Marcsi és Milo már rutinos párocska, bár az ápolónő még nem teljesen elégedett a fiújával, ezért ajánlgatja magát:
- És képzeld, nem fogazok!
- No de nyelted már le?
- Egyszer lenyeltem már!
- És fincsi volt?
- Nem... (és elmondta miért).
Aztán 'ultravagány' Frenki és 'nincstöbbmagány' Katka beszélték meg az éjszakai eseményüket, amire korábban a precíz fuvaros a következő meghatározást adta: "hatalmas szívenszúrásból eredő, hirtelen felindulásból elkövetett vadpetting."
- Tudod - kezdett el kiszámolóst játszani a ceglédi lány - akik közel állnak hozzám, Tommyboy, az inkább bátyám, Leo meg inkább barátom, és nem is akarom Ágicát megbántani...
- Kizárásos alapon maradtam én, - nyugtázta Frenki- oké, nem kell túlragozni, én sem akarok tőled semmit. De k.rva jó volt ez a kis matatás... Azt tudom, hogy harapdáltad a kezemet, talán nyalogattad is... De hogy miért volt ilyen jó? Nem is az a tiltott gyümölcs...
- Inkább a tizenéves pettingek emléke, az volt a jó benne - nosztalgiázott Katka.
- Hát én is utoljára tizenkét és fél évesen, amikor elveszítettem a szüzességem, akkor mentem el ilyen hamar... - cifrázott rá Frenki.
És tovább vidultak a tavaszi párzási időszak beköszöntének fordulatain:
- De most hogy legyen, aludjak veled? - kérdezte Katka.
- Ja, nyugodtan, Leóék is együtt alszanak, Miloék is, sőt Csaba is Anettel...
- Indiék is - hahotázott Katka - az álompáros, ő meg Tommyboy!
Marcsiék is becsatlakoztak a vidámságba.
- Nem a részvétel a fontos, hanem a vadpetting! - aforizmázott Milo.
- Emlékszel, - jutott eszébe a fuvarosnak - kaptam tőle jelet, mondván, nagyon távol áll tőlem, no most meg mínusz húsz centire, haha!
A dolog árnyoldala mintha senkit nem érdekelne. Frenki ennyit foglalkozott az üggyel:
- Tudjuk, milyen sms-eket fogunk kapni. De én olyan szinten lesz.rom, ki mit mond, de olyan szinten...