A Santa Margarida de Sacot a katalóniai Gironától északra található a La Garrotxa Vulkanikus Természeti Parkban.
Ez a terület 40 tűzhányó kúpját foglalja magában, amelyek valaha aktívak voltak.
A park az Ibériai-félsziget vulkanikus tájainak legjobb példája, és rengetek látogatót vonz. A vulkánkitörések körülbelül 350 ezer évvel ezelőtt kezdődtek ezen a környéken, és körülbelül 8300 évvel ezelőtt fejeződtek csak be.
A La Garrotxa Vulkanikus Természeti Park 15 309 hektáron terül el, amely 11 települést, 28 természeti rezervátumot foglal magában A területen 40 vulkáni kúp, 10 kráter, 23 nagyon megőrzött kúp és több mint 20 bazaltos lávafolyam található. A felszín, a talaj és az éghajlat változatos, gyakran dús növényzetet biztosít, kivételes tájképi értékű tölgyesekkel, tölgyesekkel és bükkösekkel. Nagyon párás éghajlatú, ami az atlanti éghajlathoz sorolható.
A kráterek egyike a 11 ezer éve alvó Santa Margarida, amelynek legmagasabb pontja 766 méter. A kráterében megépített kápolna 682 méteren áll. Az egyhajós, román stílusú templomot eredetileg a 12. században építették oda, de 1428-ban egy földrengés elpusztította. 1865-ben építették fel ismét, de csak ritkán nyitja meg kapuit. Ennek ellenére a Santa Margarida de Sacot és környéke kedvelt kiránduló- és zarándokhely, sokan ellátogatnak oda.
Az alábbi képre kattintva galériát nézhet a különleges templomról!
A megkapó szépségű Santa Margarida de Sacot egyszerű, egyhajós templom. Sok évnyi elhanyagolás és rossz kezelés után néhány éve felújították és kitisztították. A La Cot-i plébánián, amelyhez tartozik, a lelkipásztori látogatásokat csak nagyon kevés alkalommal végezte maga az elöljáró.
Érdekesség, hogy a földrengés utáni romokból kimentettek egy alabástromba faragott szentképet, amely az 1936-os polgárháború előtt még látható volt a kápolnában. A polgárháború pusztításától is sikerült megmenteni ezt a képet, amelyből egy másolatot készítettek, és azt helyezték el a kápolnában, az eredeti pedig a Gironai Egyházmegyei Múzeumban van letétben.