Katka kalappal a fején hetykén felrakta a lábát az aztalra, marconán szívta cigarettáját, közben orra alól morgott a folyton fogyókúrázó Anettre, aki panaszkodott, hogy hét kilót szedett fel.A kényeskedő Marcsi meg éppen Katkát próbálta a cigiről leszoktatni, küldözgette samponért-tejért, de azért maradt ideje a hamvasító samponjáért sírni.
Ágica kicsit nyávogva ugrált, majd hátrakulcsolt kézzel odapattant Csaba elé: "Jöttem!" Ahogy ölébe huppant, a lovász gügyögött neki: "Helló, bébi, hát sijja!"
Milo félrevonulva vakargatta a karját és folyamatosan dörmögött maga elé meredve: "Csináljunk már valamit! De ne ezt, á ugyan már, elegem van!"
Leo csatokkal a hajában, a babzsákon hevert sértődötten, aztán vádliját fájlalva mégis leült kártyázni a többiekkel, de előbb egy kicsit vitatkozott Milóval, hogy miért nem nézett rá ma elégszer.
Aki még most sem csodálkozik, az bizonyára épp ezzel a cikkel kezdi az ismerkedést a ValóVilág3 lakóival. A függők - akik rájöttek, hogy a lakók egymás bőrébe bújtak - pontosan tudják, hogy milyen hátránnyal indul, hiszen ezeket a jellemző fordulatokat akkor lehet felismerni, ha elmúlt négy hónapunkat velük töltöttük. Az igazán vicces az, hogy e rövid játék után, különösebb gond nélkül tértek vissza saját paródiájukba lakóink, a hatévesen már individualista Marcsika meg is mondta: "Én nem fogok kevesebbet nyávogni, én ilyen vagyok."