- Kicsit hiányzik a családom most már. Anyukámtól eddig a legtöbb idő, amit távol voltam, az két hét volt, ha elmentem valahova, akkor is velem volt a testvérem - pityergett egy kicsit a srác, de nem túl komolyan.
- Mindenkivel pörgök, az egész bejön, senkivel nincs bajom, mindenkit szeretek.
Itt véget is érhetne a beszélgetés, így a VillaNővér megpróbált kiszedni belőle azért egy pár kritikus hangot.
- Kicsit rosszul esett, amikor Leo azt mondta, az elején, hogy csak húsz százalékon vagyok jelen, de most már jóban vagyunk, közelebb kerültünk egymáshoz - nyugtatott meg mindenkit.
- Jó emberismerő vagyok, - szerénykedett - mondtam már korábban, a Frenki-Szilvié egy haldokló kapcsolat. Most csúnya vége lett. De én jóba vagyok mindkettejükkel. Lehet, hogy rosszul esik a másiknak, ha egyikkel beszélgetek.
- Katka eleinte a nővérem volt, most már kissé eltávolodott.
- Segal nem egyszerű ember, jóban vagyunk, bár nem hagy másokat érvényesülni.
- Indián eleinte nem jött be, más az életfelfogása, de vele sincs gond.
- Tommyboy őszinte, és úgy érzem, ha nem lett volna konfliktusa Segallal, rám rakta volna a jelet, úgy érzem, ő úgy érzi, nem vagyok teljesen idevaló.
Másokról még ennyi rosszat se tud mondani:
- Nincsen problémám igazán senkivel, pont ez a gondom, mert nem tudom, kire tegyek majd jelet, ezen már gondolkodtam.
A Villa románcairól:
- Leo meg Ágica: érdekes, nem tudom mi lesz belőle, mintha elcsíptem volna azt, hogy kintről valami nő témája van Leónak, és azért nem akar? Ágicával tudom egyébként leginkább megosztani érzéseimet, benne megbízom.
- Marcsi a feleségem, ma reggel meg is kértem a kezét, persze ez az egész csak vicc - szomorított el mindenkit, aki mást remélt. Aztán csak el tudott búcsúzni egy igazán jelentős mondattal:
- Az ember csak akkor tudja meg, mit ér a kinti élet, ha itt bent van.