Marcsi a párbaj elején úgy érezte, ötven százalék esélye van. Jenny bevallotta, anyukája tanácsára jelölte meg ellenfelének a párkányi lányt. Mindketten úgy érezték, meg lehet az oka annak is, ha nem szeretik őket, de míg ez a győri lány szerint csupán az előítéletek miatt lehet így, ("a pénz miatt kerültem be"), a Duna túlpartján élő párbajtársa magában kereste a hibát: "mindenben egy kanál vagyok" (ez a kijelentése nagy tetszést aratott a lakótársai között).
Aztán mikor eljött az ideje, Jenny nem sokáig akart búcsúzkodni, a jó emlékeket érezte többnek, mindenkinek adott puszit, ellenfelét kivéve, neki csak sok sikert kívánt. Leóhoz érve elsírta magát, Katka aztán próbálta a sminkjét igazgatni.
Míg Marcsi még bennt volt, visszafogottan viccelődtek, aztán jött az ő két perces búcsúja. "Én sem szeretek búcsúzkodni, de becsüljétek meg egymást, merem állítani, hogy barátokra találtam." Nagyon megölelte Milót, aztán kifutott. "Mosolyogjál végig!" - kiáltotta utána Ágica.
Immár mindketten a stúdióban, kiderült, a családjuk hiányzik a leginkább, de egymásról is sokat tudnak: Jenny tudta, hol dolgozik az ápolónő, hogy kártyából jósol, mi a kedvenc állata, Marcsi meg még azt is tudta, a győri lány Zámbó Jimmyt szereti, csak a répa helyett mondott uborkát. Végignézték az összeállításokat, amelyekben Marcsi sír meg amúgyozik, Jenny pedig táncol és fodrászkodik.