőrönddel, hogy legyen hely a szuveníreknek.
Azonban ha nem szeretnénk ilyen messzire menni, Európában is létezik még néhány káprázatos, de kevésbé felkapott hely a világon, ha kerülnénk a tömeget, és a túlzott pénzköltést. Olaszországban igazi kis ékszerdoboznak számít Marina di Camerota, vagy Procida, ám egyikük sem túlságosan ismert a turisták körében. Hasonló település a franciaországi Calanque d'en Vau, esetleg a spanyolországi La Graciosa.