Ez világ legrégebbi fennmaradt tengeralattjárója - képek

A drezdai Német Fegyveres Erők Hadtörténeti Múzeumában van egy nagy, vasból készült tengeralattjáró, amely 1850-ben készült. A Brandtaucher volt az első tengeralattjáró, amelyet valaha építettek Németországban, és a világ legrégebbi fennmaradt tengeralattjárója. Annak ellenére, hogy már az első nyilvános próbaútja során elsüllyedt, lenyűgöző bepillantást nyújt a víz alatti hajózás és a katonai technológia korai újításaiba.

A Brandtauchert, ami németül tűzbúvárt jelent, Wilhelm Bauer tervezte, aki a bajorországi Dillingenben született. A kezdetben faesztergályosnak tanult Bauer végül apja nyomdokaiba lépett, és csatlakozott a hadsereghez. Tüzérmérnökként a német-dán háború alatt (1848-1852) Bauer tanúja volt annak, hogy a dán haditengerészet milyen könnyedén vette blokád alá a porosz partokat. Ez a tapasztalat inspirálta egy olyan merülőhajó kifejlesztésére, amely képes megtörni az ilyen blokádokat – írja az Amusing Planet.

A tengeralattjáró ötlete nem volt új. 

Az első sikeres tengeralattjárók közé tartozott az a tengeralattjáró, amelyet a holland Cornelius Drebbel tervezett I. Jakab angol király számára 1620-ban. Drebbel fából épített és evezőkkel hajtott tengeralattjárója több órán keresztül víz alatt tudott maradni. 1776-ban David Bushnell megépítette a Teknőst, egy kézzel hajtott, tojás alakú eszközt, amely hajócsavarok segítségével önállóan tudott mozogni a víz alatt. Az amerikai függetlenségi háború során a Teknőst sikertelenül próbálták bevetni egy angol hajó ellen. Még Napóleon is érdeklődött a "Nautilus" iránt, amelyet az amerikai Robert Fulton épített 1801-ben.

Hogy Wilhelm Bauert mennyire inspirálták ezek az elődök, nem tudjuk. Mindenesetre hidraulikát és hajóépítést kezdett tanulni. Azt mondják, hogy miközben Jütlandban állomásozott, Bauer megfigyelte a fókák természetes mozgását, amit mintának vett, hogy továbbvigye a terveit. Járművének alakja is egy hízott fókára emlékeztetett, ami ahhoz vezetett, hogy a tengeralattjárót vasfókának becézték.

Kattintson az alábbi képre, és nézze meg galériánkat a Brandtaucherről!

Bauer 1849-ben visszatért Bajorországba, és bemutatta találmányát egy katonai bizottságnak, de azok elvetették a projektet. Nem csüggedt, Észak-Németországba ment, és csatlakozott a schleswig-holsteini hadsereghez, amely érdeklődést mutatott a projekt iránt, és felkérte, hogy fejlessze tovább, és készítsen modellt. Bauer megépítette tengeralattjárójának működő modelljét, de a katonaság továbbra sem volt hajlandó fizetni a megvalósításért, így Bauer magánfinanszírozást keresett. 

Sikerült összeszednie egy kis pénzt, és August Howaldt mérnökkel együtt nekilátott az építkezésnek.

A megfelelő pénzeszközök hiánya azonban arra kényszerítette Bauert és Howaldtot, hogy több jelentős kompromisszumot kössenek az eredeti tervhez képest, például csökkentsék a falak vastagságát és mellőzzék a ballaszttartályokat. Ehelyett megengedték, hogy a a víz a hajótest alján, a padló alatt összegyűljön, és viszonylag akadálytalanul mozogjon ezen a területen, amikor a hajó irányt változtatott. Ez a tervezési hiba jelentős instabilitást eredményezett, ami valószínűleg hozzájárult a hajó későbbi elvesztéséhez.

A Brandtaucher 8,1 méter hosszú volt, és 30,5 tonnát nyomott. Két matróz hajtotta, akik egy nagy kereket forgattak kézzel-lábbal. A legénység harmadik tagja, aki a tengeralattjáró faránál helyezkedett el, a kormányokat és egyéb kezelőszerveket kezelte. A Brandtauchert ellenséges hajók megtámadására tervezték. A terv az volt, hogy a tengeralattjáró a célhajó alá manőverezne, ahol a kapitány egy pár gumikesztyűn keresztül kinyúlna, megragadna egy elérhető távolságban lévő aknát a tengeralattjárón, és a célponthoz rögzítené.

1851. február 1-jén bemutatót tartottak Kiel kikötőjében. A tengeralattjáróban Bauer, Friedrich Witt asztalos és Wilhelm Thomsen kovács tartózkodott. Az első néhány perc jól telt, de amikor Bauer a kikötő medencéjének legmélyebb részére indult merülni, a hajótest szivárogni kezdett, nem tudott ellenállni a víznyomásnak. Ahogy a tengeralattjáró elkezdett megtelni, lassan lesüllyedt a kikötő aljára. Bauer és társai megőrizték a lélekjelenlétüket, és hat órát vártak, amíg elegendő víz szivárgott be ahhoz, hogy kiegyenlítse a nyomást az elsüllyedt hajóban. Ez lehetővé tette a nyílás kinyitását, és a három tengerész a felszínre menekült.

A Brandtaucher roncsát 1887-ben sikerült kiemelni, és jelenleg a drezdai katonai múzeumban látható.