Mesél a Napló

A VillaNapló a lakók minden örömének és bánatának tanúja. Milo örömében, Katka elkeseredettségében nyúlt tollhoz.

2004. március 21.
Hello neked, meg minden... kedves napló! Nagy nap ez a mai nekem, nagyon nagy, MERT MA VAN A SZÜLINAPOM!!! Kérdezd meg, hány éves vagyok! "Hány éves vagy, Milo?" 19. Hö, vénember lettem... : ( Már csak napjaim vannak hátra...

Tegnap hatalmas dolog történt: A kicsit gyenge sms fal után hatalmas meglepiben volt részem. Éppen az asztalnál álltam, amikor fülszervem egy harmonika és egy darbuka sejtelmes és színes világának, összehangolt és ütemes dallamára lett figyelmes. Elmondani nem lehet, hogy mit éreztem ekkor, hiszen eddig ilyenfajta muzsikát itt bent még nem hallottam.

A leeresztett redőny apró mozdulatokkal vánszorgott felfelé a direkt erre kifejlesztett redőnysínben, amit elektromos "valami" irányított (mint mindig). És akkor... Hallottam, hogy a zene ismerős és ÉLŐ!!! Amikor a redőny és a padló fesztávolságát alkalmasnak találtam arra, hogy egy normál humanoid egyed nyakán található fejszerkezete bármiféle akadály nélkül A pontból B-be (bentről kintre) átsuhanjon, magyarul, amikor átfért a fejem, KINÉZTEM. És mi láttam? A BÁNÁT NÉPTÁNCCSOPORT NÉHÁNY TAGJÁT + ZENEKART!!!

Kiugrottam, és se kép, se hang. Úgy álltam előttük, mint egy kisgyerek, aki most lát először havat. Nem tudom szavakba önteni azt, amit akkor éreztem, de a lényeg az, hogy csodálatos volt. Ott táncoltak előttem azok, akiket a legjobban szeretek. Beszélgettünk, pörögtünk + MINDEN. Anyukám jól van és szeret engem, én is őt NAGYON. Felejthetetlen szülinap ez nekem.