Kiállítás kommentárral

A művészek nem hiába dolgoztak. A fotókat a VillaManók bekeretezték és visszaküldték a Villába, hogy a négy alkotó rögtönzött kiállításon mutathassa meg a nagyvilágnak művészete lényegét. A lakók azt is elmondták, mit szerettek volna megmutatni a fotókon.

Csaba fütyörészve rakosgatja a falra a műveket, a többiek lentről igazgatják, melyik hova kerüljön. Milo nem győzött hálálkodni a VillaManóknak, amiért ilyen hamar kinyomtatták és bekeretezték a képeket. Na, ja, a digitális technika!

A kiállítás képei

Csaba: Ez egy trilógia: szabadság, várakozás, üresség. A szabadság című képen a ló kint van a természetben, lobog a sörénye, boldog, jól érzi magát. A Várakozás egy sarokágyat mutat, mintha várna valakit. A harmadik, az Üresség, egy szaunás jelenet. Valami hiányzik a képről, valami megfoghatatlan, megérinthetetlen, megszerezhetetlen. Mind a két képről egy lány hiányzik. Ugyanaz a lány.

Leo: A kép központjában a fül van. Idáig azt hittem, hogy normális, de rájöttem, hogy ronda. Igaza volt a kedves sms-írónak, hogy a fülemen kell változtatni. Második: Volt egy olyan sms, aminek az volt a lényege, hogy már látjuk az alagút végét. Ez egy alagút, a végén egy építkezés van. A nyereményházé. A múlt az alagút, a jelen az építkezés, a jövő a nyeremény. Ami valójában én vagyok, az a harmadik kép: kosz, víz és élővilág. Központban az élővilág van, de a piszok győzedelmeskedett és elnyomta az életet. A víz az élet alapja, ezért szerepel a képen. Én az életért küzdök a kosz ellen.

Katka: Ez a Villaajtó, amin párszor bejöttünk, kimentünk. Én háromszor. A második képben nem csak a benti életem van benne. Imádom a természetet, az eget fényképezni. Ez tükrözi a lelkiállapotomat: felhők vannak, viharok körülöttünk, de mindig van fény is valahol. Igen, nem - ez a kép azt akarja jelképezni, hogy a világon vannak fekete és fehér dolgok, de nem biztos, hogy mindig ki lehet mondani egy igent, vagy egy nemet.

Milo: Nagyon sok ember azt hiszi magáról, hogy ismeri saját magát. Ezen a képen kétszer vagyok rajta. Itt bent nem csak a tizenhárom embert ismertük meg, hanem magunkat is sokféle szituációban. Ha sikerül megismerni magunkat, megtörténik a csoda. Én varázsolok a képen. A következőn az életet a növényekkel ábrázolom. Az élet nem kiszámítható, ezért harcolj, hogy az álmaid valóra váljanak. Az utolsó képen sok kavicsot látunk, de egyik kavics sem ugyanolyan, mint a másik. Mint az emberek. A kavicsok csiszolódnak, elfogadják egymást. Ha ez működik, mindenki boldog.

Ajánlat:

Indul a NYÁR! Fesztiválok, utazás, napszúrás és fagyimaffia!
Metálos plüssmaci, lufival
Magányosan a sárkányok közt - riport
Nyílnak a strandok - sok fotó!
Nemzőverseny a valóságshow-ban