Kommunikáció felsőfokon

Tommyboy ráncolt homlokkal érkezett a Riportszobába. Majd mikor meglátta saját parfümjét, egy kicsit lazított acélos tartásán, de arca továbbra is feszültségről árulkodott.

A VillaNővérnek céljairól és álmairól mesélt, de nagyon fáradt volt a táncos fiú és egyáltalán nem volt ráhangolódva a témára. Meg a beszélgetésre sem. "Éhgyomorra ez most így nehéz." Heroikus küzdelmek árán szakadtak ki belőle a gondolatok:

"Mindenképpen azt szeretném, hogy a mostani családom minden egyes tagja boldogabb legyen és megpróbáljak ebbe én is belesegíteni. És hát, persze az én kis családom is, ami alakulófélben van a párommal. Mindenképpen a családra hangsúlyoznám az én álmomat. De ez nem álom, ez az idők folyamán szépen lassan bekövetkezik majd."

Arra a kérdésre, hogy mivel szeretne foglalkozni a jövőben, nem adott egyértelmű választ a táncos fiú: "Jó lenne, ha miután én már nem leszek, sokan gondolnának rám kellemesen, maradandóan. Lehet, hogy még nem éltem annyit, hogy pontosan tudjam, hogy mi az a valami, amit meg kell csinálnom az életem során, hogy valami maradandót alkossak.
Az, amivel én foglalkozom, azt elítélik az emberek, bár engem ez nem foglalkoztat. De ebben a szakmában nem lehet olyat lerakni az asztalra, amivel az ember büszkélkedhet. Például nem gondolkodom abban, hogy koreográfus legyek vagy személyi tréner." Ezután a VillaNővér nagyon finoman felhívta Tommyboy figyelmét a VillaSzabályzat betartására.