Csaba: állatkertben vagyunk

Csabát szendergéséből Hívta a Villanővér beszélgetni. A lovász önbizalma a padlón van, furdalja a lelkiismeret és szerelmes is.

Szoktam emlékezni az álmaimra, általában a lányokkal álmodom, általában eggyel. Nincs már B verzió, semmilyen verzió, nem érzem magam túl jól, az önbizalmam a padlón van.

Hogy miért? Egy példa: a múlt hét pénteken, Milo nevét azért mondtam, mert kezdtem megkedvelni, és így kellett tennem, de nem azért mert Tommyval bármilyen bajom van, ezt persze nem tudtam elmondani, meg más se kérdezett a Stohl, így most lelkiismeret-furdalásom van Tommyboy felé.

Esélyes vagyok a kiválasztásra, de párbajozni biztosan menni fogok, és valószínűleg a Katkával, a többiekkel nem akarok menni. Az én finálé-gyanúsaim Milo (mert szimpatikus, jó humorérzékű), Leo (intelligens, kreatív), Anett (neki is ott a helye).

Leónak vannak öntörvényű elvei, amiket eléggé betart. Ilyen például, hogy hangoztatja, ne aludjunk ennyit. És ma délelőtt, mielőtt elbóbiskoltam, azon gondolkodtam, olyanok vagyunk, mint az állatok, akiket ha nézel az állatkertben, javarészt alszanak. Ez egy védekező mechanizmus, addig sem történik semmi.

Az önbizalom-kérdés nem a nézőkön múlik, na jó, elmondom, hanem azon, hogy miképp viszonyul hozzám egy lány. Most azt szeretném, hogy szeressék őt minél többen, hátha így eljuthat a döntőig.