Egoista az, akit önmaga jobban érdekel, mint én - tartja a mondás. Jelen esetben az ágyak és a lakók száma jelentősen eltér és teljesen érthető, hogy mindenki magának akarja a jót. A hálóban öt franciaágy terpeszkedik, így mindössze tíz lakónak jut kényelmes fekhely. Az utolsó négy beköltözőnek marad az éjjel-nappal világos nappali, de csak ketten férnek el a kanapékon: a végén érkező két lakónak pusztán a föld marad, hálózsákkal, csak egy polifoam adhat némi puhaságot. Ez már önmagában is generálhat konfliktusokat, mivel az utolsó beköltözők - némi joggal - megtűrt idegennek, befogadott jöttmentnek érezhetik magukat, holott elvben ugyanannyi joguk lenne ágyhoz, mint korábban beválasztott sorstársaiknak.
Itt az elején többé-kevésbé egyértelmű volt a leosztás: Pandora T-boyt boldogította, Frenki Szilvit szeretgette, Segal egyedül terpeszkedett. A gondok akkor kezdődtek, mikor egyre többen lettek. Leo érkezése után kategorikusan bejelentette, hogy Ági mellett a helye, Csaba beszavazását követően rögvest közölte, hogy férfi mellett semmiképp nem alszik, a viharos múltú aktmodell elvágyódott Tommy mellől - és ez még csak a kezdet. Népek vándorlása.
Az utolsóknak nem lesz könnyű dolguk: az őslakos keménymaghoz, későbbi klikkekhez, érdekszövetségekhez kell majd alkalmazkodniuk és még a kényelmes fekhely sem biztosított. A VV2 során sem fért el mindenki a hálóban: Elvis, Gábor, Mónika például jobbára kint aludtak a nappaliban - így akarva-akaratlanul is létrejött egy külön platform, az önmagukat buckalakóknak definiáló villalakók csapata. Hasonlóra ezúttal is lehet számítani, amennyiben nem kívánnak a lakók heringként, összezsúfolódva aludni.