De hát itt vannak. Az ország kedvence (az önök szavazatai alapján, nyájas olvasók) úgy tűnik, egyre jobban meg van hasonulva. Igyekszik viselkedni, de gyakran nem bírja már cérnával. Ma többször is elvonult, este a többieknek is feltűnt, még Segal is megpróbált beszélni a fejével:
- Megszűnt a külvilág! Én már veletek álmodom! Itt most mindent el kell felejteni. Hagyjál mindent a fekete lyukban. Én azt tettem.
Ágica is próbálta felvidítani, de Leo elvonult aludni, későbbi próbálkozásokkor elzavarta.
A lányok Csabát faggatták a szakmájáról, úgy tűnik a területi képviselők és táncoslányok érdeklődése nem csökken a természet gyermeke iránt. A lovász el is árulta a titkát:
- A ló annyira megnöveli az önbizalmát az embernek, hogy néha nagyképű vagyok már. Na jó nem érezem magam mindig nyeregben.
Aztán kitört a buli, annyit énekelgettek, hogy a végén megszánta őket (vagy saját magukat) a magasságos Szerkesztőség, és kaptak zenét. A diszkó majd mindenkit megmozgatott, Tommyboy és Pandi figyeltek csak az ágyról, meg persze a búsképű oroszlán a szobában. "Úristen, ezt nem hiszem el" – ismételgették Ágicát cikizve, aki ezt sikoltozva vonult be a Villába annak idején. Mindenki a kedvenc számát kérlelte, ha nem kapták meg, hát elénekelték. Így is jó. A mókák nem szűntek, Indiánt beöltöztették a Villa Csajának, úgyhogy inkább ezzel a képpel búcsúzunk mára.