Mindenki a szaunában nyomul, csak Leo tölti magányosan pillanatait, a nappali sokat használt díványán. Csaba, a mi lovászunk, úgy érzi nem ártana egy kis diskurzus, ezért aztán oda húzza kis ülő alkalmatosságát, és beszélgetést kezdeményez.
Leót láthatóan nem zavarja a közeledés, sőt ő is kíváncsi, hogy miként éli meg a dolgokat az ifjú Wyatt Earp. A válaszban van némi keserűség. A fiú elpanaszolja, hogy nem szereti, hogy bármilyen ötlete van, hiába mondja el, soha nem valósul meg, mert elfelejtődik.
Ezzel a problémával Leo is sokszor szembetalálta magát az első napokban - mondja mintegy nyugtatásképpen a diplomás - majd azzal folytatja, hogy ő optimista, és úgy gondolja, egyszer csak elfárad mindenki, kifogynak a hülyeségből, és akkor jöhetnek a kreatív ötletek. Ez a téma tehát kimerült.
Terítékre került viszont Segal. Csabi szerint a miskolci vállalkozó irányító ember a csapatban. Leo nem így gondolja. Szerinte ennél lényegesen egyszerűbb a helyzet: "Segal sz..rik rá, hogy mi mit csinálunk, a lényeg, hogy ő jól érezze magát, és központban legyen. Irányítani viszont nem akar. Arra nem is kíváncsi, hogy a másik mit mond, feláll, kóvályog, aztán elmegy. Semmiből nem veszi ki a szerepét. No tolerancia, amit nem akar, azt nem is csinálja, nem segít semmit, egyáltalán nem társasági lény" fejezi be a közgazdász a kopaszról alkotott véleményét. Majd hozzáteszi: "Pedig értelmes gyerek"
Hát, az előbbieket hallva nehéz elképzelni, hogy utolsó megállapítása szívből jött.